28. rész: Vörös tanga

- Nézzünk horrort. – Leigh elkezd kutatni a „horror” polcon, azaz a horror filmek között.

- Benne vagyunk. – Röhög fel Kentin.

- Ne beszélj az én nevemben, és mindjárt jövök. Gyere Natasha! – Húz magával Rosalia a fürdőszobába. Elkezd turkálni a táskájában és kivesz egy vörös tangát és melltartót. Mit tervez?!

- Vedd fel! – Mutatja nekem.

- Tessék?!

- Vedd már fel!

Na álljon meg a menet.. Ilyenkor mit érez? De most komolyan.

- Normális vagy? – Kérdezem értetlenül.

- Természetesen. – Vigyorog.

- Nem, nem és nem!

- Naaa! – Beveti a cuki kutyus szemeket. Höh! Na ne!

Elkezd szipogni, édesen kitolja az alsó ajkát és el kezd duzzogni.

- Erre nem vehetsz rá! – El kezdek hátrálni. Aztán megfordulok és kirohanok a fürdőszobából.

- Legalább hagy mondjam el a terveem! – Kiabál utánam, de nem megyek vissza.

Elképzelésem sincs, hogy mit akar azon kívül, hogy felvegyem, de azt hiszem jobb, ha nem is tudom.

Visszamegyek a fiúkhoz.

Leigh a nyálat törli le a tévéről. Kentin ugyan ott ül, a kanapé másik végén Castiel röhög valamin. Lysander mosolyog, miközben Dakota hülyeségeit hallgatja. Alexy a szoba sarkába ment, mert telefonál.

- ÉS akkó ekezdi mondani.. Whoá! – Magasba emeli a kezeit. –Nekem van egy szuper képességem, szuper büdöset tudok fingani! - Ekkor pukizik egyet. Höh! Alexy-n és rajtam kívül mindenki felnevet.

- Ó! Natasha, gyere ide. – Szól Castiel, hogy üljek le elé. Elkezdek felé menni.

- Én is tudok fingani! – Kiabálja Kentin. Ekkor akkorát pukizott, hogy már azt hittem beszart. – Óh! Ez jól esett! Haha!

Ettől a bűztől rám tört a hányinger.. Basszus.. Hányni fogok! A szám elé kapom a kezem és kirohanok, visszamegyek Rosaliahoz. Épp a tükörben nézegeti magát, miközben az egyik kezében a fésűt fogja.

- Mi a baj?

- A fiúk nem normálisak! Úgy értem.. Izé! – Kapkodom a levegőt.

- Nyugi! Nyissak ablakot?

- Igen, az jó lenne.

Oda áll a kis ablakhoz, és kinyitja. Érzem, hogy beárad a friss hideg levegő és ez jól esik.

- Na, mesélj. – Visszateszi a táskájába a fésűjét, amikor a Vöröske ront be hozzánk. Akkorát sikítottunk, mert megijesztett minket..

- Cicám! – Néz rám Castiel.

- Mi a baj? – Kérdezem. Mint, ha a Vöröske megijedt volna valamitől.. Fura.

- Te.. – Nyel egy nagyot. – Terhes vagy?! Láttam, hogy hánynod kellett, ezért rohantál el.. UGYE?! – Mondja kétségbeesetten.

- Mi van?!  - Rosalia a Vöröskére néz, hirtelen nem tud mit reagálni, gondolom.

- Tudtam! Terhes vagy tőlem!

- Nem vagyok terhes.. Még nem is szexeltünk! – Mondom kipirultan.

- De gondolatban már megvolt! – Elmosolyog Castiel.

Ekkor a Vöröske mögött megjelenik Leigh.

- Mi a probléma? – Kérdezi. – Jól vagy, drágám? - Rosaliára néz.

- Én jól vagyok, de azt hiszem Castielt be kéne vinni az elmegyógyintézetbe. Olyanokat képzel el, ami meg se történt.. Ugye, Natasha?

Bólintok, és visszafojtom a nevetést.

- Hé! Ez nem volt szép. – Mosolyog Castiel.

- Gyertek már! Nézni akarom a filmet! – Kiabál Dakota.

- Siessetek. – Mosolyog Leigh és kimennek Castiellel, maguk után meg becsukják az ajtót.

Rosalia felé fordulok, és a szemébe nézek. Most már kíváncsi vagyok.

- Amúgy mi volt a terved a tangával kapcsolatban?

- Először az volt, hogy zombiként megijeszthettük volna őket. Hoztam parókát is, meg sminket is. De aztán eszembe jutott, hogy megsérültél. Most már az a tervem, hogy Leigh-et elcsábítsam, és amikor már annyira akar engem, akkor lelépek. Azért, mert.. Na jó, valójában még át se gondoltam rendesen. De mindegy. Majd kitalálom.

Nevetek.

- Majd segítek.

- Oké. De menjünk, mielőtt visszajönnének.

Leültünk a tévé elé, Lysander meg elindította a filmet. Alexy még mindig telefonál.

- Mi a címe? – Kérdezem suttogva.

- Jurassic Park 1. rész

- Mi? De az nem horror..

- Csss! – Csitítnak el a fiúk.

- Állítsátok le! – Kiabál Alexy.

- Nemáááá! – Visítja Kentin.

- Mindjárt itt van Armin, várjuk már meg.

- Akkor én addig elmegyek hugyozni.. – Áll fel Dakota, majd kimegy a szobából.

- Nekem is kell! – Büfög egyet Kentin, aztán Dakota után megy.

Majd csengetést hallunk. Armin megérkezett. Alexy beengedi.

- Sziasztok! – Vigyorog.

- Sziaa – Köszönünk egyszerre.

Alexy leül mellém.

- Ülj ide! – Alexy mutat a mellette lévő helyre.

Majd 1 perc múlva visszajön Dakota a vörös tangával a fején.

- Nézzétek má’ mit találtam! – Röhög.

- Azt meg hol találtad? – Kérdezi Castiel, majd elneveti magát.

- A fürdőszobában, a mosógépen volt. – Mondja.

Rosaliara nézek. Halványan elpirul, amikor Kentin lép be, rajta meg a vörös melltartó volt. Ezek bolondok! Lol.

- Elfelejtettem eltenni. - Suttogja nekem Rosalia.

Kentin visszaül a helyére, Dakota meg elkezd beállni hülye pózokba.

- Szexi vagyok, mi? - Röhögi el magát.

- Fúú! Ha Natasha lenne abban.. - Szólal meg Castiel mögöttem. Hátra nézek rá, a Vöröske meg szerintem engem képzel el. Az a hülye vigyora..

27. rész: Idióták mindenhol

Viktor szemszögéből:
Még is mi a fenét műveltem? Megőrültem. Én nem akartam bántani.. csak.. nagyon, tényleg nagyon felidegesített ez az egész. Úgy éreztem, hogy bennem, legbelül valamim elszakadt, vagy összetörött. A lányok csak úgy maguktól ide jöttek hozzám és imádtak. Bármit kérhettem, megtették. De Natasha nem olyan. Még soha senki se ütött vagy rúgott meg olyan, aki lány. Hihetetlen! És én ezen nagyon kiborultam. Azért is, mert szó szerint leszart.

Hogy most hogyan érzem magam? Dühös és szomorú vagyok. Amikor a kikötözött Natasha előtt álltam, akkor azt a pillanatot élveztem. Tetszett a vére illata és az, hogy mennyire rettegett. De én mindezt nem akarom. Nem akarok olyan lenni, mint amilyen az apám volt. Az a szemét megölte az anyámat és az öcsémet. Emlékszem arra az őrült gonosz vigyorára, amikor engem készült leszúrni. Arra is, hogy mennyire nem volt önmaga, meg arra is, hogy kinevetett, mert sírtam. Gyorsan fel kellett nőnöm, hogy aztán meg tudjam védeni magamat. Nem lehetek olyan, mint amilyen ő volt.

Most otthon vagyok a csendes sötét szobámban. A földön fekszem, miközben a plafont bámulom. A szívem dobogása lassulni kezd a lélegzésemmel együtt. Kiveszem a nadrágzsebemből a mobilomat és látom, hogy van egy pár nem fogadott hívásom és egy kevés SMS-em. Jut eszembe, meg van Natasha száma. Írok neki egy üzenetet: „Még nincs vége, bébi!” De amint elküldtem, meg is bántam. Mindenképpen meg szeretném beszélni ezt az egészet Natashaval, a kitisztult elmémmel.

A fejem sajog. Ezt jól elcsesztem.

Natasha szemszögéből:

Ahogy elolvastam az üzenetet, azon nyomban elkapott a félelem. Ez az egész átjárta a testemet, amitől elkezdtem remegni és egy pillanatra a lélegzetem is elakadt.

Castiel szakított el a rémisztő gondolataimtól és gyorsan kivette a kezemből a telefonomat, amit erősen szorongattam. Rosalia aggódó tekintettel nézett rám, majd a mobilomra. Aztán eszembe jutott egy kérdés: Honnan tudja a telefonszámomat? Ezt sejtem.. De a legnagyobb kérdés az, hogy mit tud még rólam?

- Megölöm! – Mondja összeszorított fogakkal a Vöröske.

- Ne aggódj, Natasha. Mi megvédünk. – Rosalia kedvesen rám mosolyog, amitől egy picit megnyugszom. Aztán talán egy percig csendben voltunk, de ezt egy újabb SMS szakította meg.

- Mi az? – Kérdezem félve.

De meg se várva a válaszát, kikapom a kezéből a mobilt és elolvasom.

„Bocsáss meg! Nem akarlak bántani.. Ezt meg szeretném veled beszélni veled. Rettentően sajnálom. Tudom, nem hiszel nekem, de szeretném, ha meghallgatnál!

                Viktor”

Közben Rosalia is elolvasta.

- Száradjon ki a lelked, te aljas! – Kiabálja a barátnőm.

- Mi van, ha megbánta? – Megnyalom a kiszáradt ajkaimat.

- Azt felejtsd el, hogy találkozni fogsz vele. – Néz rám komoly arccal Castiel.

- Ne aggódj. Nem tervezek ilyesmit. – Nyugtatom meg.

A két barátom nem hagyta, hogy Viktorra gondoljak, és hogy rossz kedvem legyen, ezért összehívták a mi kis csapatunkat, hogy szórakozzunk.

Testi fájdalmat már nem nagyon éreztem, csak akkor, ha például a lila foltot a lábamon megnyomkodom. Szerencsére gyorsan gyógyulok.

Lysander és Leigh házában találkoztunk, mert az övéjük szép és nagy, látszik rajtuk, hogy gazdagok. Armin kívül mindenki megérkezett.

Az előszobában állok Castiellel és Rosaliaval. Épp a cipőnket vesszük le, amikor Alexy ront ki a nappaliból.

- Natashaaa!!! – Üvölti, miközben felém rohan és elkap, azután szorosan átölel. Megfogja az arcom és a szemembe néz. – Most olyan élményben lesz részed, amit sose fogsz elfelejteni!

- M-mit??

- Gyere! – Belekarol a karomba és elkezd húzni a nappali felé. Amikor beléptünk, elállt a lélegzetem. Nem a gyönyörtől, mert itt semmi szép nem volt.. hanem attól a látványtól, amit a fiúk műveltek. Rosalia ide áll mellém és felsikolt.

- A büfim mindent bizonyít! – Ordibálja Kentin, aztán felröhög.

Félmeztelenül ül a kanapén egy dobozos sörrel a kezében. A barna haja kócos, és ha jól látom, akkor van valami benne.. Azt hiszem tészta. Közben Lysander ablakot nyit. Jól is teszi, mert büdös van. A kanapéról a párnák le vannak verve a parkettára. Ezzel szembeni tévé meg le van köpve. Minden hol chipses zacskók és üdítők. Piás üvegek és ruhák szerte széjjel.

- Ti normálisan vagytok? – Kérdezem, de tudom a válaszukat.

- Természetesen nem. – Válaszolt Rosalia mellől Leigh. Elmosolyodott.

- Mindent Kentin tett. – Lép ki a fürdőszobából félmeztelenül Dakota.

- Ne fogd már rá, te is benne voltál! – Kiabál rá Alexy.

- Nézzünk meg egy filmet. – Szólal meg Lysander.

- Melyiket? – Kérdezi Castiel, miközben leült a kanapé másik szélére. Én és Rosalia még mindig az ajtóban álldogálunk.

- Jááá!! Nézzünk filmet. – Dakota megrázza a nedves haját és felénk villant egy féloldalas szexi mosolyt. Okéé.. Brr…

Mindannyian befáradunk a szobába és leülünk a tévé elé. Én Rosalia és Alexy között ülök. Castiel meg mögöttem van.

- Tudom!! – Kiált fel Alexy.

- Mit?? – Kérdezi Leigh, miközben a DVD filmeket nézi. Igen, nekik van egy csomó filmük.

- Nézzük meg az alkonyatot. – Vigyorog, mint egy idióta.

- Anyád azt!! – Dakota megdobja Alexy-t egy piszkos ruhadarabbal, amit valahonnan felszedett.

- Ez így olyan kényelmetlen. – Mocorog mellettem Rosalia.

- Hozok párnákat. – Áll fel Lysander. – Gyere, Castiel. – Ő is feláll és kilépnek a szobából.

- Takarót is. – Szólok utánuk.

- Ajj.. – Összefonja a karjait Alexy. – De várjuk már meg Armint is. Mindjárt itt van.

- Mit csinál Armin? – Kérdezem.

- Nem tudom. – Közelebb hajol hozzám és a fülembe súg. – Szerintem kockul.

Felnevetek. Igen, biztosan azt csinálja. Hehe..

- Én mondok egy jó filmet. – Szólal meg Kentin. Belekortyol a sörébe. – Nézzünk Rambo-t.

- Dehogy nézzük meg! – Mondom.

- Jujj! Én tudok egy izgit. – Rosalia rá néz a fiúkra.

Közben a két fiú is megérkezik a párnákkal és a takarókkal. Castiel oda adja és a párna alá ülök. Mivel a takaró nagy, ezért jut Alexynek és Rosalianak is. A Vöröske visszaül mögém és hátra dőlök a lábára.

- Na, mit nézünk? – Kérdezi Lysander.

- Még nem tudjuk. – Mondja Leigh.

- Akkor nézzük meg a Téli mesét. – Lysander leül a kanapéra, középre.

- Mondom, én tudok egy izgit. – Ismétli meg Rosalia. - A felhők fölött 3 méterrel 1. részét.

- Az jóó! – Felcsillant a szemem.

- Szó sem lehet róla. – Mondja Castiel.

- Nézzünk horrort. – Leigh elkezd kutatni a „horror” polcon, azaz a horror filmek között.

- Benne vagyunk. – Röhög fel Kentin.

- Ne beszélj az én nevemben, és mindjárt jövök. Gyere Natasha! – Húz magával Rosalia a fürdőszobába. Elkezd turkálni a táskájában és kivesz egy vörös tangát és melltartót. Mit tervez?!

- Vedd fel! – Mutatja nekem.

26. rész: Megmenekültem..

(November 30. Szombat)

Castiel Viktor után akart rohanni, de Lysander leállította. Aztán ide sietett hozzám és átölelt, majd a fülembe súgta: „Annyira féltem.. Sajnálom..”. Én csak zokogtam. Közben Rosalia oda adta a fehér belebújós pulcsiját, ami eddig rajta volt. Miután felvettem, meghallottuk a rendőrök szirénáját. Ekkor Castiel felkapott, én átkaroltam a nyakát és a hátsó kijárat felé megindultunk. Akartam szólni, hogy az ajtó be van zárva, de nem bírtam megszólalni. Ám az még is nyitva volt. Biztos Viktornál volt egész végig a kulcs.

Sietünk Alexy autójához.

- Be kell vinnünk a kórházba. – Mondja aggódva Lysander.

- Ne! – Szakad ki belőlem.

- De megsérültél!

- Nem lehet. Nem akarok.. – Lesütöm a szemem.

- Mondj egy jó okot, amiért nem kéne bevinni téged a kórházba! - Szólal meg Castiel.

Közben beszállunk a kék hajú autójába. Engem beültetnek hátulra, Lysander és Castiel közé. Alexy a kormány mögé ült, Rosalia meg az anyósülésen.. Mindenki bekapcsolta a saját biztonsági övét, és Alexy már is kitolatja a kocsit a parkolóból.

- Szóval? – Rám néz a Vöröske és megfogja a kezem. A tenyerembe puszil. Olyan aranyos.. Ha elvesztettem volna… Ha csak arra gondolok, már is könny gyűlik a szemembe. Lenézek a kezeinkre.

- Az apámnak vannak ismerősei a kórházakban. Nem tudom mennyi, de van egy pár… Nem akarom, hogy megtudja valamelyik. Azt sem akarom, hogy mindenki sajnáljon.

Castiel összeszorította a fogait, és elfordította a fejét. Nézi, ahogy elhaladunk a házak mellett. Azt hiszem, most gondolkozik.

- Biztos nem árulnának be az apukádnak. – Néz hátra Rosalia.

- Dehogynem. – Felsóhajtottam.

- Minden rendben lesz. – Szólal meg Alexy is.

- És.. Benjamin tudja? – Kérdezem.

- Igen. – Mondja Lysander.

Visszaemlékezés:

Lysander szemszöge:

A foci nem volt olyan sikeres a lányoknak, mint ahogy azt elképzeltük. Még csak a labdába se tudtak bele rúgni, de szórakoztató volt. Viszont amikor Natasha rosszul lett, kicsit rosszul éreztem magam emiatt, de nem csak én voltam így. Látszott Castiel arcán, hogy kicsit bánta, hogy nem vigyázott rá eléggé. Azért jól szórakoztunk. Miután visszaérkeztünk a focipályára, a lányok már nem voltak itt. Először megijedtünk, hogy valami baj történt, de aztán felfogtuk, hogy valójában itt hagytak minket. Elmentünk megkeresni őket, az első tippünk: Natasha bátyja volt. Castiel tudta, hogy olyankor már dolgozott és azt is, hogy hol. Szóval elindultunk abba a cukrászdába, aminek nem emlékszem a nevére. Natasha sápadtnak nézett ki, de látszott rajta, hogy megbánta a dolgot. Ott egy kicsit vitatkoztak, aztán a Nem Normális haverom lelépett. Utána kellett mennem, hogy beszéljek vele.

- Castiel. – Rohanok utána, amikor felszállt a buszra. Pont az utolsó pillanatban értem utol.

Leült hátulra, leültem mellé.

- Mi van? – Kérdezi idegesen.

- Vissza kéne menned.. – Nézek rá komoly tekintettel.

- Minek? Látszik, hogy nem akar velem lenni! – Mondja.

- Miről beszélsz? Imád téged!

- Akkor mért nem próbálkozik?

- Próbál... Castiel, ő még ártatlan, nem ért ehhez!

Felsóhajt. Remélem, ezen most elgondolkozik.

- Meny vissza a barátnődhöz vagy megcsókollak, béküljetek ki vagy megfosztalak a hátsód ártatlanságától! – Rám néz, és szerintem hülyének gondol, de bírom Natashat és nem mehetnek szét.

- Jézusom! Haver! Na, ne már!

- Én komolyan beszélek.

- Jól van! – Feláll.

Végül sikerült visszaküldenem a barátnőjéhez. De amikor visszaértünk, Natasha nem volt ott.

- Hol van Natasha? – Kérdezi Castiel Rosaliatól és Alexytől, akik az egyik asztalnál ültek.

Rosalia feláll, és mint, ha valamiféle félelmet látnék a szemében.

- Te mit keresel itt?! – Castielre néz.

- Visszajöttem, hogy beszélgessek a csajommal.

- Az előbb írtál neki SMS-t, hogy találkozzatok a Művész Kávéházban. Oda ment.. – Mondja Alexy.

- Én nem küldtem neki SMS-t. – A zsebéhez nyúl, de nem találja a telefonját. – Nincs nálam..

- MICSODA?!! – Kérdezi hangosan és idegesen Rosalia. Leült, mert nem bírt tovább állva maradni.

Alexy felállt és így szólt:

- Nem tudom, ki akar vele találkozni, de van egy sejtésem.. Azonnal oda kell mennünk! Menjünk az autómmal, azzal hamarabb oda érünk!

- Mi a baj? A hangulat.. Olyan.. Bad.. (rossz) – Megáll mellettem Benjamin. – Történt valami?

- Lehet, bajban van Natasha.. Biztosan Viktor… megölöm! – Kirohant dühösen az épületből Rosalia.

- WHAT?! What happened? – Kérdezi félve Benjamin.

(- MI?! Mi történt? - …)

Alexy elmesélte neki röviden: Kamu SMS; Lehet, bántani akarják.

- Induljunk már! – Kiabál dühösen Castiel. Nem vitatkoztunk.. Elfutottunk Alexy kocsijához és már is indultunk oda. Benjamin is kiakadt, és hát.. angolul jól megfenyegetett minket. Hát.. Na, mindegy.

Jelenben:

Natasha szemszögéből:

Castiel végül beleegyezett abban, hogy ne menjünk a kórházba. Ennek örültem, mert féltem, hogy kitudódik ez.. Közben Lysander vissza adta neki a telefonját.

A fejemet a Vöröske vállára hajtottam, ő átkarolt. Lehunytam a szemem és élveztem a pillanatot, hogy itt van velem és biztonságban vagyunk.

Közben Lysander felhívta a bátyámat, hogy minden rendben van velem, megmentettek. Átadta nekem a telefont és megnyugtattam. Azt is mondtam neki, hogy ma Castielnél alszom. Persze a tesóm nem akarta engedni, de végül belátta, hogy így is, úgy is ellógnék a Vöröskéhez. Azt is kértem, hogy ne mondja el apának.

Castiel átvitt magához és letett az ágyára. Feljöttek a többiek is, és Rosalia leült mellém.

- Annyira örülök, hogy nem esett semmi bajod, Castiel. – Mosolygok ré.

- Én viszont nem örülök, hogy te megsérültél.

- Mi lesz Viktorral? - Kérdezi Rosalia.

- Nincs bizonyítékunk, hogy ő tette. - Szólal meg Lysander.

- Dehogynem! Ott van a biztonsági kamera.

- Viktor nem hülye. Ismerem, tuti kikapcsolta a kamerákat. – Mondja Lysander.

- Francba! – Ökölbe szorítja a kezét. Megfogom és már is megenyhül Rosalia.

Ellátták a sebeimet, majd később el kellett menniük. Egyedül maradtam a Vöröskével..

Az ágyon fekszem Castiel mellett és egymás szemeit nézzük.

- Sajnálom azt, ami ma történt. – Suttogja.

- Boldog vagyok, hogy eljöttél értem. – Elmosolygok.

Aztán megcsókolt.

- Gitározz nekem. – Mondom vigyorogva.

- Lusta vagyok felkelni.

- Ha lusta vagy, akkor apáca leszek! – Tettetett komolysággal nézek rá.

- Már nem lehetsz. – Ő is komolyan néz.

- Még szűz vagyok! Lehetek.. – Kinyújtom rá a nyelvem.

- Nem, mert most veszem el. – Erre felém ereszkedik, de nem engedi rám a súlyát.

- Tessék?! – Döbbenten nézek rá.

Mielőtt még mondhattam volna mást is, az ő ajkait az enyémre tapasztotta. De a fejét eltoltam magamtól.

- Bűn elvenni egy kislány ártatlanságát. – Mondom és visszafojtom a nevetést.

- Az a bűn, ha nem ismered meg a szex ízét.

- Térj vissza a jó útra! Isten megbocsájt! – Nyelek egy nagyot. Ó my god!!!

- A-a. Jössz velem a sötétségbe, ahol majd ketten… - Félbe szakítom.

- Tévedtem. Isten nem fog neked megbocsájtani!

- Nem hát! – Felnevet.

Átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.

- Azért azt ne hidd, hogy ilyen könnyen megkaphatsz. – Suttogom.

- Ezzel elkéstél!

Lelöktem magamról és felnevettem.

- Gitározz már! – Mondom.

Másnap reggel: (December 1. Vasárnap)

(Már december van és még mindig nem hullott le az első hópelyhek. Brühühü. Már annyira várom, hogy Castielt megfürdessem a hóban. Vagyok olyan erős, hogy a földre küldjem őt. MHMHMHMH!!!)

Viszont alig keltem ki az ágyból. Épp hogy csak kinyitottam a szemem és felültem, de már Rosalia puszilgat és ölel. Mennyi az idő? Álmos vagyok. Oldalra nézek és látom, hogy Castiel még alszik.

- Annyira aggódtaaaam! Rosszat is álmodtam.. Buliznunk kéne, amikor teljesen meggyógyultál! – Visítja.

Látom a Vöröske már mocorog.

- Halkabban. – Suttogom, miközben elenged, és a szemembe néz.

- Fáj valamid? – Már csendesebben beszél.

- Nem. Már jobban érzem magam.

- HELYES! – Kiáltja, és újra átölel.

- Megfojtasz! – Nyögöm ki.

Végül elenged megint és felsóhajt megnyugodva. Aztán a következő pillanatban meg Rosalia a földre kerül, mert a Vöröske lelökte az ágyról.

- CASTIEL!! – Kiabálja idegesen. Most ölni tudna a szemeivel.

- Csss.. – Suttogja Castiel, miközben a hátán fekszik. A fejét a párna alá helyezi és alszik tovább.

- Nyugi. – Felnevetek.

Ekkor Rosalia ráugrik a Vöröskére és a párnával elkezdi fojtogatni.

- Hé! – Kiabálom.

- Tudod, kit lökjél le az ágyról! – Mondja Rosalia.

Castiel fel akar kelni, de véletlenül megfogja Rosalia melleit.

Hirtelen a barátnőm és én se, nem tudunk mit reagálni erre.

- Kit fogdosol te?!! – Dühös képet vág Rosalia.

A Vöröske kinéz a párna alól és pislog. Aztán lelöki magáról.

- Azt hittem, Natasha vagy!

- Perszeee! PERVERZ! – Elkezdi ütögetni a párnával és én is beszállok.

- Natasha! Te miért?!!

- NE FOGDOSD A BARÁTNŐMET! – Kiabálom.

- IGEN! NE FOGDOSS! – Ő is üvölt.

Amúgy egyáltalán nem voltunk mérgesek, csak szórakoztunk. Szegény Vöröske.

Aztán kaptam egy SMS-t:

„Még nincs vége, Bébi!”

Egy őrült nap.. O.o

Ezt 2011-ben írtam a volt barátaimmal MSN-en. Át írtam csj-s karakterekre a szereplőket, hogy ti is elolvashassátok. Hát.. Rajtam volt az 5 perc... Jó olvasást!! O.O

Meghalt...meghalt...meghalt

Castiel meeeghaaalt

Senki nem akarja feléleszteni?

De! Natasha rá ugrik, és csak ugrál rajta

Felébredt Castiel és kérdezi, hogy mi történt, erre Rosalia leüti..

Rosalia leütötte Castielt, mert azt hitte, hogy egy medve.

Rosalia ivott valamit, amitől hallucinál.

Rosalia magához tért, erre kérdezi, hogy Natasha mit csinált Castiellel.

Natasha mondja, hogy „te ütötted le” erre Castiel megint felébred.

Erre jön Alexy, Alexy is hallucinál, mert Rosaliaval ittak valamit.

Alexy rámászott Castielre, mert azt hitte, hogy egy cuki kiskutya.

Alexy kijózanodott, erre látja, hogy Castielt ölelgeti.

Elkezdte fojtogatni, azt hitte, hogy ő csinált valamit vele.

Natasha és Rosalia mondogatták neki, hogy ő nem csinált semmit, ő csak egy "ártatlan" kisfiú.

Rosalia abba hagyta a fojtogatást.

Erre jön Lysander...Lysander véletlenül fejbe találta Castielt valami üveggel .x"DD

Castiel elájult megint.

Natasha leütötte emiatt Lysandert.

Rosalia és Alexy lefogták Natashat.

Aztán jön Nina, Nina kiakad..

Elkezdi ütögetni Lysander hogy keljen fel, hogy ne lustálkodjon megint. x"DD

Akkor Lysander felkell és sikított egyet, mert megijedt Ninától,

Nina látta, hogy piázik, erre Nina elvette tőle és az egészet a fejére öntötte.

Lysander csak nézett...észrevette Castielt, kérdezi mi történt.

A többiek elkezdik, hogy "oohh seemmmiiiii" x"DD

Majd jön Armin, nem figyel, erre megbotlik és Rosalianak a karjaiba került.

Rosalia megijedt és sikított egyet.

A többiek nevetnek.

Castiel felébredt a sikítástól.

Kérdezi jó hangosan hogy mi történt.

Melody mondta, hogy „leütöttek téged nem is egyszer...”

Castiel megijedt tőle, a többiek meg csak néznek, hogy hogy került ide.

Majd röhögnek.

Jön Debora. Örült, hogy látta Castielt, oda ment hozzá és elkezdte ölelgetni és

Castiel fulladozott tőle, mert túl szorosan ölelgette...Natasha kiakad.

Debora abba hagyta az ölelgetést.

Majd leült valahova..  Erre ki jön be? Hát Kim xD nem nagyon figyel mert zenét hallgat...

Erre megbotlik ő is, csak ő Deborára esik x"DDDDDD

Elkezdenek veszekedni.

Jön Amber és hirtelen bekussoltak.

Kérdezi, hogy Nataniel hol van, de a többiek nem látták sehol.

Elkezdtek gondolkozni, hogy hol lehet és hogy mit csinálhat.

Kim mondja, hogy biztos itt van csak figyel minket.

Körül néztek, erre valami a bokorból ugrott ki és Lysander úgy megijedt, hogy Castielnek a karjaiba találta magát. x"DDDD

Mondja mindkettő, hogy "fúúúj".

Castiel elengedte Lysandert és a földre esett.

Erre előjön nevetve Nataniel.

Pedig csak oda dobott valamit..

De nem egyedül volt.

Vele volt Iris is.

Iris kicsit furán viselkedett, mert látott valamit amitől lesokkolódott.

Látott a folyóban 2 férfit, akik meztelenek voltak és jó dagadtak.

Olyan undorítóan néztek ki...Iris nem tudta kiverni a fejéből őket.

Lysander kérdezi, hogy mi a baja... erre Iris ráhányt egyet.

A többiek elkezdtek nevetni.

Majd egy fura hangot hallanak... és egyre hangosabban lehetett hallani... úgy gondolták, hogy közelít feléjük valami.

A lányok elkezdik "futáás ez egy farkaaas!".

Castiel úgy döntött hogy elintézi..

Egyedül..

Erre mondja Kim, hogy ne most hősködj inkább futááás!

Meggondolta magát és sikítva futott a többiek után.

Lysander kiröhögte Castielt

Erre Castiel bele akarja lökni Lysandert a folyóba.

Mindketten beleesnek.

Erre hirtelen ott van mellettük a 2 meztelen dagadt férfi.

És kiderült, hogy melegek.

A 2 meztelen férfi el akarták őket kapni, de nem sikerült, mert még időben elfutottak.

Sikítva futottak el.

A többiek meg csak nevetnek.

Majd utánuk fut a 2 dagadt.

Mindenki sikítva futott el.

És persze nevetve is.

A 2 pucér dagadt férfi meg elfáradtak a futásban.

Hagyták őket, mert úgy gondolták, hogy van jobb ötletük is.

A többiek leültek valahova, elfáradtak, mert jó messzire futottak el tőlük.

Lysanderen még ott volt a hányás igaz már szinte lejött, de bűzlött.

Ott volt egy kertes ház és volt ott egy medence... nem voltak otthon, ezért bemásztak és Lysandert belelökték a vízbe.

Natasha véletlenül talált tusfürdőt.

Ráöntötte az egészet Lysander fejére.

Nagy nehezen levették róla a ruháit.

Alsót is leszabták róla.

Majd Lysander tisztán jött ki a medencéből és mindenki tátott szájjal nézték rá.

Jött egy helikopter, amin vittek szart ....

Véletlenül leejtették és Lysanderre esett.

Natasha mondta, hogy "vissza a medencébe!". Közben Castiel röhög Lysanderen.

Most már tényleg tiszta lett nem történt semmi, amitől büdös lehetett.

Ennyi idő alatt megszáradtak a ruhái.

Jöttek a hülye kis gyerekek és elkezdték őket dobálni kenyérrel.

A fiúk megijesztették a kis taknyos hülye fiúkat xD Teljesen beszartak és sikítva futottak el.

Majd megjöttek a ház lakói, gyorsan kimásztak onnan és azok meg csak néztek, hogy mi történt itt.

Volt nekik 1 nagy kutyájuk... a kutya elkezdte kergetni a többieket erre Rosalia elővesz egy tampont és neki dobja a kutyának... a kutya megijed és mérgéből elkezdi rágcsálni.

Rosalia megijedt és Leigh felvette a karjaiba, akit eddig észre se vettek.. és elfutottak.

Rosalianak nem tetszett, erre mondogatja, hogy tegye le... Leigh nem akarja...

Erre Rosalia mondja, hogy "segííítség nem akar elengedni egy perverz állat! ".

Erre Castiel mondja, hogy "én vagyok a perverz állat!” x"D

Natasha fejbe vágja Castielt, hogy maradjon csöndben.

Majd bemennek egy boltba, hogy vegyenek fagyit.

Castiel csúnyán viselkedne..

Erre Rosalia a fejére keni a nutellát.

Lysander elkezd röhögni Castielen.

Erre Castiel talált egy lekvárt és azt kente Lysander fejére.

Erre elkezdtek minden félével dobálózni.

A pénztáros kiakadt és elzavart mindenkit.

Egy öregasszony elkezdi, hogy "bezzeg az én időmben ilyen nem volt..".

És az egész napjuk ilyen volt.

és véégee!

25. rész: Fájdalom, könny. Mi jön még?

Rosalia rendbe hozta a fejemet. Volt a táskájában fésű, smink meg egyéb cuccok. Hát igen, ő fel van készülve mindenre. Majd mind a kettő sok szerencsét kívánt nekem. Előtte még gyorsan megettem a szendvicset, amit Benjamin adott nekem. Ő a vendégeket szolgálta ki.

Futottam, amilyen gyorsan csak tudtam, mert kicsit késésben voltam. Amikor megérkeztem, azonnal berontottam a kávézóba. Kifújtam a levegőt, nagyon ziháltam. Sajnos a hányinger újra ott volt a torkomban. Majd fél perc múlva körbenéztem, de sehol se láttam a Vöröskét. Nem sok ember van itt, csak hárman vannak és túlságosan is csendben vannak. Miért néznek rám?

Váratlanul valaki hátba rúg, én meg előre estem a hasamra nagyot sikítva. Megfordultam és Viktorral találtam szemben magam. Mit keres ő itt? Mi folyik itt?!! Rémülten nézek rá, ő meg gonosz vigyort villant felém.

- Szervusz, drágám! – A hangja pokolian furcsa, mint ha nem lenne önmaga. Bár valójában nem is ismerem, de még sose láttam így. Lassan baloldalra billenti a fejét, miközben még őrültebben vigyorog.

- Mi-mit akarsz? – Dadogom a félelemtől.

A kiutat elállta. Megfordul, hogy bezárja az ajtót, utána besötétít.

Hogy szökhetnék el innen? Kell lennie egy hátsó kijáratnak.. Gyorsan felálltam és megfordultam, de hirtelen az a 3 erős idegen lefogott. Jézusom!

Viktor újra szembe fordult velem és elém állt. Megfogta az államat, hogy a szemébe nézzek.

- Most biztos kíváncsi vagy, hogy hol lehet Castiel. Igaz? – Kérdezi gonosz mély hangon, miközben egyre közelebb van a feje az enyémhez.

Tényleg tudni akarom, hogy mi történt vele. Majd megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy ez a szemét bántotta. De még sem szólalok meg, hanem inkább leköpöm és tökön rúgom. Nos.. Az előzőt sikerült megtennem, beleköptem az egész arcába, amikor újra elmosolygott, de hamar le is hervadt és a mosolyt a dühös arckifejezés váltotta fel. Viszont az utóbbi nem, mert elkapta a lábam és lekevert nekem egy hatalmas pofontott. Ha a 3 segítői nem tartanak, már megint a földön lennék. Nagyon fájt. Sírhatnékom van, de nem tehetem.. Viktor előtt erősnek kell mutatnom magam.

Letörli a képéről a nyálamat, majd kiad egy parancsot a 3 férfinak.

- Kötözzétek ki egy székhez, de előtte vegyétek le a kabátját és a pulcsiját! – Parancsolja.

Viktor magunkra hagy. Egy szobába ment be, fogalmam sincs miért.

Próbálok szabadulni az erős kezekből. Rángatózók, még rugdosni is próbálom őket, de olyan ügyesen kerülik ki. Aztán beleharapok az egyiknek a kezébe, ő fájdalmasan felordít, miközben elenged. Valahogy csak sikerül kiszabadulnom a kezeik közül, már csak azt fogom fel, hogy futok a hátsó kijárat felé. Könnyű volt megtalálni, de az ajtó be volt zárva. Höh! Még is mit képzeltem? Hogy úgy is nyitva lesz?

Lépteket hallok. El kell bújnom. Körül nézek, hogy hova lehetne. Rengeteg doboz van itt, ezért bebújok mögéjük. Kukucskálok, de ahogy belépnek ide a csicskásai, visszadugom a fejem és visszatartom a lélegzetemet.

- Aki bújt, aki nem.. megyeek! – Várj.. Ez Viktor hangja. Ő is itt van?

Hallom, hogy lelök néhány dobozt. Becsukom a szemem és imádkozom, hogy ne találjon meg. Könyörgöm!!

- Meg van a kisbárány! – Elkapja a kezem, én meg annyira megijedtem..

Visszaráncigál előre, ahol meg akartak kötözni. Már nem bírom visszatartani a könnyeimet, sírok és könyörgök neki, hogy engedjen el engem és Castielt. Félek, hogy ő is itt van valahol. De nem válaszol..

Megint lefognak és Viktor elővesz egy pisztolyt. Elállt a lélegzetem.. Mit akar velem tenni?!!

- Tudod mi ez itt?! – Mutatja a pisztolyt felém tartva, valamimet megcélozva. – Ha nem kussolsz be, akkor ezzel lövöm szét a fejed!

Leültettek egy székre és jó szorosan megkötöztek. Most veszem észre, hogy kicsit arrébb van egy nagy kerek asztal, amin a másik végében egy zöld szatyor van.

Viktor elkapja az államat, de most már erősebben markolja és felé fordítja a fejem.

- Válaszolok a kérdésedre. – Elengedi a fejem és egy picit hátrébb áll. Elővesz egy telefont a zsebéből. – Megszereztem a pasid telefonját. Ő nincs itt, neki nincs semmi baja.

- Ho-hogyan?!! – Egy nagyon icipicit megnyugodtam. Remélem Rosaliáék észreveszik, hogy mi történt…

- Te nem kérdezel! – Ordítja idegesen. Tart egy kicsi szünetet, aztán folytatja. – Mivel nem jöttél el tegnap oda, ahova kértem, kénytelen voltam ehhez folyamodni. Nagyon utálom, amikor nem vesznek komolyan és hülyének néznek. Még hozzá te bántottad az én férfiasságomat. Nem is egyszer.. Ne hidd, hogy ezt megúszod büntetés nélkül.

Oda lép az asztalhoz, leteszi a mobilt és a szatyorból kivesz egy kést. Ide sétál hozzám lassan, miközben megint őrült képet vág. Leguggol elém és a melleimet nézi. Úgy fejbe rúgnám, de mozdulni se bírok. GRRR!!!!!!!!!! Aztán belemarkol.. Fúú!

Elkezdtem segítségért kiáltozni, de Viktor ismét pofon vágott. Érzem a vérem ízét.. Aztán bekötözi a számat. A következő pillanatban meg szétszakítja a pólómat. A hasamat nézi és… belenyal. FÚJ MÁR!!! Kiráz tőle a hideg. Undorító!

Becsukom a szemem és könyörgök, hogy ez az egész legyen csak egy álom. De sajnos ez a valóság, és félek az fog történni, ami a horror filmekben szokott.. halál.

Viktor letépi rólam a pólómat és elővillan a melleim. Még jó, hogy takarja a melltartóm. Azután a kést a nyakamhoz szegezi, majd lassan húzza lefelé. Ott hagyott egy kis sebet, amiből a vér elkezdett szivárogni. Azt is lenyalta.

Ekkor arra figyelünk fel, hogy valaki betörte az ablakot. Castiel lépett be, és ahogy meglátott, a félelmét a még nagyobb dühe váltotta fel. Viktor felállt és a Vöröskére nézett. Sikoltanám neki, hogy vigyázzon, mert az a három erős idegen még itt lehet valahol.

- Itt a hős szerelmes, aki jött megmenteni a hercegnőjét. Haha! – Aztán rám pillant Viktor és belerúg a megkötözött egyik lábamba. Fájdalmasan felnyögtem.

- Hagyd őt békén! – Kiáltja idegesen a Vöröske.

Ekkor egymásnak támadtak, én nem mertem nézni őket, ezért becsuktam a szemem.

Nyögéseket és csattanásokat hallottam. Nagyon ijesztő, remegtem a félelemtől és a hidegtől. Libabőrős vagyok. Ekkor meghallottam Rosalia hangját. Felnéztem és láttam, hogy felém rohan. Lysander és Alexy meg a Viktorékhoz siettek. Viszont Viktor ahogy meglátta a két fiút, ellökte magától a Vöröskét és elszaladt.

- Úristen, annyira sajnálom! – Sírta Rosalia, miközben leszedi rólam a köteleket. A kötést is leszedte a számról, én meg fel akartam állni, de nem ment, mert fájdalom nyilallt a lábamba és a hátamba.

24. rész: Natasha-ék focimeccse

Jó olvasást!

- Vöröske.. Az a test… - Suttogom. Az ágyamon fekszek, Castiel fölém ereszkedik. Megcsókol és gyengéden beszívja az alsó ajkamat. Eközben hozzám nyomja a…

Castiel szemszögéből:

Reggel 9 óra van és vasárnap. A szüleim ilyenkor is dolgoznak. Csoda, amikor nem és a tegnapi nap az volt. Még egy ilyet ne..

Mielőtt átmennék Natashahoz, előtte leugrom a boltba. Ma randiznánk, de nincs kedvem kiöltözni, meg más programunk lesz, mint amire számítana. Na, no problem! Egy szál rózsa megoldja ezt.

Natasha ágya előtt állok, és nem tudok mit reagálni. Magában beszél, miközben a nyála kifolyik a szájából. Majdhogynem lecsúszik az ágyról és szinte az egyik melle kint van a pólójából. Fúha, de szexi!

A bal kezemben a vörös rózsát fogom, a másikkal meg előveszem a nadrágzsebemből a mobilomat. Lefotózom, mielőtt felébreszteném. Ezt tőle tanultam, haha!

- Vöröske.. Az a test.. Kell..– Suttogja, a hangja amolyan „Azonnal dugj meg, vagy megöllek!” stílus.

- Natasha. – Leguggolok az arcához és visszafojtom a nevetést. – Térj vissza a valóságba, cica! – Megnyomom a homlokát, ő meg résnyire kinyitja a szemét. Felül és kómásan bambul előre. Az ágy végébe sétálok a rózsával a kezemben, hogy benne legyek a csajom látókörében. Már engem néz, én meg mutatom felé a rózsát. Pislog álmosan. – Szia. – Köszönök kedvesen.

- Mi a.. – Motyogja.

- Szépet álmodtál? – Kérdezem mosolyogva, mire ő megvonja a vállát. – Vöröske.. Az a test.. Kell... - Utánozom a hangját. Aztán eszébe jut, amire úgy reagál, hogy felsikolt és legurul az ágyról és bemászik alá. Leteszem az asztalára a rózsát, utána benézek az ágy alá. Magzatpózban fekszik.

- Azt hittem, hogy azt álmomban mondtam. Jézusom! – Pirul el az egész arca. – Mit mondtam még?! – Eltakarja a fejét a kezeivel.

Nyitom a számat, hogy megszólaljak, de ő közbevág.

- Ne! Még se meséld el! De kínos..

- Mit álmodtál? – Kíváncsiskodom. Nem válaszol. – Értem. Azt hiszem, tudom.

- Felejtsd el!

- Gyere ki. – Mondom, de ismét nem mond semmit. Elkapom a lábát és egyszerűen kihúzom.

Az arcáról már letörölte a nyálát, de még mindig tiszta vörös a feje.

- Nem öltöztél ki. –

- Arra most nincs szükség.

- Mert? – Ásít egyet.

- Megyünk focizni. – Vigyorgok.

- Tessék?! – Emeli fel a hangját.

- Öltözz fel, lent találkozunk. – És kilépek a szobájából.

Natasha szemszögéből:

Mi van? MI VAN?! MIII VAN??!! Nem mondja komolyan.. Ez neki a randi? Hé! Tud focizni? Mert én nem tudok, és valójában nem is kedvelem. *Szip Szip*..

Nem fogok vitatkozni vele, ha ezt szeretné, legyen, de akkor majd megszívatom.

Elmentem álmosan zuhanyozni, olyan nehéz volt éjjel elaludni.

Sétáltunk kb. 10 percet, mire megérkeztünk a focipályára. Lysander, Rosalia és Alexy már ott vártak minket. Höhh.. A randinknak befellegzett.

- Natashaaa! – Kiabálja Rosalia, miközben felém fut és átölel szorosan.

- Szia neked is! Megfojtasz! – Nyögöm ki.

Elenged és felnevet.

- Verjük le a pasikat. – Mondja gonosz vigyorral. Aztán pacsiztunk egyet.

Ő se tud játszani és tudjuk, hogy ezt elbukjuk, de azért reménykedni csak lehet.

Pár perc múlva bele is kezdtünk a játékba és fogadtunk. Ha mi nyerünk, akkor ezek meghívnak kettőnket ebédre finom étellel, de ha a fiúk, akkor mindenféle „gyönyörű” bókokkal, dicséretekkel el kell látni őket. Tudod, ki akarna éjjel-nappal azt mondogatni nekik, hogy pl. „Úú! Castiel, de jól néz a vörös hajad!”, „Lysander! Olyan ügyesen sétálsz! Hogy csinálod?” vagy „Alexy.. Figyi már! Tetszik a felsőd! Olyan jól kitudod választani a ruháidat..”. Lehet nem kellett volna, de bátrak vagyunk Rosaliaval.

Fiúk vs. Lányok – Ők eggyel többen vannak, de nem számít, mert így se tudunk normálisan játszani. Röpizni tudok, de ezt nem.

A fiúk össze-vissza futkosnak a labdával, mi rohanunk utána, levegőért kapkodva.

Most Lysandernél van a labda. Mielőtt Rosalia elvehetné tőle, Lysander átpasszolja Castielnek. Rohanok a Vöröskéhez, de ő meg Alexynek passzolja. Most futok a kék hajú barátomhoz, már majdnem sikerül elvennem tőle, amikor ő meg visszarúgja a labdát Castielnek. Közel van már a kapuhoz. Rosalia el akarja rúgni a Vöröske lába elől a labdát, amikor egy csellel kikerüli a barátnőmet és kapura lő, ami be is talált. HÖH! 3:0 nekik. CSALÁS!!!

- Elég. - Mondom kifulladva, közben a hasamat fogom, és úgy érzem, hogy ha most nem szállok ki, akkor elhányom magam a sok futkározástól. A vérnyomásom is felgyorsult és szédülök. Megnyalom kiszáradt ajkaimat.

Lefekszem a hideg betonra és felnézek az égre, amelyet a szürke felhők eltakarnak.

Rosalia a fejem mellé guggol és aggódva néz rám, miközben zihál.

- Jól vagy? - Szólal meg.

- Majd mindjárt jobban leszek. - Suttogom.

Castiel feje eltakarja az eget. Ahogy meglátja az arcomat, lehervad a mosolya.

- Kegyetlenek! - Suttogom idegesen.

- Hogy érzed magad? –Kérdezi Castiel.

- Jól. - Morgom.

- Fel fogsz fázni. - Mondja Lysander.

Ekkor Rosalia lefekszik mellém.

- Majd együtt fázunk fel és együtt rohanunk minden percben a wc-re. Mindent együtt csinálunk.

- Natasha, elég sápadtnak nézel ki. – Néz rám Alexy.

- Ettél ma már? – Kérdezi Lysander.

- Nem.

- Upsz.. Az kimaradt. – Kínosan felnevet a Vöröske.

- Álljatok fel! – Nyújtják nekünk a fiúk a kezüket.

- Nem megy.. – Hatalmasat sóhajtva fújtam ki a levegőt.

- Akkor elugrunk a bodegába. Mit kértek? – A fiúk összenéznek, aztán vissza ránk.

Rosalia rám néz és elmosolyodik úgy, mint ha lenne valami terve. Ismerem ezt a vigyorát.

- Csak hozzatok valami finomat. – Feleli.

Ezzel el is mentek. Amikor eltűntek a háztömb mögött, mi feltápászkodtunk a földről és egymás szemébe néztünk.

- Szökjünk meg. – Vigyorog.

- Mi? Miért?

- Ezt a fogadást már úgy is elvesztettük..

Hát.. Nem szívesen hagytam volna itt a fiúkat, de a barátnőm bevetette a kiskutya szemeket, amiknek nem tudtam ellenállni.

- Húú! Oké, de siessünk! – Felvettük a padról a kabátunkat. Belebújtunk, aztán Rosalia meg felkapta a válltáskáját és már rohantunk is, de most nem olyan gyorsan, mint amikor a labda után szaladtunk.

Pár perc alatt meg is érkeztünk a cukrászdába a tesómhoz. Belépünk az épületbe.

- Van nálad pénz? – Kérdezem. Nem hoztam semmit magamon és a telefonomon kívül.

- Aha.

Három ember van rajtunk kívül, ők az asztalnál esznek tortát. Kellemes dal szól a hangfalból, amit egy ismerős férfihang megtör.

- Drágám! – Kiáltja Benjamin.

A pénztárnál áll, oda sétálunk hozzá.

- Szia. – Köszön kedvesen neki Rosalia.

- Helló! – Vigyorog boldogan a tesóm. – Hát ti? Ú! Natasha, te nagyon rosszul nézel ki.

- Szökésben vagyunk. – Válaszolom. – És éhen halok.

- És szomjan halunk. Kérjük azt a fél literes Ice Teát. – Mutat egy polcra. Benjamin leveszi és felé nyújtja. Elveszi tőle.

- 280Ft lesz.

A barátnőm előveszi a táskájából a pénztárcáját, kiveszi a pénzt és kifizeti.

- Tartsd meg a visszajárót. – Lecsavarja a kupakot és beleiszik, a felét kiissza.

- Hagyj nekem is. – Mondom mire, abba hagyja, és oda adja nekem. Jót tesz ez a hűsítő ital.

Megisszuk az egészet, majd a műanyag üveg a kukában landol.

- Az ott nem a pasid? – Kérdezi Benjamin.

Elfordítom a fejem. Kint állnak. Basszus!

- El kell bújnunk. – Suttogja Rosalia, miközben körülnéz az épületben.

Elkapja a karom és elsietünk a pénztár elé, ahol a tesóm állt, aztán leguggolunk.

- Csss.. – Néz a bátyámra Rosalia.

- Mit adhatok? – Kérdezi kedvesen a fiúktól.

- Nem volt itt a tesód és a barátnője? – Kérdezi idegesen Castiel. Felismerem a hangját.

- Nem. Miért? Történt valami?

- Ne csináljuk ezt. – Suttogom Rosalianak. Basszus, már tényleg félek. Rossz ötlet volt ebbe belemenni.

Elkezd korogni a gyomrom, de szerencsére a zene elnyomja a hangját. Jajj, csak le ne bukjunk!!

Sajnos nem volt olyan szerencsék. Alexy ugyanis benézett a pult alá. Hogy az a…!!!

- Itt vannak! – Kiáltja.

Óu..

Rosaliaval felálltunk kínosan. Ránéztem a Vöröskére. Juj.. Nagyon mérgesen néz rám.

- Na, jó. Ez tényleg rossz ötlet volt. – Mondja halkan nekem Rosalia.

- Azt hiszed ez vicces?! – Szól hozzám ingerülten és haragosan.

- Az én hibám. Én vettem rá. – Próbál védelmezni a barátnőm, de nem viheti el egyedül ezt..

- Nem. Az én hibám is.. – Castiel félbeszakít.

- Van fogalmad arról, hogy mennyire aggódtam érted?!

- Te? Aggódtál miattam? Már azt is rossz ötletnek gondoltam, hogy el mennyek focira, te meg még azt akartad, hogy focizzak is!! Miután kifáradtam még az után se foglalkoztál velem annyira!! – Kiabálom idegesen.

- Dehogynem! Elrohantam a fiúkkal a boltba, hogy hozzak neked valamit, amitől jobban lehetsz!

Lysander kiveszi Castiel kezéből a szatyrot, még mielőtt leb*szhatná a földre.

- Húh! Ez aztán nagyon jó randi volt! – Bosszúsan pillantok félre.

- Azt be akartam pótolni!

- Csak akartad?!

- Igen! – Kiabálja. Itt lett elege.

Aztán Castiel hátat fordított nekem és elment. Lysander utána rohant, Alexy meg itt maradt velünk. Nekem meg könnybe lábadt a szemem.

- Annyira sajnálom! Nem kellett volna.. – Szólal meg Rosalia.

- Felejtsd el. – Szipogok. – Ne hibáztasd magad.

- De..

- Ne..

- How dare you hurt my sister!! Whoáá! I will kill you!!! – Az utolsó mondatot már kiabálja.

(- Hogy merészeli bántani a hugomat! Whoáá! Meg foglak ölni!!!!)

- Hagyd.– Lebiggyesztem ajkaimat. Lecsúszik egy könnycsepp az arcomon. - Hazamegyek.

 Már indulnék is, de hirtelen megszédülök, és azon kapom magam, hogy Alexy karjaiban vagyok.

- Tegyél le. – Suttogom pislogva.

- Mit mondtál az előbb? Nem ettél ma még? Jézusom! – Aggódva szólal meg Benjamin.

Egy székhez lép, amin a táskája van és kivesz belőle egy szendvicset. Rosalia elveszi tőle, közben meg Alexy leültet egy asztalhoz. Leteszem a fejem és lehunyom a szemem. Nem akarok enni, már nem érzem, hogy éhes lennék, csak hányingerem van.

- Enned kell. – Mondja Rosalia.

Mind a ketten leültek mellém. A fejemet még mindig nem emelem fel. A szememből csak úgy árad a könny.. Nem így terveztem meg ezt a napot.

Fél perc után elkezdett rezegni a telefonom. Felemelem a fejem, utána elővettem a zsebemből a mobilt és megnéztem a kijelzőjét. Kaptam egy sms-t Castieltől. Azt írja, hogy találkozzunk.

- Mi az? – Kérdezi Alexy.

- Castiel.. Találkozni akar. – Szipogok.

- Mikor? Hol? Ne aggódj! Tuti ki akar békülni veled. – Biztatóan elmosolyodott Rosalia.

- Lysander biztos beszélt vele. – Alexy is nyugtatni próbál.

- Azt írja, hogy 10 perc múlva a Művész Kávéházban találkozzunk.

- Az itt van a közelben.. – Mondja Rosalia.

- De miért nem ő jön vissza ide?! – Akad ki Alexy. – Ezt illene így csinálni.

- Nem tudom.

- Lehet meglepi. – Rosalia rákönyököl az asztalra és szerintem azon gondolkozik, hogy ha ez tényleg meglepi, akkor mi lehet az.

- Azt is írja, hogy mindenképpen egyedül mennyek. – Megtörlöm a könnyáztatta arcomat.

- Akkor edd ezt meg és elkísérünk. – Nyújtja felém a szendvicset Rosalia, elveszem tőle.

- Azt is írja, hogy ti meg várjátok meg Lysandert. – Mondom.

- Mit ír még? – Kérdezi Alexy.

- Hát öö.. Azt is írja, hogy ne mondjam meg nektek, hogy hova mennyek.

- Mi van? Mér ne? Ez bolond. – Grimaszol Alexy.

Nem tudom, mit akarhat, de remélem, hogy békülni akar. Nagyon szeretnék jóban lenni vele és a karjai közt akarok lenni, miközben beszívom az illatát. Csókolni és ölelni akarom.