32. rész: Fontos nap

Castiel szemszögéből:

Bosszúsan hagytam el a házat és siettem Lysanderhez. A lakásában a padlón feküdve találtam meg. Fájdalmában felnyögött és köszönt. Elnevette magát, de szerintem ez nem vicces.

- Vicces, hogy eltört a lábad?

- Nem azon nevetek. - Komoly arcra vált. - A szád szélén maradt egy kis fogkrém.

Azonnal letörlöm, majd előveszem a telefont és kihívom a mentőket.

- Kaptam egy SMS-t, amit neked címeztek. - Mondja.

- Valahogy éreztem..

Kezembe adja a törött képernyős mobilját.

Szerbusz, Lysander. Kérlek, ezt az üzenetet továbbítsd Castielnek.

Cia-mia, drága!<3 Hogy vagy, édes? Rémlik ez a név: Moemi? Kár, hogy nem láthatom a reakciód. Nem szemétkedésből írtam, csak csupán hiányzol. Még mindig haragszol rám?

Ui: Lysander, add meg a fekete démonom számát!C:

- Honnan tudja a telefonszámod? – Kérdezem idegesen.

- Nem változtattam meg azóta.

- A fenébe már! – A földhöz vágom a telefont. Mély levegőt veszek.

- Most tartozol egy mobillal.

- Miért vagy nyugodt, nem fogod fel ő ki?!

- A te gengszter exed.

Csengetést hallottam, az ajtóhoz siettem, és egy lány rohant a haveromhoz. Mióta is van barátnője? Jó csajt szedett fel, mint ha Lysander lenne lányban. Na jó, ez furán hangzott magamban. Egy ideje a versek, zenék és az iskola foglalják el az idejét, nem is tudtam, hogy van ideje randizni.

Nem is kellett sokat várni, a mentők megérkeztek.

- Telefon, Castiel. Ne felejtsd el. – Mondja, mielőtt betennék az autóba.

- Agyrázkódást nem kaptál véletlenül? – Szólal meg a barátnője.

A következő szó jut eszembe: kaja. Éhen halok.

Belenézek Lysander hűtőjébe és készítek valami ehetőt. Jut eszembe a közös családi ebéd, semmi kedvem elmenni. Más terveim vannak.

Natasha szemszögéből:

Egy magas, gyönyörű díszekkel és színes égőkkel díszített karácsonyfa mellett álltam. A fehér hó szállingózik a levegőben és annyira boldog vagyok, hogy fehér karácsonyunk van. Arrébb egy ember gitározik, a társa meg énekel. Kellemes hangulatot varázsolnak, amitől még sokkal jobban érzem magam. Az arcomra fagyott a mosoly. A telefonomon megnézem az időt és jobban összehúzom magamon a kabátomat, mert fázom. Castiel késik.

A csizmámat bámulom, mint ha olyan érdekes lenne. Nem sokkal később két pár cipőt pillantok meg magam előtt. Felemelem a fejem és a Vöröske arcát látom meg.

- Szia. – Szólal meg.

Castiel szemszögéből:

Egészen eddig teljesen elvoltam ma. Nem unatkoztam, nem voltam magányos, de még ideges se, miután elvitték Lysandert. Az SMS-sel meg nem foglalkozok. Amikor észbe kaptam, hogy találkozóm van, azonnal elkezdtem ide sietni, és amikor Natashat megtaláltam, valahogy a magány előtört bennem. Az, hogy rájöttem, hogy mennyire szeretem, mint ha eddig nem tudtam volna. Szóval csak örültem neki.

- Szia. – Szólalok meg egy kis néma csend után.

- Szia - mosolyog.

Magamhoz rántom, és szorosan ölelem.

- Mi a baj? – Kérdezi halkan.

- Hiányoztál.

Kuncog.

Natasha szemszögéből:

Elkezdtünk sétálgatni, és nem messze találtunk egy nyugodt csendes helyet a parkban. Leültünk egy padra, és az ölembe vettem Castiel ajándékát.

- Ez az enyém?

Ahelyett, hogy válaszolhattam volna, elvette tőlem a kék és fehér színű hópehely mintás ajándéktáskát. Kiszedett belőle egy szürke sálat, amit neki vettem.

- Ez a legbénább ajándék, amit valaha kaptam. – Felnevet.

- Ez a legbénább köszönöm szöveg. – Kinyújtom rá a nyelvem.

Kiveszem a kezéből és a nyakára tekerem lazán. A sál egyik végére rávarrtam piros cérnával „Vöröske”, és ezt most észre is vette. Csak mosolygott rajta.

- Azt akarod, hogy megköszönjem, igaz? – Rám néz.

Bólintok.

Két tenyerével megfogja az arcom és közelebb húz magához. Az ajkait nézem, közben érzem, hogy elpirulok. Egyre és egyre közelebb húz a szájához, becsukom a szemem és várom, hogy megcsókoljon. Végül meghallom, hogy próbálja visszatartani a nevetést. Nem sikerül neki.

- M-most mi van?

- Aranyos vagy, amikor várod, hogy megcsókoljalak. – Leveszi rólam a kezét és nadrágzsebéből kivesz valamit. Egy gyűrűsdobozt. Csak nem…

- Meg akarod kérni a kezem? – Elakad a lélegzetem egy pillanatra.

- Szeretnéd, mi? – A hangja vidám.

- Én.. – Mit mondjak?

- Nem erről van szó.

Kinyitja a fehér dobozt. Két szép gyűrű van benne, a szívem meg hevesebben kezdett verni.

(Alsó kép: jobb oldal Natasha-é, a másik Castiel-é.)

Megmutatta, hogy belegravírozta "C♥N”-t.

- Add a kezed.

Felé nyújtom a bal kezem, ő meg felhúzza nekem az enyémet a gyűrűsujjamra. Azután megpuszilja.

- Szerelmem jeléül. – Felhúzza a sajátját, aztán a szemembe néz.

- Te ilyen is tudsz lenni?

Annyira, de tényleg annyira meglepődtem. Nem találtam a szavakat, csak meg akartam ölelni. De ő megelőzött. Azután szenvedélyesen csókolóztunk. Körülbelül 30 másodperc múlva elszakadtunk egymástól és csak úgy beszélgettünk. Végül szóba jött a családi ebéd, ahova nem jött el. Elmesélte, hogy mi volt ma vele, meg én is, hogy mik voltak a témák az étteremben.

Végül elindultunk hazafelé, mert fáztunk. Szorosan egymás mellett haladtunk, Castiel a derekamat ölelte át. Pár perc múlva megérkeztünk a házamhoz. Egymáshoz fordultunk és a Vöröske megcsókolt, miközben le nem vette rólam a kezét. A nyaka köré fontam a karjaimat, és viszonoztam a csókokat. Gyengéden beszívta az alsó ajkamat, majd elkezdett lefelé haladni a nyakamhoz. Nem sokkal később a szobámban kötöttünk ki, és azon kapom magam, hogy vetkőztet. Leszedte rólam a kabátom és a pulcsim, a cipőmet meg lerúgtam a lábamról. Neki álltam én is vetkőztetni őt.

Az eszemet elvesztettem a közelségétől és a szerelemtől. Csak őt akartam, semmi mást. Felgyulladt bennem egy vágy és ez égetett. Jó értelemben.

Ledöntött az ágyra, és lehúzta rólam a nadrágomat, azután kikapcsolta a melltartómat, ami a parkettán landolt. Fölém magasodott és újra csókokkal halmozott el, miközben a kezei erre-arra kalandoztak…

Megtörtént. Szeretkeztünk. Hihetetlen, hogy mennyire boldog vagyok.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy Castiel a hajamat piszkálja. Amikor kinyitottam a szemem, az első dolog, amit megláttam, az az elbűvölő szürke szemei voltak. Kipislogtam az álmosságot, azután Castiel egy csókot nyomott az ajkaimra. Eközben meg ajtónyitást hallok.

- Good morning, Na…

Oda kapom a fejem és Benjamint látom meg a megdöbbent arcával. Az ajtóban áll és egy pillanatra lefagyott. De hamar észhez tér és kimegy. Hallom, hogy azt kiabálja: „Apa, leugrok a boltba terhességi tesztért. Kelleni fog huginak.”

ANYÁD! .. Apa itthon van? Basszus!

- Asszem, el kell most mennem. – Mondja sietősen Castiel.

Kipattan mellőlem, és elkezd öltözködni. A takaróm takarja a testrészeimet, most félek. A Vöröske boxerben és pólóban van, amikor apa benyit dühösen egy seprűvel.

- Te gazember! – és apa elkezdte kergetni Castielt.

- Apa! – Kiabálom utána, amikor kirohantak a szobámból.

Semmit se tudok most tenni. Legalább a nadrágját magával vitte, de a cipője, zoknia, kabátja és a sála mind itt maradt. Gyorsan összepakolom őket és eldugom a szekrényemben, mielőtt apa égetné el. A sajátomat is felkapom és bedobom a szennyes kosaramba. A fürdőszobába rohanok a telefonommal és írok SMS-t Castielnek. Remélem nála maradt.

„Jól vagy? Eldugtam a cuccaidat.”

Dobogó szívvel engedem le magamról a takarót és a mobil kijelzőjét bámulom. Aztán eszembe jut valami… nem védekeztünk. Nem bánom, hogy megtörtént, csak most egy kicsit elfogott a pánik. Végül lezuhanyoztam és továbbra is vártam a választ az SMS-re.

A tegnapi nap, számomra nagyon fontos volt és sokat jelentett.. jelent.

31. rész: Karácsony 2/2

A hó mindent beborít és gyönyörű fehér színben pompázik a város. Beszívom mélyen a friss levegőt, majd kifújom. Karácsony van!

- Tudod, milyen nap van ma? – Kérdezem.

- Ja, szerda.

- És karácsony!!! Mit kapok tőled?

- Az meglepetés, majd este megtudod. – Rám mosolyog.

Ettől úgy felgyorsult a szívverésem, annyira kíváncsi vagyok.

Kikapta a telefont a kezemből és engem kezdett el videózni.

  - Ne, – takarom el a kezeimmel az arcom. – most szörnyem nézek ki.

(- Mond csak.. Szeretsz? – Castiel hangjából érzem, hogy boldog.

- Igen, persze, hogy szeretlek.

- És szűz vagy még..

- PERVERZ!)

- Castiel! – Leveszem az arcomról a kezeimet és ránézek. Ő meg el kezd nevetni, ettől elvigyorodok. - Add ide a telefont.

Nyúlnék érte, de ő a magasba emelte. Felálltam, de a lábam megcsúszott és esnék le az ágyról. Castiel utánam nyúlt, a telefon meg kiesett a kezéből. Olyan gyorsan történt minden. A Vöröske elkapott és most a karjaiban vagyok.

- Jól vagy? – Kérdezi komoly arccal.

- Aham.

Váratlanul az ajkai az enyémhez érnek és vadul el kezd csókolni, amit viszonzok. Ekkor pont megcsörrent a telefonja, ami a földön hevert.

Nee! Megzavart minket. T.T

Leálltunk. Kiszálltam az öléből és mellé ültem. Megnéztem az arcát és halvány pírt fedeztem fel rajta. Ő is zavarban lehet. Felvette a padlóról a mobilt és ránézett a kijelzőre. Az arckifejezése megváltozott. Már nem azt a „játékos Vöröskét” láttam, hanem egy ideges Castielt. Milyen SMS-t kapott?

- Mi történt?

- El kell mennem.

Rögtön felkelt. A szekrényéből kivesz pár ruhát és elindul kifelé a szobából. Utána megyek, és még egyszer megkérdezem. Nem válaszol. Belép a fürdőszobába és bezárja az ajtót. Kevesebb, mint 5 perc múlva kijön felöltözve. Komoly tekintettel néz rám.

- Megtennéd, hogy megetetnéd és elvinnéd sétálni Démont?

- P-persze.

- Köszi. - Elmosolyog és nyom egy puszit a homlokomra. – Lysanderhez megyek. Valami baja van, ezért sietnem kell.

- Menj csak. Remélem jól van.

Már itt sincs. Azért megnyugodtam egy kicsit. Nyugi, Natasha! Csak Lysander, nem pedig egy nő!

Démon kíváncsian figyel engem, én meg felsóhajtok. Mit kéne előbb? Megetetni, vagy megsétáltatni? Még sose volt kutyám. Csak nem lehet olyan nehéz egy kutyával ellenni. Azt hiszem, előbb megsétáltatom, látszik rajta, hogy nagyon kell neki. Akkor gyorsan átöltö.. Ó, tényleg, fel vagyok már öltözve normálisan. Az a Castiel! Szép hely, mi? Hehe.

Kutyasétáltatás közben kaptam egy SMS-t a Vöröskétől:

20:00-kor tali a főtéren. Hozd az ajándékom!

Sokáig gondolkoztam azon, hogy mit vehetnék Castielnek. Volt pár ötletem, még is nehéz volt választani. Egy sál mellett döntöttem, mert Castiel nem szokott ilyet hordani. Amúgy is hideg szokott lenni mostanában. Szeretném, ha lenne rajta valami olyan, ami tőlem van.

( Később.) Ebéd a szülőkkel:

Összegyűlt az enyém és Castiel családja egy étteremben. Csak pont, hogy a barátom nem volt jelen.

- Castiel hogyhogy nem jött el? – Kérdezi Benjamin.

- Valami fontos elintéznivalója akadt. – Válaszolok.

- Értem.

Benjamin feláll.

- Örülök, hogy megismerhetem Castiel szüleit. Szeretnék panaszkodni róla egy kicsit. Már nagyon zavar, hogy—

Félbeszakítom.

- Benjamin!

- Mit tett? – Kérdezi Rex. (Castiel apja.)

- Még sose panaszkodtak róla. – Szólal meg az C. anyja.

- Soha? – Meglepődtem.

- Aham. Mindig jó fiú volt. Vidám és kedves volt kiskorában. Mindig csak dicsérték. Bár most már nagy és teljesen megváltozott, de mostanában amikor otthon vagyok, látom, hogy mosolyog, és ez boldogsággal tölti meg a szívem.

- Mitől változott meg? – Kíváncsiskodik az apám. Én is meg akartam kérdezni.

- 15 évesen egy lány összetörte a szívét és mély depresszióba került. Ahogy telt az idő, egyre kevésbé mutatta ki a fájdalmát. Sorban hozta haza a lányokat, az nagyon bosszantott. Nem tudtam neki segíteni és—

- Ennyi elég lesz. – Megfogja Rex Lisa vállát. Lisa letörölt egy könnycseppet a szeméből.

Castiel erről sose mesélt.

- Miután ideköltöztünk, volt egy olyan érzésem, hogy itt az élete más lesz. Azt reméltem, hogy itt megváltozik. Azt kívántam, hogy boldog legyen. Egy nap nem jött haza, nagyon aggódtam. Rex vette észre, hogy hagyott egy cetlit, amire az volt írva, hogy a „szomszédban alszom”.

- Ez mikor történt? – Kérdezi furcsán az apám, miközben megtölti a poharát borral.

- Hmm.. Ha jól emlékszem, még azon a héten lehetett, mikor először ment a Sweet Amoris iskolába.

Micsoda? Jól emlékszem arra. Azt mondta, hogy kizárták, de valójában ő akart nálam lenni. Ó, drága Castiel.

- Annyira örülök, hogy jártok. – Lisa rám néz.

Közben megjön a kajánk, amit rendeltünk. Tovább beszélgettünk egyéb dolgokról.

- Rex. Hallom nagyon szereted a munkádat. – Mondja az apám.

- Honnan tudod?

Mi? Apa!!

Visszaemlékszik:

- Találkoztál a szüleivel? Na, mesélj csak! Olyan titokzatos az a bajkeverő, már akartam beszélni a szüleivel, csak még nem volt rá időm.

Bajkeverő? Höh, ugyan már. Jó fiú.. néhanapján. Hehe.

- Öhm.. A szülei sokat dolgoznak, ezért ritkán vannak otthon. Kedvesek voltak, csak Castielt sajnálom egy kicsit.

- Rossz szülő az ilyen. Szegény fiú alig látja a szüleit. Még is milyen nevelést kapott? Asszem, nekem kéne megnevelnem.

- Apa.. Te is ritkán vagy itthon a munkád miatt.

- ÖH! – Arcon csapja magát. – Rossz apa vagyok.

- Dehogy is!

Jelenben:

- Igen. Sokat dolgozom és szeretem is. A politika nehéz, de szórakoztató, nem tudom megunni. Munkamániás vagyok.

- Én is imádom a munkám. – Felnevet az apám.

Mindketten felnevetnek és elkezdenek arról beszélni, hogy hogyan végzik el a feladatukat.

- Rex.. – Szólal meg a tesóm. Castiel apja Benjaminra néz vigyorogva. – Miért kaptál kutya nevet?

- Ahh.. Ez lehangoló.. – Lehajtja a fejét sírást tettetve.

Lisa meg felnevet.

- A szülei csak szívatni akarták. – Mondja.

Egy percre se maradtunk csendben. Egyik téma után jött a következő. Míg végül eszükbe jutott, hogy karácsony van és megajándékoztuk egymást. Csak egy kis aprósággal.

- Jól kijönnek egymással. – Suttogja nekem a mellettem ülő Benjamin.

- Igen, feleslegesen aggódtam.

Amikor mindezeknek vége lett, rájöttem, hogy milyen gyorsan eltelt az idő. 19:24 volt. Mivel egy kicsit messze voltunk, el kellett buszoznom oda, ahol a Vöröskével kell találkoznom. Az volt kb. 30 perc, mert kevés buszok járnak ilyenkor. Mondták a többiek, hogy szívesen elvisznek, de mindenképp egyedül szerettem volna menni. Eszembe jutott, hogy szegény Castiel mennyit szenvedhetett régen. Mindenképp meg szeretném védeni és boldoggá akarom tenni őt.

Megérkeztem. Castiel még sehol, úgy hogy várnom kell. Siessen, nagyon hideg van.

Castiel szemszögéből:

Leestem a lépcsőn, eltört a lábam és a telefonom kijelzője is betört. Itt szenvedek a lakásomban egyedül. Ma még semmit sem ettem, mert egy új dalszöveget írtam egész nap. Korog a gyomrom. Castiel! Gyere értem és vigyél be a kórházba.

Ja, és egyedül gyere, mert meg kell beszélnünk valami fontosat. Nem szívesen hozom fel a múltadat, mert ismerem. Szóval készülj fel.. Upsz, kicsit hosszúra sikeredett, bocs.                                Lysander

A múlt, amelyről senki sem tud. Mi fog történni?