A hó
mindent beborít és gyönyörű fehér színben pompázik a város. Beszívom mélyen a
friss levegőt, majd kifújom. Karácsony van!
-
Tudod, milyen nap van ma? – Kérdezem.
-
Ja, szerda.
- És
karácsony!!! Mit kapok tőled?
- Az
meglepetés, majd este megtudod. – Rám mosolyog.
Ettől
úgy felgyorsult a szívverésem, annyira kíváncsi vagyok.
Kikapta
a telefont a kezemből és engem kezdett el videózni.
-
Igen, persze, hogy szeretlek.
-
És szűz vagy még..
- PERVERZ!)
-
Castiel! – Leveszem az arcomról a kezeimet és ránézek. Ő meg el kezd nevetni,
ettől elvigyorodok. - Add ide a telefont.
Nyúlnék
érte, de ő a magasba emelte. Felálltam, de a lábam megcsúszott és esnék le az
ágyról. Castiel utánam nyúlt, a telefon meg kiesett a kezéből. Olyan gyorsan
történt minden. A Vöröske elkapott és most a karjaiban vagyok.
-
Jól vagy? – Kérdezi komoly arccal.
-
Aham.
Váratlanul
az ajkai az enyémhez érnek és vadul el kezd csókolni, amit viszonzok. Ekkor
pont megcsörrent a telefonja, ami a földön hevert.
Nee! Megzavart minket. T.T
Leálltunk.
Kiszálltam az öléből és mellé ültem. Megnéztem az arcát és halvány pírt
fedeztem fel rajta. Ő is zavarban lehet. Felvette a padlóról a mobilt és
ránézett a kijelzőre. Az arckifejezése megváltozott. Már nem azt a „játékos
Vöröskét” láttam, hanem egy ideges Castielt. Milyen SMS-t kapott?
- Mi
történt?
- El
kell mennem.
Rögtön
felkelt. A szekrényéből kivesz pár ruhát és elindul kifelé a szobából. Utána megyek,
és még egyszer megkérdezem. Nem válaszol. Belép a fürdőszobába és bezárja az
ajtót. Kevesebb, mint 5 perc múlva kijön felöltözve. Komoly tekintettel néz
rám.
-
Megtennéd, hogy megetetnéd és elvinnéd sétálni Démont?
-
P-persze.
-
Köszi. - Elmosolyog és nyom egy puszit a homlokomra. – Lysanderhez megyek.
Valami baja van, ezért sietnem kell.
-
Menj csak. Remélem jól van.
Már
itt sincs. Azért megnyugodtam egy kicsit. Nyugi,
Natasha! Csak Lysander, nem pedig egy nő!
Démon
kíváncsian figyel engem, én meg felsóhajtok. Mit kéne előbb? Megetetni, vagy
megsétáltatni? Még sose volt kutyám. Csak nem lehet olyan nehéz egy kutyával
ellenni. Azt hiszem, előbb megsétáltatom, látszik rajta, hogy nagyon kell neki.
Akkor gyorsan átöltö.. Ó, tényleg, fel vagyok már öltözve normálisan. Az a
Castiel! Szép hely, mi? Hehe.
Kutyasétáltatás
közben kaptam egy SMS-t a Vöröskétől:
20:00-kor tali a főtéren. Hozd az ajándékom!
Sokáig
gondolkoztam azon, hogy mit vehetnék Castielnek. Volt pár ötletem, még is nehéz
volt választani. Egy sál mellett döntöttem, mert Castiel nem szokott ilyet
hordani. Amúgy is hideg szokott lenni mostanában. Szeretném, ha lenne rajta
valami olyan, ami tőlem van.
( Később.) Ebéd a
szülőkkel:
Összegyűlt
az enyém és Castiel családja egy étteremben. Csak pont, hogy a barátom nem volt
jelen.
-
Castiel hogyhogy nem jött el? – Kérdezi Benjamin.
-
Valami fontos elintéznivalója akadt. – Válaszolok.
-
Értem.
Benjamin
feláll.
-
Örülök, hogy megismerhetem Castiel szüleit. Szeretnék panaszkodni róla egy
kicsit. Már nagyon zavar, hogy—
Félbeszakítom.
-
Benjamin!
-
Mit tett? – Kérdezi Rex. (Castiel apja.)
-
Még sose panaszkodtak róla. – Szólal meg az C. anyja.
-
Soha? – Meglepődtem.
-
Aham. Mindig jó fiú volt. Vidám és kedves volt kiskorában. Mindig csak
dicsérték. Bár most már nagy és teljesen megváltozott, de mostanában amikor
otthon vagyok, látom, hogy mosolyog, és ez boldogsággal tölti meg a szívem.
-
Mitől változott meg? – Kíváncsiskodik az apám. Én is meg akartam kérdezni.
- 15
évesen egy lány összetörte a szívét és mély depresszióba került. Ahogy telt az
idő, egyre kevésbé mutatta ki a fájdalmát. Sorban hozta haza a lányokat, az
nagyon bosszantott. Nem tudtam neki segíteni és—
-
Ennyi elég lesz. – Megfogja Rex Lisa vállát. Lisa letörölt egy könnycseppet a
szeméből.
Castiel
erről sose mesélt.
-
Miután ideköltöztünk, volt egy olyan érzésem, hogy itt az élete más lesz. Azt
reméltem, hogy itt megváltozik. Azt kívántam, hogy boldog legyen. Egy nap nem
jött haza, nagyon aggódtam. Rex vette észre, hogy hagyott egy cetlit, amire az
volt írva, hogy a „szomszédban alszom”.
- Ez
mikor történt? – Kérdezi furcsán az apám, miközben megtölti a poharát borral.
-
Hmm.. Ha jól emlékszem, még azon a héten lehetett, mikor először ment a Sweet
Amoris iskolába.
Micsoda?
Jól emlékszem arra. Azt mondta, hogy kizárták, de valójában ő akart nálam
lenni. Ó, drága Castiel.
-
Annyira örülök, hogy jártok. – Lisa rám néz.
Közben
megjön a kajánk, amit rendeltünk. Tovább beszélgettünk egyéb dolgokról.
-
Rex. Hallom nagyon szereted a munkádat. – Mondja az apám.
-
Honnan tudod?
Mi?
Apa!!
Visszaemlékszik:
-
Találkoztál a szüleivel? Na, mesélj csak! Olyan titokzatos az a bajkeverő, már
akartam beszélni a szüleivel, csak még nem volt rá időm.
Bajkeverő?
Höh, ugyan már. Jó fiú.. néhanapján. Hehe.
-
Öhm.. A szülei sokat dolgoznak, ezért ritkán vannak otthon. Kedvesek voltak,
csak Castielt sajnálom egy kicsit.
-
Rossz szülő az ilyen. Szegény fiú alig látja a szüleit. Még is milyen nevelést
kapott? Asszem, nekem kéne megnevelnem.
-
Apa.. Te is ritkán vagy itthon a munkád miatt.
-
ÖH! – Arcon csapja magát. – Rossz apa vagyok.
-
Dehogy is!
Jelenben:
-
Igen. Sokat dolgozom és szeretem is. A politika nehéz, de szórakoztató, nem
tudom megunni. Munkamániás vagyok.
- Én
is imádom a munkám. – Felnevet az apám.
Mindketten
felnevetnek és elkezdenek arról beszélni, hogy hogyan végzik el a feladatukat.
-
Rex.. – Szólal meg a tesóm. Castiel apja Benjaminra néz vigyorogva. – Miért
kaptál kutya nevet?
-
Ahh.. Ez lehangoló.. – Lehajtja a fejét sírást tettetve.
Lisa
meg felnevet.
- A
szülei csak szívatni akarták. – Mondja.
Egy
percre se maradtunk csendben. Egyik téma után jött a következő. Míg végül eszükbe
jutott, hogy karácsony van és megajándékoztuk egymást. Csak egy kis aprósággal.
-
Jól kijönnek egymással. – Suttogja nekem a mellettem ülő Benjamin.
-
Igen, feleslegesen aggódtam.
Amikor
mindezeknek vége lett, rájöttem, hogy milyen gyorsan eltelt az idő. 19:24 volt.
Mivel egy kicsit messze voltunk, el kellett buszoznom oda, ahol a Vöröskével
kell találkoznom. Az volt kb. 30 perc, mert kevés buszok járnak ilyenkor.
Mondták a többiek, hogy szívesen elvisznek, de mindenképp egyedül szerettem
volna menni. Eszembe jutott, hogy szegény Castiel mennyit szenvedhetett régen.
Mindenképp meg szeretném védeni és boldoggá akarom tenni őt.
Megérkeztem. Castiel még sehol, úgy hogy várnom kell.
Siessen, nagyon hideg van.
Castiel
szemszögéből:
Leestem a lépcsőn,
eltört a lábam és a telefonom kijelzője is betört. Itt szenvedek a lakásomban egyedül.
Ma még semmit sem ettem, mert egy új dalszöveget írtam egész nap. Korog a
gyomrom. Castiel! Gyere értem és
vigyél be a kórházba.
Ja, és egyedül gyere,
mert meg kell beszélnünk valami fontosat. Nem szívesen hozom fel a múltadat,
mert ismerem. Szóval készülj fel.. Upsz, kicsit hosszúra sikeredett, bocs. Lysander
A
múlt, amelyről senki sem tud. Mi fog történni?
Huuuu naon várom a folytit minél hamarabb!!!:-DD
VálaszTörlésImádom amiket írsz! Sok sikert a továbbiakra! Várom a folytatást!
VálaszTörlésnagyon várom a folytatást !
VálaszTörlésÚúúúúúúú egyre izgibb! *---* Minél hamarabb várom a folytatást!!
VálaszTörlésúúúúúúúúú folytasd folytasd
VálaszTörlésmikor lesz már folyti??
VálaszTörlésfolyt
VálaszTörlésMikor lesz kövi rész?
VálaszTörlésMinél hamarabb folytasd!!! <3 :3
VálaszTörlés