30. rész: Karácsony 1/2

(3 héttel később: 2013. December 25.)

Álom: 7 éves Natasha

Annyira fázom. Félek. Körül vesz a sötétség. Senki nincs itt, aki megvédhetne, csak a félelmeim vannak. Valami nedvességet éreztem a lábamon, ezért lenéztem. Minden csupa vér. Mit csináljak?! Sikoltok, de senki se hallja meg a hangomat. Anyu! Apu! Hol vagytok?! Kiabálok, de hiába. Nincs itt anyu és apu, hogy megvédjenek. Már sírok, tehetetlen vagyok. Várjunk csak.. Mi az a fény ott? Ez megvakít. Megvárom, hogy megszokja a szemem, aztán elindulok, bele a kerek fénybe. Lehet ott várnak a szüleim, és biztosan ott van velük a bátyám.

Körülnézek. Minden fehér. Most hol vagyok? Már nem fázok. Itt jobb, mint a sötétben. Melegség áramlik a szívembe, amitől sokkal jobban érzem magam és a rettegés elszáll belőlem. Mélyet és megkönnyebbülve sóhajtottam fel, de amikor a szemem előtt bevillant egy kép, azonnal újra rám tört a félelem. A hideg kirázott és térdre estem. Egy könnycsepp kicsordult a szemeimből és elakadt a lélegzetem.

Még mindig nem találtam meg a családom. Ki akarok innen jutni! Felállok és elkezdek futni egyenesen előre, de mint ha semmivel se jutnék előrébb.

A mami hangját hallom: „Kicsim, itt vagyok.”

Anyu!

Megfordultam 180°-kal és megláttam. Megláttam őt! Gyönyörű fehér menyasszonyi ruhát visel, csillogós fekete göndör tincsekkel. Odafutottam hozzá és a karjaiba ugrottam, ő elkapott. „Mami, úgy félek”. Olyan szép.. Még sose láttam ilyen meseszép hercegnőt.

„Nincs mitől félned, Natasha. Itt vagyok.” – mondta, aztán elmosolygott. Gyengéden ölelt, és a hátamat simogatta. Nyugtatni próbált, ami sikerült is. Nyugodtabban lélegeztem, már a szívem se dobogott őrülten. Nem tudom mennyi idő telt el, de azokban a percekben boldognak éreztem magam, hogy a mami átölel és vigyáz rám.

Hirtelen nagyon hideg lett. Villámlik és dörög az ég, de az eső egyáltalán nem esik. Anyu karjaiban nem félek!

Megláttam Benjamint, a bátyámat apu mellett. Apu ide akart jönni, de.. de.. Mi az ott? Mellettünk egy hatalmas fekete lyuk hevert a földön. Ijesztő! Nagyon ijesztő! Ha nem állnak meg, akkor bele esnek!

- „Apu állj meg!” – kiabálom, de nem hallja meg, mert messze van. Anyunak akarok szólni, de eltűnt mellőlem. Valami furcsát kezdtem el érezni, valami meleg nedvességet. Hisz ez.. vér?! Az én vérem?!

- „Mami, hova lettél?! MAMI!” – üvöltöm bőgve.

A hangom rekedt. Fuldokoltam. Amikor megláttam anyut apuval elfogott a pánik.

– „Álljatok meg!” – A hangom már halk. Suttogás. Semmit se tehetek, nem tudok mozdulni és még csak 7 éves vagyok és kicsi. Tehetetlen vagyok! Meg akarom menteni őket! Hogy nem veszik észre azt a nagyon nagy fekete lyukat, ami már pár lépéstől van tőlük?

Szédülök..

Nem! Nem! NEM! NEM! Bele fognak esni a sötétbe..

Egyet pislogtam és a ruhájuk már véres volt, mellettük egy idegen férfi állt. Ki ő? Olyan kísérteties... Jobban megnéztem, hogy az idegennek mi van a kezében: egy pisztoly. Az idegen a mami fejét célozta meg, és DURR. Nincs többé mami. Ugyan ezt csinálja az apukámmal és lő egyet, egyenesen a fejébe. Apu sincs többé. Benjamin következik..

MIÉRT NEM TUDOK MEGMOZDULNI?! EZ CSAK EGY ÁLOM ÉS NEM A VALÓSÁG!!

A férfi felém fordult és rám szegezte a pisztolyt. Én következem. Már látom az arcát. Hisz ő.. Viktor?! Hallom a durranást, belőlem meg kiszakadt egy sikoly.

- ÁÁÁ!! – Sikoltva ülök fel az ágyamon.

A szívem hevesen ver és meleg van.. nagyon meleg. Kapkodom a levegőt és érzem, hogy egy izzadság csepp lefolyik a nyakamon. Kiráz a hideg.. Remegve markolok bele a hajamba.

Ez mi a fene volt?! Ilyet már nagyon rég álmodtam.

- Natasha, mi a baj?! – Tör be a szobámba Benjamin. Ide siet hozzám és átölel.

- Ro-rosszat álmodtam. – Nyögöm ki.

- Tűzforró vagy..

Kopogást hallok az ablak felől, és egy fiú a nevemet kiáltja, biztosan Castiel. Képtelen vagyok tisztán gondolkozni, az az álom nagyon valóságos volt. El akarom felejteni.. A kezeimet bámulom lehajtva a fejem. Benjamin eltűnt mellőlem, majd a másik oldalról két hideg kezet érzek magamon. Ezek a kezek gyengéden átölelnek.

- Mi történt?! – Kérdezi aggódva Castiel.

- Rosszat álmodott. – Válaszol a bátyám.

Castiel..

Hozzá bújok a mellkasához és mélyen beszívom az illatát. Férfi tusfürdő illata van. Nyugtató.. A Vöröske egy puszit nyom a homlokomra és simogatja a hátamat. Olyan hangos voltam, hogy meghallotta? Heh..

- Ki kell mennem a mosdóba. – Suttogom.

Amint beértem a fürdőszobába, ledobtam magamról a ruháimat és beültem a kádba. Úgy éreztem, hogy a testem égett, mint ha máglyára vetettek volna. Furcsa.. Hideg vizet engedtem a hátamra és kezdtem megszabadulni a szenvedéstől.

 Már nyugodtabban lélegeztem fel. A törölközőben megtörölgettem a nedves hajamat és egy másikat meg magam köré tekertem.

Egy pillanat.. nem hoztam magammal ruhát, odakint meg kettő férfi vár. Ehh!

Amit csak találok itt, az összes törölközőt magamra teszem. Mielőtt kilépnék, valaki kopog az ajtón.

- Ugye nem vagy álmos? Mert elvinnélek egy szép helyre. – Ez Castiel hangja.

- Nem.

- Akkor jó. A nappaliban várok rád.

Ez megnyugtató. Benjamin is visszamehetett már a szobájába, hisz még biztosan nem jött fel a nap.

Belépek a szobámba és felkapcsolom a villanyt. A szekrényemben kerestem valami ruhát, amit fel is vettem.

Az az álom.. Anyu..

Ökölbe szorítom a kezem. Anyut megölte egy férfi a szemem láttára. Nagyon sokáig ilyeneket álmodtam. Most miért? Próbálom visszatartani a könnyeimet, de még is kicsordul. Hallom, hogy belép valaki a szobámba és érzem, hogy mögém áll. Átölel.

- Natasha.. – Benjamin az. - You don't be sad! Smile! – Mondja kedves nyugtató hangon.

(- … - … - Ne légy szomorú! Mosolyogj!)

Felnevetek, ő meg elenged. Felé fordulok.

- Már jobban vagyok. – Letörlöm a könnyeimet.

- Helyes. – Elmosolyog.

- Castiel elvisz egy szép helyre. – Mondom.

- Tudom, már mondta. Elengedlek.

- Nem kell ahhoz az engedélyed. – Vigyorgok.

- Dehogynem. Még kiskorú vagy. – El kezd nevetni, én meg beleütök a karjába barátságosan. Ahogy a testvérek szokták. – Szórakozz jól! Én meg visszafekszem aludni.

Lementem a nappaliba. A Vöröskét meg a kanapén találtam meg ülve, épp a telefonján játszott valamivel.

- Hova megyünk? – Kérdezem.

- Egy pill. Ezt még lejátszom.

Nem is hallotta, amit kérdeztem. Várok én.. várok és várok.. már 5 perce várok. Na jó, akkor ide hozom a táskámat a szobámból, addigra biztosan befejezi. Hehe, elfelejtettem. Meg felveszem a kabátomat és a cipőmet. Tényleg, még azt se tudom, hogy mennyi az idő.

Hajnal 3:42 van.

Amikor visszasétálok hozzá, még mindig ugyan azt csinálja. Kikapom a kezéből a mobilt és beledobom a táskámba, ő meg sértődött fejjel néz rám.

- Most már befejezted. – Angyali mosolyt villantok neki.

- Á! Fáj a seggem.. – Nyög fel.

- Nem csodálkozom, hisz rajta ültél a távirányítón.

- Nincs kedved megmasszírozni? – Megnyalja az ajkait szexin, de aztán elröhögi magát.

- Inkább induljunk.

- Hát jó..

Kiléptünk a házból. A Vöröske felém fordul, hogy bekösse a szememet. Azután felkap a vállára és belemarkol a popsimba. ANYÁD!

- Hm.. Jó kerek. – Felnevet.

- Castiel!!

- Css.. Ez egy élvezetes este lesz.

- Elengednéd a fenekemet?

- Nem, még fel kell töltődnöm.

Felsóhajtok.

- Castiel.. A távirányító közelsége nem volt elég?

- Nekem a segged közelsége kell.. De jöhet melled is.

- Ha-ha.

Erre rávágok egyet a fenekére, ő meg lányosan felnyög direkt.

- Elég ebből a perverzségből! – Mondom kipirultan.

- Jó-jó.

Váratlanul elkezdtem zuhanni és egy puha helyen értem földet. Hol vagyok? Ilyen hamar meg is érkeztünk?

- Hmm.. Most maradj nyugton. Te leszel a párnám.

- Mi? Hol vagyunk? Levehetem a kendőt?

Érzem, hogy a Vöröske lefekszik mellém. Ez a hely.. puha és kényelmes és hideg sincsen.. Öö, ja és férfi szag van. CSAK NEM..!

Leveszem a szememről a kendőt és hatalmas fény lepte el a szobát. Ez a Vöröske szobája!

- A szemem!!!

Castiel felröhög.

Ekkor ő átölel a kezével és a lábával, miközben mellettem fekszik póló nélkül. A szemei csukva vannak és nekem felragyognak a szemeim. HOGY LEHET VALAMI ILYEN ÉDES?! Elbűvölő..

- Kiskutyaa.. – Mondom cuki vékony hangon és megsimogatom a buksiját.

Castiel kinyitja a szemét és bámul. Én meg felnevetek.

Hát nem számítottam arra, hogy az a gyönyörű hely Castiel szobája lesz.  Végül mindketten elaludtunk összeölelkezve.

Reggel arra ébredek, hogy valami kettőnk közé furakodik, ezért kinyitom a szemem és Démont látom meg. Megsimogatom, ő meg a farkát csóválja. Ekkor a Vöröske megmozdul, átöleli a kutyáját és megpuszilja. A kutya meg elkezdi nyalni az arcát.

Visszafojtom a nevetést. Felkelek, és a táskámból előveszem Castiel telefonját, mert az enyémet a szobámban hagytam és elkezdem videózni őket. A Vöröske ébredezik és elkezd nyújtózkodni. Démon ugat egyet és boldogan ugrál körülötte. Amikor a pasim észreveszi, hogy tiszta nyál az arca és hogy a kutya nem hagyja békén, hirtelen kiugrik az ágyból és fura képet vág.

- Mi a baj? – Kérdezem.

- Csak egy álom.. – Megvakarja a fejét.

- Hé! – Jut eszembe valami. – Tudod, milyen nap van ma?

- Ja, szerda.

- És karácsony!!! Mit kapok tőled?

29. rész:

(December 2. Hétfő)

...

Még csak 8 óra van.. Fú, de nem volt kedvem felkelni. Most itt ülök leghátul az ablaknál és épp a tanár jön be a terembe. Castielt megbököm, jelezve, hogy vége a szünetnek. Álmosan felemeli a fejét és pislog egy párat. Elmosolygok, de aranyos.

Mrs. Fortuna, az osztályfőnökünk:

- Tanárnő! – Jelentkezik Dakota. – Ma a k*rvákról fogunk felelni?

- Nem k*rva, hanem örömlány, és nem belőlük…

Mrs. Fortuna bekapcsolja a laptopját, majd az e-naplóban megnézi a jegyeket, hogy ki feleljen.

- Castiel. – Mondja, majd rá néz.

- Ó! Basszus, de szívás! – Motyogja.

- Nem tanultál? – Kérdezem suttogva. Na jó, ez hülye kérdés volt..

- Nem beszél! – Kiáltja a tanár. Nem csak miattam, hanem mert mások is elkezdtek beszélni.

A Vöröske kiment előre.

- Hajrá! Ne add fel, Castiel! – Ordítja be Dakota, majd elneveti magát.

- Te leszel a következő felelő! – Szúrós szemekkel néz a tanár Dakotára.

- Francba! Castiel, húzd az időt, mentsd meg a haverod!

Majd elnémult a fiú, mert a tanár megdobta a cipőjével, ami el is találta. Mindannyian felnevettünk. Alexy meg visszavitte Mrs Fortunának. Hehe!

Nos, a gazdasági tanárunk néha picit agresszív, mert néhány nem normális diák felidegesíti. Ilyenkor jobb nem beszólni neki. De amikor nem ilyen a kedve, akkor egész jól el lehet vele hülyülni. Valamikor jó fej, valamikor viszont nem.

- Na, de tanárnő! Ne legyen agresszív, nem illik magához!

- Még egy szó és leküldelek az igazgatóiba.

- Jó-jó! Csöndben leszek.

Iskola után:

Sulihoz nem messze leültünk egy padra Castiellel.

- Végre egy kis nyugalom.. – Fújom ki a levegőt.

Visszaemlékszik:

- Ó! Natasha, megtennéd, hogy a magnót levinnéd a tanáriba? – Mosolyog kedvesen az angol tanárom.

- Persze.

Elveszem tőle és lesietek a tanáriba, azután meg a büfébe akarok sietni.. Persze nem így lett, mert..

- De jó, hogy itt vagy, Natasha. – Megfordulok, és Nataniellel találom szemben magam.

- Kerestél?

- Igen. – A táskájában elkezd kutatni, majd elővesz egy papírt. – Ezt oda kellett adnom.

Elveszem tőle és megnézem. Dolgozat lap, ami 5-ös. Azta!

- És.. Megtennél nekem egy szívességet?

- Mit?

- Ezt a mappát oda kéne adni Mr. Faraize-nek. Nekem haza kell mennem családi okok miatt, ezért nincs rá időm. Már nagyon várja, fontos.

- Persze.. Majd én elviszem.

- Köszönöm. Kedves vagy. – Elmosolyodik, majd elmegy.

De jó.. Éhen halok.

Mi lehet a mappában? Nem lesz baj, ha egy kicsit belekukkantok. Kinyitom a mappát, és fúú mit találok! A következő dolgozatok kérdését töriből.. Rajta a dátum. Mit keresett ez Natanielnél? Ez jól jön Castielnek, úgy is bukásra áll belőle.

Visszacsukom a mappát és berohanok a mosdóba. Bezárkózom a wc fülkébe és ott lefotózom a papírt. Mikor nyitni szeretném az ajtót, rájövök, hogy nem nyílik. Mi a.. Rángatom, rugdosom az ajtót, de akkor se akar kinyílni. Beragadtam! Úgy döntöttem, hogy kibújok az ajtó alatt. Szerencsére senki se látta.

Elkezdem keresni a töri tanárt, de sehol se találom. Összevissza rohangáltam, mire rájöttem, hogy az udvaron ügyel.

És még egy pár tanár meg kértek egyéb dolgokra.. Fárasztó volt és korgott a pocim. Nemet kellett volna mondanom. Na mindegy.

Jelenben:

Ó! Tényleg, a kérdések..

Előveszem a telefonomat a zsebemből és megmutatom Castielnek a következő dolgozat kérdéseket.

- Tessék. – Nyújtom felé a mobilom.

- Mi ez?

- Jól fog jönni. Ezek lesznek a következő témazáróban.

Megnézi.

- Honnan szerezted? – Mosolyog el.

- Vannak kapcsolataim… - Büszke fejjel nézek félre.

Felnevet.

- Majd küld el facebook-on. – Visszaadja.

Viktor szemszögéből:

Nem bírom. Megőrülök!

Az ágyamon fekszem összekuporodva a hajamat tépve. Esküszöm, ezt a vágyat nem bírom legyőzni. Az egyik felem bántani akarja, de a másik meg nem. Natasha… Bár sose találkoztunk volna.

Mélyen hangosan felsóhajtok. Ordítanék… Zene.. Zenére van szükségem! Telefon.. Kint hagytam a konyhába.

Nehezen felállok. Lépek pár lépést és megtámasztom magam a fal mellett, mert hirtelen minden elsötétült előttem és forgott körülöttem a szoba. Zenét.. Az megnyugtat. Végig erre gondoltam.

Nem emlékszem hogyan, de csak sikerült kijutnom a konyhába. A konyhapulton meg is találtam a telefonomat. Azonnal felkaptam és benyomtam a „Thousand Foot Krutch - Fly on the wall”.

Nincs rá szükségem. Meggyógyulok. Ha hiszek benne, akkor meg fog történni és minden rendben lesz.

Mélyeket sóhajtva hunyom le a szemem, aztán visszamegyek a szobámba és ledőlök az ágyamra. Élvezem, hogy a nap sugarai az arcomat sütik, amelyek áthatolnak a függönyön. A zene a lelkemig hatol, ami szó szerint nyugodttá tesz. Már nem érzem azt az égető fájdalmat a szívemben, amit az előbb tapasztaltam meg újra.

Másnap reggel:

Nagy nehezen kibotorkáltam a szobámból. A fürdőszobába indultam meg, hogy lemossam magamról a mocskot. Büdösnek és izzadtnak érzem magam.

Mai célom: Beszélek Natashaval.

Natasha szemszögéből:

Mindenki bejött az 1-2. órára álmosan.. hullán, amikor kiderült, hogy lebetegedett az egyik tanárunk. Amúgy az e-naplóban vettük észre, hogy kihúzták. Nos, ő tartotta volna ezt, a két Irodalmat. Ilyenkor nem szoktak helyettesíteni, mert nem szólunk senkinek. Örülök neki, csak az a baj, hogy ÁLMOS VAGYOK! Majd mindjárt jobb lesz, mert épp forró tejeskávét iszok, miközben a tanári asztalon ülök és nézem, ahogyan Amber és Dakota veszekszik az ajtóban.

- Add már vissza a füzetemet! – Kiabálja Amber.

- Nyugi már! Mindjárt visszakapod. – Dakota jobb kezében egy kék tollat fog. Amber füzetét olvassa, majd beleír valamit.

- Ne firkáld! – Visítja. Már nyúl érte, de Dakota gyorsan a magasba emelte. - Sírni fogok!

- Dehogy fogsz. – Nevet.

Közben Rosalia ül le mellém. Ásít egyet, majd megszólal.

- Olyan unalmas az a fal.. – Mondja nekem, miközben a tábla melletti falra mutat.

- Rajzoljunk rá. – Vágom rá rögtön az ötletemet.

Hirtelen felvidul és felordít.

- Írjuk rá mindenki nevét!! Hozok ceruzát! – Vidáman siet a helyére, hogy a tolltartójából kivegyen pár ceruzát.

- Ez jó ötlet.  – Szólal meg mellettem Alexy.

- Mi a jó ötlet? – Ül le mellém a Vöröskem oda, ahol az előbb Rosalia volt. – Nem hallottam, mert zenét hallgattam.

- Kidíszítjük a falat. – Válaszolom.

Mindenki nevét a barátnőm írta fel a falra. A nevemhez Rosalia és Alexy rajzolt 1-1 szívet, a nevem alá meg a Vöröske írta oda, hogy „cica”. Le akartam radírozni, de Castiel nem engedte. Felkapott a vállára és hátra vitt. Én meg sehogy se tudtam szabadulni tőle. Végül feladtam és ott maradt. Viszont oda írtam Castiel nevéhez, hogy „Vöröske”. Nevetett mindenki rajta. Tudtam, hogy le akarja törölni, de nem tette. Ha marad a „cica”, akkor marad a „Vöröske” szó is.

Én is rajzoltam Rosalia nevéhez egy szívet. Dakota meg felírta saját magának.

- Mint, ha hiányozna róla még valami. – Szólal meg Amber.

- Micsoda? – Kérdezi Rosalia. - Szerintem mindenkit felírtam.

Amber felkap egy grafitot az egyik asztalról, oda megy a falhoz, rááll a székre. Már majdnem elkezdett valamit írni Dakota nevéhez, amikor Dake elkapta a karját és hátrarántotta magához. Ő elkapta és Amber akkorát felsikoltot, a ceruza meg kiesett a kezéből.

- Mi a fenét művelsz? Eressz már el! – Visítja.

- Hagyd a nevemet, nem írsz oda semmit.

- Nem akartam semmi rosszat.

- Hazug!

Ekkor elengedte a csajt és Amber leesett a földre. Felsikoltott, azonnal felállt és meglökte Dakotat.

- Te nem vagy normális, vadállat!

- Szakítok veled.

- Mi van? – Megdermedt egy pillanatra Amber, majd aztán dühösen pislogott párat.

- Mást szeretek, ennyi. – Dakota hangja komoly volt, majd felnevetett és leült hátra, az ajtó felöli oldalra.

- Majd meglátjuk! – Összefontja a karját és a barátnőivel kimentek a teremből.

Húha! Ez tényleg durva volt..

- Szép volt, Dake! – Castiel oda megy Dakotához és pacsiznak egyet, meg nevetnek.

Höh! Pasik…

A fiúk összegyűlnek hátul és dumálnak valami értelmetlenről.

- Huhúú! – Nevet fel Rosalia. – Nem utálom Ambert, de az, amikor Dake leejtette az nagyon vicces volt. – Suttogja nekem.

- Aha. – Nem tudom, én nem tartom viccesnek, szerintem kicsit durva volt. Én együtt érző típus vagyok. Szip szip.. -(QwO)-

Viktor szemszögéből:

A 3. szünetben megláttam a folyosón Natashat, hogy a barátnőjével beszélget. Ő is észrevett. Mint, ha egy pillanatra a félelem kapta volna el, láttam a szemében. De hamar visszapillantott a fehér hajú csajhoz és úgy tett, mint ha mi sem történt volna.

Retteg tőlem, igaz?

Valami megint fojtogat. Nem bírom… El kell tűnnöm egy ideig.

Adat:

Iskola: Sweet Amoris Szakközépiskola

Natasha és Castiel a 11/B osztályba járnak.

Natasha Grey:

                Kor: 17 éves

                Szülinap: Június 7.

                Csillagjegy: Iker

                Testvér: Benjamin Grey (bátyja)

                Hajszín: Vörös (Eredeti: Fekete)

                Szemszín: Fekete

                Magasság: 168 cm

                Súly: 55 kg

                Kedvenc étel: Csoki pudingos palacsinta, pizza, jégkrém, csoki, chips

                Kedvenc ital: Narancslé, forró csoki, forró tejeskávé, tea

                Kedvenc szín: Vörös, világoskék

                Szeret: bulizni, lustulni, barátokkal találkozni és szórakozni, néha gépen kockulni, filmeket nézni, szexi pasikat fotózni, Castielt szívatni

                Utálja: Ha valami komolyat hazudnak neki; Viktort;

Castiel Maddox:

Kor: 18 éves

Szülinap: Augusztus 12.

Csillagjegy: Oroszlán

Testvér: Sophie

Hajszín: Vörös (Eredeti: fekete)

Szemszín: Sötét szürke

Magasság: 180 cm

Súly: 75 kg

Kedvenc étel: Pizza, chips

Kedvenc ital: Kóla

Kedvenc szín: vörös, fekete, sötétszürke

Szeret: gitározni, Natashat szívatni, aludni, a kutyáját, Demon-t

            Utálja: ha megmondják, mit csináljon; unalmas embereket; bármi, ami unalmas