61. rész
Natasha
Sajnálatos módon vannak olyan pillanatok az életben,
amiket sosem fogsz szeretni, sosem fogod tudni teljes mértékben elfelejteni.
Azonban a rosszak mellett ott bujkálnak a szép emlékek, amelyeket egy életen át
akarod őrizni, és ezek a legfontosabbak. Emlékezni arra, aki a napjaidat
boldoggá teszi. Csupán csak a jelenlététől, a mosolyától, mert te őt szereted.
Aki mellett lenni szeretnél, mert ő egészít ki téged, és megnevettet. S talán
még te magad sem érted, miért érzed magad a fellegekben mellette.
A rossz pillanatok nem véglegesek. Csak meg kell találni önmagunkat, hogy mit,
kit szeretünk, mit akarunk csinálni. Az életben kell egy cél, és ez fog minket
előre vinni.
S nekem mi a célom? Boldoggá tenni magamat, és a
barátaimat. Erőssé válni, túllépni minden rossz emlékemen. A padlóról egyszer
fel kell állni, nem maradhatunk ott örökre, mert az élet nem fog megállni a te
kedvedért.
Tele vagyok néha pozitív gondolatokkal, de ha
megfertőzőm a szomorúsággal, akkor hiába vagyok optimista. Az ember hajlamos
arra, hogy féljen olyan dologtól, ami már elmúlt – de még is az emlékünkben
élesen ott van -, vagy ami még nem érkezett el. A jelenben kellene élni. Persze
könnyű mondani, de gyakorlatban már nem olyan egyszerű. Milliószor elesünk, de
felállunk. Én merem azt mondani, még ha néha kitörök, hogy erős vagyok.
A rossz dolgok tesznek azzá, ami vagyok. A rossztól
leszek meggondoltabb, erősebb. Egyszer megtörtént, de ha tanulok a hibámból,
legközelebb még egyszer olyan nem történhet meg, aminek nem szabadna. S egyszer
elérkezünk oda, hogy úgy érezzük, bármire képesek vagyunk.
Zárt ajtó
mögött.
Visszafojtott
nyögések.
Érzéki csókok.
Feltüzelt.
Megkönnyebbülés.
Vége.
UI.: Elérkezett a pillanat, amikor úgy döntöttem,
hogy végleg befejezem ezt a történetet. Úgy érzem, hogy nincs értelme
folytatni. Egyfelöl az egész történet összeszedetlen, illetve sok idő telt el
azóta, amikor elkezdtem (2013). Nem emlékszem mindenre, és nem teljesen van már
meg a hangulata. A dátummal is gondban vagyok (már miótaXD). Igaz, simán
lehetne még folytatni, de szerintem felesleges. Gondoltam arra, hogy akkor
előre ugorhatnék az időben, nyári szünetre, de én nem szeretem az ilyeneket.XX
Meg szeretem azt, ha visszajeleznek nekem, hogy
tetszik-e valakinek vagy sem. Ha pedig semmilyen reakciót, semmilyen
hozzászólást nem kapok, sajnos elmegy tőle a kedvem, mert nincs mi lelkesítsen.
S ezért van most fent ezen kívül hatvan rész, mert tulajdonképpen, ha egy-egy
embertől nem kaptam volna valami kis hozzászólást az utóbbi pár részre, már
előbb abba hagytam volna.
Írni még szeretnék, és lesz is valami alkotás.
Egyszer… Ha hajlandó leszek írniXD Tehát az írást még folytatni fogom,
mindenképp.
Meg ennyi idő alatt 158.922 oldalmegtekintés gyűlt
össze, és ez olyan wow. A facebook-os oldalon is összegyűlt 856 like, ami
őszintén fogalmam sincs, hogy sikerült. oo ♥♥♥♥
Hát igazából nem is nagyon tudom, mit mondhatnék
még. Köszönöm azoknak, akik szerették ezt a blogot. ♥♥♥♥
