23. rész: Castiel szülei

Megérkeztünk! Kicsit izgulok, de érzem, hogy minden rendben lesz és imádni fognak engem.

- Megjöttünk! - Kiáltja Castiel. Idegesnek tűnik.

Levettük a cipőnket, közben a szülők azonnal ide rohantak hozzánk. Mind a kettő végig néz rajtam. Kicsit ijesztő arcot vágnak.
Így néznek ki:

- Jobbat nem találtál? - Szólal meg az apja. Tessék?! Heh?!!

- Apa... – Castiel lehunyja a szemét és mély levegőt vesz. Azt hiszem, nem akar semmi meggondolatlanságot mondani.

- Nyugi, csak vicceltem! Szép lány. – Nevet. Höhh..
- Na, de drágám! - Szól rá Castiel anyja. – Szia, Lisa-nak hívnak. - Kedvesen mosolyog rám.
- Newton vagyok. – Mondja az apuka.
- Rex! – Csúnyán néz a férfira.

- Ne hívj már így. Átkozom a szüleimet, hogy egy kutya nevet adtak nekem. Hívj Napóleonnak.

- Jó napot! Natasha vagyok. - Mosolygok.
- Gyertek beljebb! Kész van az ebéd. – Mondja Lisa.
- Micsoda? Te főztél?! - Lepődik meg Castiel.
- Attól, hogy sokat dolgozok, még tudok főzni. Ugye drágám?
Rex bólogat, de mint ha nem gondolná komolyan.

Beléptünk a konyhába és leültünk az asztalhoz. A Vöröske mellém ült a jobb oldalamhoz, az apuka meg elém. Lisa hozza az ebédet, utána meg egy üveg bort.

- Anya. Ezt komolyan gondoltad? – A Vöröske a borra néz.
- Ó. Ez nem jó? Én szeretem.
- Natasha nem bírja az alkoholt.

- Óóó.. Tényleg, mondtad. – Rám néz. - Ne haragudj, már is hozok másikat. Mit kérsz? Van narancslé, kóla, ásványvíz…

- A narancslé jó lesz, köszönöm.

A tányéromon rántott hús, sült krumpli és krumplipüré van. Nyami!
- Szóval.. Natasha. - Szólal meg az anyuka. - Mondd csak.. Te szűz vagy még?
Óuuu! Csak ne.. csak ezt ne...
- Igen. - Válaszolom.
- Helyes. A szüzességet a házasság után szabad elveszíteni. - Elégedetten elmosolyog.
- De szívem.. Castiel már nem szűz. - Mondja Rex.
- Jajj, tényleg! Hogy is felejthettem el.. Emlékszem, egyszer rájuk nyitottam.
- Anya! - Szól rá idegesen.
- Jó jó, értem. – Harap bele a húsba.

Szóval a Vöröske már nem szűz?! Mindig is kíváncsi voltam, de nem mertem megkérdezni. Persze pont erre számítottam. Fura lenne, ha valójában szűz lenne. De azért szívesen leütném azt a csajt, aki elvette tőle. Grr!

- Natasha. Én nem hiszek neked. - Néz rám az apuka, én meg egyre feszültebb leszek. - Védekeztek? Óvszer, vagy fogamzásgátló?

- Apa! Hagyjátok már enni! – Kiabál a Vöröske.
- Á. Ne haragudj. Egyél csak. – Vigyorog az apja.
- Semmi baj. - Jesszusom! Csak szabaduljak már el innen. Ezek rosszabbak az apámnál.
Aztán fél perc kínos csend után ismét megszólal Castiel anyja.
- Biztos a fiamat akarod? – Mint ha a hangjával meg akarna ijeszteni. Furán és mélyebben szólalt meg.
- Igen. Szeretem őt. – És ezt komolyan is gondolom.
- A szüleid mit dolgoznak? – Lisa hangja ismét normális. Sőt, mint ha kedvesebb lenne.
- Apám rendőr.
- Az szép! Én is az akartam lenni, csak sajnos nem voltam olyan jó tesiből. – Szólal meg Rex.
- És az anyukád? – Kérdezi Lisa.
- Ő már nem él.
- Ó! Sajnálom.
- Anya. Nem felejtettél el valamit? – Próbálja elterelni a témát Castiel.
- Mit? – Lisa a fiára néz.
- Só..
- Ott van az orrod előtt, fiam!

Ismét megint egy kis kínos csend keletkezett. De legalább tudok enni az ételből. Iszok a narancsléből, amikor kaptam ismét egy kérdést.

- Mekkora a mellbőséged? – Kérdezi Rex.
Kiköptem az innivalót..
- REX! – Lisa fejbe veri a férfit.
- Most mi van?
- Nem illik ilyet kérdezni!
- Csak tudni akartam, hogy mekkorát fogdos a fiam..
- Befejeztem az ebédet. – Áll fel a Vöröske.
- Na de Castiel! Alig ettél valamit. – Mondja az anyukája.

- Natasha. – Rám néz Rex. – Te ugye a fiam osztálytársa vagy? – Bólintok. – Mesélj már.. Ott is… - De mielőtt végig mondhatta volna, Castiel elkapta a karom, felállított.

- Felmegyünk a szobámba. – Mondja, mire az anyukája ijedten pillant kettőnkre, de aztán elpirult. Ugye nem azt hiszi, hogy azért mennénk fel, hogy aztán dugjunk? Ilyenről szó sem lehet!!! – Ne értsd félre. – Mondja.

- De ne vidd már el! Még van egy csomó kérdésünk. – Mondja az apja.
Lisa feláll és közelebb sétál hozzánk.
- Inkább mutassuk meg neki a gyerekkori képeidet. – Mosolyog Lisa.
- Nem, nem és nem! – Mondja idegesen a Vöröske.
- Szívesen megnézném őket.
Biztos a pici Vöröske is édes lehet. Látni akarom.
- Nem akarod te azt látni. – Néz rám Castiel.

- Remek! Gyere! – Lisa belekarol a másik szabad karomba. Persze Castiel próbál visszatartani, de nincs sok sikere.

Leültem a kanapéra, közben az anyuka elment az albumokért. A Vöröske megáll előttem, én meg kinyújtom rá a nyelvem. Előre hajol egy kicsit és kinyitja a száját.

- Ha kinevetsz, megbüntetlek. – Suttogja. Megbüntet?

Hamar visszaért az anyukája 3 vastag albummal. Mind a ketten leültek mellém. Az apuka meg eszik tovább.

Olyan édes minden képen. Van mindenféle. Amikor a pucér képeit néztem, Castiel elpirult. Mindegyiknél vágott valamilyen képet. Én nem ezeken nevettem, hanem inkább a mellettem ülő Vöröske arcán. Viszont volt egy, ami tényleg nagyon tetszik. Lisa nekem adta.

(A KÉPET NE LOPD! ÉN RPC-ZTEM! :D)

Majd azután felmentünk a Vöröske szobájába. Leültem az ágyára.

- Nagyon aranyos voltál, Castiel. – Vigyorgok.
- Csak voltam? – Nevet.
- Most is az vagy. – Kinyújtom rá a nyelvem.
- Melyik képet adta oda neked az anyám? – Kérdezi.

- Nem mutatom meg. – Beledugom a melltartómba. Nehogy elvegye, kinézem belőle. - Tudod, hogy úgy is megszerzem.

- Nem! Anyukád nekem adta, már az enyém.
- Ugye nem egy pucér kép?
- Nem. – Leül mellém.
- Nem mutatod meg?
- Nem.
- Elveszem.
Ledönt az ágyra és fölém mászik. Elpirulok.
- Nem! Castiel, nem!

Jézusom! Ez nem a legjobb ötletem volt, nem akarom, hogy megfogja a cicim. A gondolattól is vérvörös lesz a fejem. Aztán váratlanul megcsókol. Benyúl a pólómba és egyre feljebb halad a keze, de én meg lefogom. Mivel ő az erősebb, nem tudom megállítani a kezét. Basszus, ha nem lennének itthon a szülei, talán.. talán… Aztán ráharapok a nyelvére. Kicsit elhúzódik az ajkaimtól és a szemembe néz.

- Ez nem volt szép. – Suttogja, aztán elvigyorodik perverzen.
- Az a nem szép, hogy itt fogdosol! – Mondom halkan.

- Ez még semmi. – Picit elhallgat. – Ez már valami! – Ekkor felül rajtam, kiveszi a kezét a pólómból és belemarkol mind két mellembe. Hirtelen nem tudtam mit mondani. Elakadt a lélegzetem. Erre nem számítottam. Aztán benyitott az anyukája. Castiel leesik rólam, le a földre, én felülök. Nem tudom mennyire, de szerintem nagyon vörös lehet a fejem.

- Kopogni luxus?! – Mondja morcosan a Vöröske, miközben felült, de egyáltalán nem nézett az anyjára, inkább engem nézett. Ő is elpirult.

- Óh! Izé.. Nem akartalak megzavarni titeket.. Öö.. – Hallgatózott? Gyanús.

- Mit akarsz? – Feláll Castiel.
- Izé.. Á! Majd később. – Kínosan felnevet. Kimegy a szobából és becsukja az ajtót.
Leül mellém a pasim.
- Ez gáz volt. – Mondja.
Bólintottam.
- Elpirultál. – Mosolyog.
- Te is. – Felnevetek. De édes! Előveszem a zsebemből a telefonomat.
- Mit csinálsz? – Kérdezi.
- Le akarlak fotózni.
Elveszi tőlem.
- Majd én..
Közel húz magához és átölel az egyik kezével, míg a másikkal, a telefonnal lefotóz bennünket.

Aztán visszaadta a mobilomat, miután megnézte, hogy hogyan sikerült a kép.
- Cuki.

- Szóval.. Mivel én látni akarom azt a képet, amit anyám adott neked.. – Ekkor belevágok a szavába.

- Akarni a wc-n kell. – Mondom vidáman.
- Ezért.. – Felnézek rá. Megnyalja az ajkait.

Nem tudom hogyan, de valahogy sikerült kivennie a képet. Túl gyorsan történt, hogy védekezhessek. Éreztem, hogy enyhül az arcomon a pirulás, de most ismét felerősödhetett.

Nézi a képet.

- Add vissza! – Nyúlni akarnék érte, de a Vöröske feláll és a szoba másik felébe sétál. Követem vörös fejjel.

- Igen.. Ezen a képen nagyon menő vagyok. – Nevet. – Tessék. – Visszaadja.

- Nem veszed el? – Kérdezem.

- Tied lehet. Nem cikis, szóval.. nem probléma.

Átölelem és beszívom mélyen a finom illatát. A kezeit a derekam köré helyezi, azután a fejem búbjára nyom egy gyengéd puszit. Boldog vagyok, és tudom, hogy ő is az.

22. rész: Castiel gondja (Péntek)

Lassan összegyűlnek a szürke felhők a város felett. Kicsit lehűlt az idő, tegnap még melegebb volt. Fú, már várom, hogy lehulljon az első hópelyhek. Ó, tényleg. November 30-án, azaz holnap a drága Vöröskével fogok randizni. Oké, eddig is volt olyan, hogy együtt mentünk el valahova, de még se tekintettük annak. Ha mi randevúzni megyünk, akkor azt nagyon is komolyan vesszük. Szóval szépen kiöltözünk, ő hoz nekem virágot, én meg sütök neki valami finom sütit, vagy hasonló.

Ezzel a tudattal boldogan keltem ki az ágyamból péntek reggel. Múltkor, kutyasétáltatás közben jött neki ez az ötlet. Semmi kérdezés, csak kijelentette, hogy ez lesz, de nem ellenkeztem és nem is akartam.

A suli előtt állok a két legjobb barátommal, Rosaliaval és Alexyval, amikor a Vöröske jön felénk.

- Sziaaa! – Köszönök, amikor elmegy mellettünk, de semmi válasz nem jött.. csak belépett az épületbe. Felém se nézett.

- Ennek meg mi a baja? – Kérdezi Alexy.

- Nem tudom. Megyek, beszélek vele. – Aztán ott hagytam őket és felmentem a terembe. Gondoltam ott lesz. Még üres volt az osztálytermünk, és itt meg is találtam.

Hátul az ablak felöli padban ült. A lábait az asztalra tette és lehunyta a szemét, miközben a zenét hallgatta. Oda sétáltam hozzá és leültem mellé.

- Jól vagy? – Kérdeztem, de persze semmi választ nem kaptam. Elvettem tőle a fülhallgatót, ő meg dühösen nézett rám. – Mi a bajod?

- Add.. azt.. vissza. – A hangjától összerezzentem. Mint, ha fenyegetni akarna. Még sose beszélt így velem.

- Mi a bajod?! – Ismétlem meg a kérdésemet.

- Figyelj, cica. Nem érek rád. Takarodj a közelemből! – Az utolsó mondatot szinte már ordította. Nekem könny szökött a szemembe, ez fájt.

- Ne beszélj így velem! – Már én is hangosabban beszélek. A könnyeket meg kipislogom a szememből.

- Mer, mi lesz? – Felröhög, de látszott, hogy csak erőlteti a nevetést.

Ekkor olyan mérges lettem. Ok nélkül bunkózik velem.. Hah.. Lelöktem a székről és neki vágódott a falnak.

- Mond már meg, hogy mi a bajod! Komolyan.. Fogalmam sincs, hogy mitől vagy ilyen bunkó. Ha így folytatod, akkor.. – Ekkor közbevágott, miközben felállt.

- Bocs.. – Elém állt és átölelt. – Ne haragudj. Nem akartalak bántani.

- Nem bántottál. Na, akkor most már elmeséled, hogy mi bánt? – Kérdezem kedvesen.

- Káros hatással vagyok e népre. Csak sugározzák belém az energiát, nekik meg nem marad semmi. Csak az élettelen pucér testük. – Szólal meg Dakota, amikor belép a terembe. A Vöröske elengedett. – De hallod már.. Az a gyökér lopja a szövegemet. Pedig mindig olyan atom jókat találok ki. Megverem azt a gyereket. – Látom, hogy Dajannal beszél.

- Ó. Sziasztok! – Köszön kedvesen nekünk Dajan.

- Cshááhhh! – Vigyorog Dake.

Mi is köszönünk.

- Menjünk ki az udvarra. – Mondja Castiel.

Udvaron: Leültünk egy padra. Már nyitotta a száját, hogy megszólaljon, mikor megzavart minket egy Kentin. Höh.. Még jó, hogy csak egy van belőle.

- Natasha! Gyere velem! – Meg akarja fogni a kezemet, de a Vöröske rácsap a kezére. – Ne ütögess! – Dühösen néz Castielre.

- Te meg ne fogdosd a csajomat, kretén! – Hangja félelmetes.

- Tudod, ki a kretén! – Kentin ökölbe szorítja a kezeit.

- Ja. Te vagy. – Felnevet.

- Hé! Hagyjátok abba. – Ránézek a barna hajú fiúra. – Mit szeretnél? – Kedvesen szólok hozzá.

- Beszélnem kell veled.. négyszemközt.

- Mi nekünk is van egy megbeszélni valónk. Kopj le. – Mondja a Vöröske flegmán.

- Bekussolnál?! – Kiabálja idegesen.

- Hohó! A kis retardált begurult. – Röhög.

- Elég legyen már! – Szólalok meg.

- Én nem csináltam semmit. – Castiel angyali képet vág. Elképzelem, hogy a feje fölött egy sárga fényes karika lebeg, és még fehér szárnyai is vannak ennek a bolondnak. De cuki lenne.

Kentin mély levegőt vesz, aztán kifújja.

- Nem lehetne később? – Kérdezem az előttem álló fiútól.

- Nem igazán.

Castiel feláll.

- Megsúgjam neked, hogy hogyan néz ki az az ember..  aki nem képes felfogni, hogy el kéne húznia, miután bevertem neki egy hatalmasat?!

- Ööö.. Hogyan? – Ijed meg Kentin.

- Castiel.. – Felállok a padra és befogom a Vöröske száját. – Most tényleg nem a legalkalmasabb. Hívj fel suli után. – Mondom Kentinnek. Ő bólintott és elment, be az épületbe.

Hirtelen a Vöröske elkapja a combom és a hátára vet.

- Hé! – Leveszem a szájáról a kezem és átkarolom a nyakát.

- Szóval.. meg van neked, ennek a baromnak a telefonszáma..

- Igen, baj?

- Persze, hogy baj. Azt hiszem, el kell majd vennem a telefonodat. – Csak tudnám, hogy most milyen képet vág. Ahelyett bámulhatom a szép vörös haját. És milyen jó illata van. Hmm..

- Sose találod meg. – Mosolygok.

- Csak hiszed. – Felnevet, aztán felsóhajt. – Szóval..

- Szóval?

- Van egy rossz hírem.

- Micsoda? – Megijeszt..

- Találkozni akarnak veled a szüleim. – Mondja idegesen.

- Ó. Azt hittem, hogy valami rosszabbat mondasz.

Castiel letesz és megfordul. Nagyon közel van hozzám.  A szemembe néz.

- Te nem tudod, hogy milyenek. Nagyon borzalmasak. Még soha se mutattam be nekik egy barátnőmet se. Mindig ezzel nyaggattak. Aztán megunták. És most megint elkezdték, mert te vagy az a lány, akivel a legtöbbet voltam.. vagyok. Még sose jártam senkivel se ennyi ideig.. Ezt észrevették.

- Óóó.. Értem. – Most meglepődtem. – Ne aggódj. Imádni fognak engem. – Mosolygok. – És mikor találkozhatok velük?

- Ma. Suli után. Mivel állandóan dolgoznak, ezért csak ma érnek rá. Miattad kivettek egy szabadnapot.

- Értem. És a szüleid idegesítettek fel?

- Igen. – Felsóhajt. – Nehéz velük…

- Nem olyan nagy baj ez, szerintem.

- Szerinted. – Kínosan felnevet.

Hát ezt megbeszéltük. Visszamentünk a terembe, pont a tanár előtt értünk be. Becsengettek..

Majd vége lett az óráimnak. Kíváncsi vagyok, hogy milyenek Castiel szülei. Lépünk ki az épületből, amikor Kentin állít meg.

- Most már beszélhetünk? – Kérdezi.

- Ööö. – Vöröskére nézek. Nem örül neki. – Nem fog sokáig tartani. – Suttogom Castielnek. Aztán Kentinre pillantok. – Persze.

Arrébb sétáltunk, hogy senki se halljon minket.

- Ha megint azzal jössz, hogy szerelmes vagy belém, és engem akarsz, akkor… - Félbeszakít.

- Nem. Másról.. Egy üzenetet kell átadnom. – Nyel egy nagyot.

- Üzenetet? Kitől?

- Viktor azt üzeni, hogy találkozzatok 16:00-kor. Azt mondta, hogy ezt adjam át. – Felém tart egy papírt. Remeg a keze. Elveszem tőle.

- Megijesztett?

- Hahh.. Dehogy… Na jó, igen. Azt mondta, ha nem adom át az üzenetét, akkor megver. Egy késsel fenyegetett meg!

- Ne aggódj. Nem lesz semmi baj. Ne foglalkozz azzal a bunkóval. Majd én beszélek vele. – Kedvesen mosolygok rá. Mint ha egy picit megnyugodott volna.

- Viszont most mennem kell. Vigyázz magadra! – Aztán elment.

Megnézem a papírt.

Helló, Cicuka!

Tali 16:00-kor a Liget-bárány utca melletti nagy erdő bejáratánál. Ne késs!

Cicuka?! CICUKA?! Fúúú!!! Összegyűröm a papírt és dühöngök. Aztán inkább széttépem, majd eldobom, aztán összetaposom. Tudod, kit hívj te cicukának! Amúgy is, az az utca nagyon elhagyatott. Tudod ki fog ott veled találkozni, h*lye ny*morék!

Lehunytam a szemem és mély lélegzetet vettem, hogy megnyugodjak. Arra gondoltam, hogy a drága Vöröském levetkőzik.. pucérra, aztán meglátom AZT! Na jóóólvan.. Most már elpirultam. NEM NEM NEM NEEEEEM!!!!!!

- Min gondolkozol? – Váratlanul jelenik meg mögöttem Castiel, mire én felsikítok. – Ó! Te aztán nagyon elpirultál. Olyan a színed, mint a paradicsomnak. – Kirögöh. Höhh!

- Én csak.. – Ekkor hirtelen megcsókol, én meg elvesztem az egyensúlyom, de ő megtart. Szorosan ölel magához. Annyira jól csókol.. Fúú.. Elengedi az ajkaimat és a szemembe néz gyengéden. – Húúú..

Aztán megint nevet. Hogy lehet valaki ilyen édes?!!!! Elkapom a két kezemmel a fejét és az ajkaimhoz nyomom az övéit. Szenvedélyesen csókolózunk. Sajnos megzavart minket a legjobb barátnőm. Rosalia.

- Menjetek szobára, ha ennyire kanosak vagytok. – Nevet. – Hagy raboljam el egy kicsit Natashat. El szeretnék tőle köszönni.

Megfogta a karom és elhúzott egy kicsit távolabb Castieltől. Mielőtt elköszöntünk egymástól, elmondta, hogy lefotózott minket az előbb, és fel fogja tenni Facebook-ra. Nem tartottam vissza.

Húsvéti különkiadás

Nagyban alszok húsvét reggelén, amikor valami büdöset és nedveset érzek a fejemen. Kinyitom a szemem és a Vöröskét pillantom meg magam mellett. Vigyorog, mint egy idióta.

- Most már nem fogsz elhervadni. – Röhög.

- Tessék?! – Hirtelen kiugrok az ágyból. Belemarkolok a hajamba. – Mit..

Mutat nekem egy kis üveget, amiben valami büdös folyadék van. Fúúj… Hogy önthette ezt rám?!

- Jaj! Előbb a verset kellett volna.

- Verset? Te és a vers.. Komoly? – Nem hiszem el..

- Pedig tényleg írtam neked. – Feláll és kivesz egy papírt a nadrágzsebéből.

- Ki vagy te és mit csináltál Castiellel? – Tátott szájjal meredek rá.

- Azért annyira nem vagyok rossz. – Mosolyog. Én meg felnevetek. – Szóval.. Hallgasd figyelemmel.

„Mosolyod csodás,

De csodásabb vagyok én.

Locsoló verset írtam,

De ezért csókot kapok én.

Locsolás megvolt,

Most a csókot kérem én.”

- Aztaa.. Túl nagy az egód. – Muszáj mosolyognom.

- Na, cica. Jár nekem egy csók. – Megmutatja azt a féloldalas ellenállhatatlan mosolyát. Aztán megnyalja az ajkait. Kiráz a hideg!!!

 (Így nyalja meg az ajkait.)

Elmentem lezuhanyozni és hajat is mostam. Annyira utálom a húsvétot, ilyenkor el szoktam itthon bújni, ha van itt valaki. Nem szoktam senkit se beengedni húsvétkor, de most ezt nem lehet. Ez az első húsvétom Castiellel.

Beléptem a szobámban felöltözve és a törölközőbe meg bele van tekerve a hajam.

- Arra gondoltam, hogy átmehetnénk Lysanderékhez. Lesz ott egy kis buli.

- Jó ötlet. – Mosolygok. Oké.. Nem szeretem ezt a napot, de nem fogok itthon bujkálni és unatkozni.

- És hol a tojásom? – Kérdezi.

- A gatyádban! – Kinyújtom rá a nyelvem. Ő felröhög.

Elveszem az asztalomról a hajszárítómat.

Hajszárítás után: a Vöröske felveszi a táskáját a földről és az ölébe teszi. Kivesz belőle egy rózsaszín ruhát, mutatja nekem. Egy nyuszis jelmez.

- Szeretném, ha ezt felpróbálnád.

- Mi a..

Rám néz azzal az elbűvölő szemeivel. Nem tudtam neki nemet mondani. Megfogtam a ruhát és belebújtam. Felhúztam a cipzárt, aztán Castiel elém áll és a fejemre húzza a kapucnit. Azután elkezd nevetni, én meg elpirulok.

- Nagy rám. – Motyogom. - Leveszem.

- Várj. Még meg se nézted magad.

Oda álltam a tükröm elé. Jesszus!

Visszafordultam castielhez. Megláttam a telefont a kezében és kiadott egy hangot, ami azt jelentette, hogy lefotózott.

- Hé! – Kiabálom.

- Hahaha! – Leült az ágyamra.

Lysanderéknél:

Amikor megérkeztünk, már a többiek itt voltak. (Leigh, Nataniel, Armin, Alexy, Kentin, Iris, Rosalia, Melody és Kim.) Halkan szólt valami zene. Beléptünk a nappaliban, a többiek meg ott beszélgettek, ettek, ittak és röhögtek.

- Natashaa!! – Visítja Rosalia. Ide rohan hozzám és átölel. – Menekülj. – Suttogja a fülembe.

- Tessék? – Nem értettem miért mondja. Elenged és hátrébb lép.

Mindegyik fiú felállt és felém közeledtek. Basszus, most tényleg nem értem. Ekkor észrevettem a kölniket a kezükben. Na nee..

- Szia Natasha! – Köszön fura hangon Alexy.

- Natashaaa! – Énekeli vékony hangon Kentin.

Armin őrülten vigyorog. Nataniel kedvesen mosolyog.

Látom, hogy Castiel leül a kanapére és nevet. Így állunk?! Jólvan.. Csak legyünk egyedül. Grr..

- Ne máár! – Nyávogom. Ki akarnék menni a szobából, de Leigh elállta az utat.

Ekkor hátulról elkapja az egyik fiú a karomat. Már csak azt veszem észre, hogy a hajamat lelocsolták a bűzükkel. ÁÁÁ!! Castiel ezt tudta és.. Fúú! Nem vagyok mérges, csak kiakadtam. Még csak esélyem se volt elmenekülni. Brühühüh… A földön ülök és összefontam a karom.

- Verset nem mondtatok. – Mondom.

- Ó! Én tudok egy jót!! – Mondja Kentin. - Ződ erdőbe vótam. Adj egy sört, oszt jó van. – A mondat végén felcsuklik. Most veszem észre, hogy Kentin egy kicsit részeg. Leitatták? Ő nem szokott alkoholt inni.

- Leitattátok? – Kérdezem.

- Ja! – Nevet Alexy. – Túl feszült volt.

- Én is tudok egy jót! – Kiabálja Armin. - Tele van a hajad kosszal, meglocsollak domesztosszal!

A többiek röhögnek. Felállok, és oda akarok ülni a kanapéra Castiel és Lysander közé, de a többiek szólnak, hogy büdös vagyok.

- Ti öntöttetek le! Akkor szagoljátok csak. – Az ölembe teszem a táskám. Őszintén, volt egy olyan érzésem, hogy meg akarnak locsolni, ezért elhoztam az egyik legbüdösebb parfümömet. Ezt ajándékba kaptam, lassan egy éve meg van, most hasznát veszem. Muhahaha!! Kiveszem a táskámból a büdi parfümöt. Ránézek a Vöröskére. Ő már sejt valamit, ezért készül felállni. ÓÓ!! Drágám! Ezt nem úszod meg! MHMHMHMH!!! Elkapom a karját és befújom.

- Muhahaha!!! – Felröhögök ördögien.

- Fúj! – Castielnek az a hülye képe. A fiúk röhögnek, de amikor feléjük fordulok, abba hagyják. Befújom őket. Sikoltozva rohannak tőlem távolabb.

- Én is hoztam! Natasha, segítek! – Rosalia is elővesz egy üveget a táskájából és most már ketten fújkáljuk a fiúkat.

A másik 3 lány is beszállt. (Kim, Iris és Melody.) A fiúk sem hagyták magukat, ezért minket is befújtak a kölnikkel, Lysander a fürdőszobából hozott néhány dezodort, oda dobta a többi fiúknak. Pont volt annyi, hogy jusson nekik 1 darab. A lányoknál meg alapból volt valami illatszer. Hát nem sajnáltuk, elhasználtuk az összeset. A Vöröske még meg is csikizett engem. Szétnevettük magunkat, olyan vicces volt. Majd abba hagytuk, amikor már köhögtünk, ezért Leigh ablakot nyitott. Mindannyian kiálltunk az erkélyre és beszívtuk a friss levegőt. Jó idő van, süt a nap és alig van felhő az égen.

Kentin kihajolt az erkélyen, a fiúk gyorsan elkapták, mielőtt kieshetett volna. Aztán hányt egy nagyot. ÚÚ.. Remélem, senki fejét nem találja el.

- Most már mindannyian büdösek vagyunk. – Mondja Nataniel. – Ez vicces volt.

- Ja. – Bólogat Castiel. – Éhen halok. Nincs valami kaja?

- Van a konyhában csoki tojások és nyuszik, meg chips és gumicukor. – Mondja Leigh.

- Csokii!! – Rosalia befut vigyorogva a szobába, de vissza is jön. – Itt ragadtunk.

- Nemáá! – Visítozza Alexy.

- Én is éhes vagyok. – Mondja Melody.

- Ja, szerintem mindenki az. – Mondom.

- Hülyékkel vagyok körülvéve. – Nevet Nataniel.

- És büszke vagyok rá! – Alexy énekli vékony hangon, aztán elneveti magát.

- Rosshh.. ul.. vakshh.. ok.. – Suttogja Kentin.

- Éheees vagyok. – Sikoltja Rosalia.

- Váh! Olyan büdösek vagyunk. – Nevet Alexy.

- Legalább lesz helyetek a buszon. – Mosolyog Lysander.

- Végülis.. Igaz. Hú, de jó napom van. – Mondja Alexy.

- Huhgyozkhh.. nomhk.. kellh! – Kiáltja Kentin.

Eltelt kb. 15-20 perc, mire be tudtunk menni. Még így is büdös volt. Rosaliaval rögtön letámadtuk a csokikat. Irisnek és Melodynek el kellett menniük máshova, ezért ők leléptek. Kim oda állt hozzánk.

- Ezek bolondok. – Mondja Kim.

- Mert most mi történt? – Kérdezem.

- Kentin bealudt, és most összefirkálják.

- Szegény. – Harap bele a csokijába Rosalia.

- Ezt megnézem. – Mondom, aztán ott hagyom őket.

Kentin a földön fekszik, körülötte: Castiel, Lysander, Alexy és Armin.

Nataniel a kanapén ül. Castiel Kentin arcát firkálja, Alexy mondja neki, hogy hogyan szívassák meg, Armin kameráz. Leigh elment a konyhába italért és Lysander.. rajta csodálkozom a legjobban. Ő nem szokott ilyen lenni. Fura így látni, de jó is. Castiel mellett áll és a Vöröske oda adja neki a fekete filcet, hogy most ő rajzoljon rá valamit. Közben mind nevetnek.

Leülök melléjük. Megnézem a részeg Kentin arcát és felnevetek.

- Olyan gonoszok vagytok.

- Dehogy is. – Mondja Lysander. – Csak pasik vagyunk.

Aztán pacsiznak egyet a fiúk.

A két lány belépnek a szobába csokikkal és leülnek Nataniel mellé. Utánuk Leigh is megérkezik.

- Csináljunk már egy csoportképet. – Mondja Armin.

Mindenkinek tetszett az ötlet, ezért összeültünk a kanapén. Kentint is idehúztuk magunkhoz. Armin letette a telefonját egy szekrény polcához és kitámasztotta valamivel. Aztán visszarohant hozzánk és beállt egy pózba. Castiel átkarolt. Én voltam középen. Mellettem Rosalia. Ő mellette Leigh. Előttünk Kentin fekszik a hátán. A többiek meg elvoltak körülöttünk.

Gyorsan eltelt az idő. Már sötétedik kint, úgy hogy el kellett indulnunk hazafelé. Kim és Natanielnek hamarabb le kellett lépniük. Úgy hogy én, Castiel, Armin és Alexy elköszöntünk a többiektől. Rosalia és Kentin ott maradtak. Szerintem Kentin holnapig biztos nem fog felébredni, a barátnőm meg azt mondta, hogy ott alszik.

Már a buszmegállóban vagyunk. Túl csend van. Amikor megérkezett a busz, mind felszálltunk. Leültünk a busz végébe. Volt, aki ott ült, de azok előre mentek, mert még mindig büdösek voltunk. Kicsit kínos, de így vicces, hogy többen vagyunk.

Boldog Húsvétot!! <3

Vélemény?:3

21. rész: Viktor: "Ez csak a kezdet. Édes Natasha!"

Az utolsó óra végén Rosaliaval megyek ki az épületből. Mi előre mentünk, és kint meg akartuk várni Lysandert és Castielt, amikor váratlanul Viktor állt elém. Megfogta a csuklómat és elkezdett húzni.

- Hé! Engedj el!

- Kussolj. Beszélnünk kell! – Nem áll meg.

- Engedd el! – Rosalia ráugrott Viktorra és a fiúval együtt eldőltek, engem meg Viktor magával rántott, mert nem engedett el.

Hamar megérkeztek a fiúk. Lysander leszedte a barátnőmet a fiúról. Viktor elengedte a kezemet és mind a ketten felálltunk. Én hátrébb álltam tőle.

- Nyugi! - Üvölti. - Csak beszélni akartam Natashaval! Mi a f*szért kell letámadni?!

- Te velem ne akarjál semmit se csinálni! Szállj már le rólam! – Kiabálom.

- Ezt nem te döntöd el! – Dühösen néz.

- Mer ki?!! - Ekkor tökön rúgtam. Ha így folytassa, elveszem a lehetőségét, hogy bárkit is felcsináljon!

Viktor a földön összerogyott, közben meg hallom, hogy Castiellel együtt néhány ember felröhög.

- Figyelmeztetlek, hogy hagyd békén a csajomat. Ez most véresen komoly. Nem hagyom, hogy vele is azt tedd, mint a többi 100 szerencsétlennel! - Most már a Vöröske teljesen komoly, a hangja fenyegető.

Viktor vicsorít. Basszus, de ijesztő.

- Amit teszel, az nem helyes. Menj el egy csendes helyre és gondold végig ezt a dolgot. - Lysander még folytatná, de Viktor félbeszakítja.

- Mer mi lesz?! Ki rúgsz a bandából? - Felsóhajt. - Sz*rom le! - Aztán elment, de előtte rám nézett. Éreztem, mint, ha azt akarta volna mondani, hogy "Majd találkozunk!" vagy "Még dumálunk, és ne számíts semmi jóra!". Brrrr...

- Ez szívás! - Mondja Rosalia.

Lysander és Rosalia elmentek egy másik irányba, mi meg hazafelé indultunk.

- Gyere át hozzám. – Mondja Castiel.

- Miért? Hogy összemelegedjünk? – Perverzen vigyorgok, de aztán elröhögöm magam.

- Nem. Azért, hogy elhidegüljünk. Túl meleg itt a hangulat. – Nevet. – Vigyük el sétáltatni Démont.

- Oké.

Castiel házában vagyunk. Démon azonnal rohan hozzánk. A Vöröske leguggol és kinyújtja a karjait, hogy elkaphassa, de azt veszem észre, hogy nem Castielhez rohan a kutya, hanem hozzám. Rám ugrik, és hátra esek vele, miközben felsikítok. Jézusom!!! Elkezdi össze-vissza nyalni a képemet. A pasim felröhög. Leszedi rólam.

- Figyeld már! A kutyám rád gerjedt.

Mi a.. Ennek a kutyának.. Ez.. Na jó.. Ez már sok.. Még sose akart egy kutya megdugni.

Felállok.

- Megmosom az arcom. – Ott hagyom és beléptem a fürdőszobájába.

Húú.. Castiel fürdőszobája. A kádra nézek. A Vöröske abban szokott fürödni.. pucéran. Oh, jajj!! Ha csak elképzelem, úgy elpirulok. Gyorsan megmosom az arcomat. Megpillantom Castiel fogkeféjét. Megfogom. Tudom, nagyon hülye vagyok, de ezt muszáj megtennem.  Megmosom ezzel a fogamat, közben ott ugrándozom és magamban visítozok. Picit később kopognak az ajtón.

- Kész vagy már? – Kérdezi a Vöröske.

- Egy pillanat!

Fogmosás után tisztán visszatettem a helyére a fogkefét. Aztán meglátom a wc-t. Castiel… ÁÁÁ!! Gyorsan kilépek a fürdőszobából, mielőtt újabb perverz gondolat jut az eszembe. A pasim ott áll mellettem és figyel, én meg rá vigyorgok.

- Kipirultál. – Mondja.

- Dehogy is.. – Hihihi!! – Menjünk. – Előre szaladok. Démon már az ajtóban vár minket pórázban.

20. rész: Mi a… No comment.

Viktor szemszögéből:

A suli előtt állok a haverokkal a hidegben. Szívok egyet a cigimből, aztán kifújom a füstöt. Ez olyan nyugtató.

Őszintén.. Tegnap jól felb*szta az agyam a Vörös drágaság, Natasha. Nem hagyhatom büntetés nélkül. Elég kínos, hogy az egyik haverom látta.

- Te, haver. – Szól hozzám a csöves Dániel.

- Mi van?

- Hallom, elvert téged egy csaj. – El kezd nevetni.

- Azt’ honnan? – Na, tessék.

- Attól a b*romtól. – Mutat egy irányba.

Jön felénk a pletykás.. *káromkodás*. De mögötte megláttam Natashat. A vörös haja ki van engedve. Mosolyog, miközben a barátnőjét hallgatja. R*hadt jól néz ki. De a pletykás haver, Toby hozzám szól, így kénytelen vagyok ránézni.

- Császtok! – Vigyorog a h*lye gyerek. – Ó, Viktor. Hogy van a nagymellű, bombázó csajszika, aki tegnap jól ellátta a bajod? Kajak, még sose láttam veled egy vöröst. Meguntad a szőkéket?

- Fogd be. – Újra visszapillantok Natashara, aki már alig van tőlem 3-4 lépésre.

- Kit nézel? – Hátra néz a pletykás, és észreveszi azt a csajt, amelyiket néztem.

- Senkit.

- DIK!!! – Ordít fel. – Ez az a csaj. – Röhög, miközben a vörösre mutat. A többiek is elkezdenek nevetni.

- Kussolj! – De mint, ha meg se hallotta volna.

Natasha ránk néz csúnyán. Én megmutatom az ellenállhatatlan féloldalas vigyoromat, erre kaptam tőle egy középső ujjat. Höh! Hogy bemutatott..

- Óóóó.. – Kiabálják a barmok.

Natasha és a barátnője beléptek az épületbe.

- Nincs hozzá semmi közöm. Még. – Mondom.

- Még.. Hé! Ennek nem Castiel a pasia? – Kérdezi Daniel.

- Nem sokáig. – Felkacagok ördögien.

- Haver.. Te aztán kib*szott gonosz vagy.

Natasha szemszögéből:

Whoááá!!! Már reggel felidegesít Viktor. Legszívesebben kinyírtam volna ott helyben, ha nem lettek volna ott a barátjai. Húú.. Na mindegy.

Rosaliaval belépek az osztályterembe, de meg is állunk az ajtóban. Nem hiszem el, itt mindig történik valami. Egyszer se volt eddig olyan, hogy normálisan viselkedik az osztályban mindenki.

Armin a tanári asztalon ül és nézi Alexy-t ahogy táncol neki. Alexy leveszi a pulcsiját és a feje fölött elkezdi pörgetni.

- Sálálálálálááááhhh!!!! – Sikítja.

- Oké. Elég. Ne szívass már, add vissza a PSP-met!

- Csss! Nyugika!

Oda állok Alexy mellé.

- Mit csinálsz? – Kérdezem.

- Ó! Szia Natasha! – Elkapja a csuklóm és magához ránt. – Táncolj velem! – Hátradönt és megtart.

- Nem akarok.

- Jajj, ne már! Többet nem ihatsz kávét! – Kiabál rá Armin.

Alexy elenged és paff.. a földön landoltam. Rosalia kiröhög, Alexy meg felsegít.

- Bocsi. – Mosolyog.

- Ugyan. Nem fájt, csak-- - Félbe szakít Alexy.

- Akkor jó! – Nevet. Elfut a helyére.

- Ezzel meg mi történt?

- Túl sok kávét ivott. – Mondja Armin. – Hé! Add vissza a PSP-met! – Megy a testvére után.

Órán: (Történelem)

Elérkezett az első óra is. Mindenki itt van, és mindenki helyén ül. Alexy-re nézek, látom, alig bír a helyén maradni.

- Akkor jöhet a felelés. – Mondja a tanár, miközben a laptopján nézi a jegyeket és az átlagokat.

- Neeee. – Visítja Dakota.

- Csönd! Legyen egy fiú. – A lányok kifújták az eddig benntartott levegőt, a fiúk meg feszülten figyelték a tanárt. Na, igen.. Nem tanultak. Látszik rajtuk. – Castiel. – A tanár a pasimra néz.

Castiel feje a padon van és a szeme csukva van. Belecsípek a karjába, ő meg hirtelen felül és visszatartja a hangját.

- Ki jössz ma még? – Szól hozzá Mr. Faraize. Castiel rám néz, oda súgom neki, hogy ő felel.

A Vöröske kisétál a táblához, ott nyújtózkodik egy jót. A tanár meg nem szól semmit, de látszik rajta, hogy akar mondani valamit. Elmondja, hogy miből feleljen, de mielőtt Castiel belekezd, ásít egy nagyot.

- Szóval.. – kezdi. Gondolkodik. – Á! Tudom!

- Tényleg? Nem veszem észre. – Mondja a tanár.

- Adolf Hitler 1458.január 24-én királlyá választották, a legenda szerint a Duna jegén. A zsidók ellen volt és megalakította a fekete sereget, hogy elüldözze őket. Első felesége, Podjebrád Katalin …

- Állj, Castiel! Hitlert nagyon kevered Mátyás királlyal, csak a neve és a zsidók ellenes…

- Tanci bá, ne szóljon be felelés közben! Na, szóval Hitlernek volt egy hadserege a hopliták.

- Hopliták?

- Igen! Ők nehéz fegyverzetű, lándzsával és kerek pajzzsal felszerelt gyalogosok. A hoplita harcmodor lényege, hogy sűrű alakzatba, úgynevezett falanxba tömörültek. Kb. 50 hoplita állt egymás mellett, egymás mögött 7-8 sorban, de előfordult, hogy akár 16 soros falanxok is felálltak. Minden katona bal karjára pajzs van felfűzve, amellyel félig saját testét, félig a mellette álló jobbját védi. A falanx jobb szélén álló gyalogos ebben a felállásban védtelen maradt, ezért erre a helyre mindig a legbátrabbakat állították. A jobb oldalon harcolni mindig dicsőségnek számított!

- Örülök, hogy ezt tudod, de ez a spártai harcmodor.

- Nem ezt kérdezte, Tanci bá?

- Hitlerről kértem eddig is felelést…

- Mé’ nem ezzel kezdte?

- Ülj le, egyes! – Megdörzsöli az orrnyergét.

- De tanár úr kérem! Adjon még egy esélyt és mesélek Hitler isteneiről… Ré a nap isten, Thot a bölcsesség és a hold istene… - A tanár félbeszakítja.

- Castiel örülök, hogy tudod a történelmet, de nem Egyiptomnál tartunk.

Végül a Vöröske feladta és visszasétál a helyére, de mikor ide ér, pont úgy van a lábam, hogy el tudjon benne esni. Nos.. Megbotlott a lábamban. Neki esett a falnak.

Az osztály felröhögött hangosan. Én sem bírtam abba hagyni a nevetést, de amikor Castiel rám nézett, még jobban rám tört.. Leült mellém.

- Véh-letlen volt. – Mondom két nevetés között.

A tanár kérte, hogy maradjunk csendben, de elsőre se hallottuk meg.

- Szünetben! Mi ketten! – Mutat ki az ablakon. Nyeltem egy nagyot és elfordítottam a fejem a tábla felé. Vigyorogtam, mint egy idióta. Szegény Vöröske..

Szünetben: Castiellel kimentem az udvarra. Nem sokan vannak kint, mert hideg van és csöpög az eső, ezért én felvettem egy dzsekit. Leültem egy padra, a Vöröske meg elém állt.

- Tényleg véletlen volt. – Mondom.

- Akkor se bocsájtok meg neked. - Picit haragosan néz rám. - Mit szólnál, ha ezt mondanám? - Aztán elmosolyodik.

- Csak mond azt komolyan, és megverlek. – Kinyújtom rá a nyelvem. A Vöröske felnevet.

Viktor szemszögéből:

Épp a „pletykással”, Tobyval sétálok le a lépcsőn, a büfébe mennénk, de szemünk elé kerül Natasha és a pasija. Kimennek az ajtón, ami az udvarra vezet. Hirtelen elkapott a kíváncsiság, hogy miért mehetnek ki ilyen időben. Dohányozni?

- Te! Az.. – Megálltunk a lépcsőn.

- Kuss. – Mondom.

- Jó, de.. Haver! – Rám néz. – Mikor mozdulsz rá a csajra komolyan?

- Ez nem rád tartozik.

Toby felsóhajt.

- Olyan rossz vagy. Na, mindegy. – Megyünk tovább a büfé felé. - Suli után menjünk már el sörözni a többiekkel.

Natasha szemszögéből:

Következő órán: (Rajz)

A feladat, hogy lerajzoljuk a padtársunkat. Nos.. Olyan profi vagyok. Ez a rajz.. csodálatos! Na jó.. ez valójában borzalmas.. Nem volt kedvem rajzolni. Viszont a Vöröske nem mutatta meg a sajátját. Azt mondta, hogy majd otthon befejezi, ezért eltette a táskájába a papírt. Grr!

Körbenézek a teremben, hogy a többiek mit csinálnak. A tanár olvas. Van, aki rajzol, de van, aki csak mással beszélget, de például Carla, az ajtó felöli, első padban alszik. Armin már visszakapta a Psp-jét és azzal játszik. Alexy firkálja a padot, miközben zenét hallgat. Dakota hirtelen felordít.

- Tanárnő! Ez a nő belép az aurámba! – Nyávogja.

- Fogjátok meg egymás kezét, azt menjetek ki! Hetek óta megy itt a cirkusz! Fogjátok már be!– Üvölt rájuk Nataniel.

- Tehetek róla, hogy szerelmes belém? – Röhög Dakota. Amber meg, meglöki a barátját, aki kiesik a padból. Dakota a földön fekve nevet tovább. Nataniel a fejét fogja. Úúú..

- Halkabban! – Szól rájuk a tanárnő.

Az utolsó óra végén Rosaliaval megyek ki az épületből. Mi előre mentünk, és kint meg akartuk várni Lysandert és Castielt, amikor váratlanul Viktor állt elém. Megfogta a csuklómat és elkezdett húzni.

- Hé! Engedj el!

- Kussolj. Beszélnünk kell! – Nem áll meg.

- Engedd el! – Rosalia ráugrott Viktorra és a fiúval együtt eldőltek, engem meg Viktor magával rántott, mert nem engedett el.

19. rész: BOLOND! (Folytatás)

19. rész: BOLOND! (Folytatás)

- Szia. - Viktor Köszönt kedvesen.

- Szia.

- Hogy vagy? - Vigyorog. Az a mosoly.. és a szeme.. amolyan "Most elcsábítalak, aztán megduglak, majd ott hagylak!" stílus. Legalább is ezt olvasom le róla. Brrr...

- Ööö... Te.. Miért is akartál beszélni velem?

- Az nem itt a legalkalmasabb. - Közel hajol hozzám. - Tudod, van itt néhány kíváncsiskodó ember. - Suttogja.

- Aha.

Eltolom magamtól.

Egyáltalán nem szimpatikus. Legszívesebben leütném és elfutnék. Q.Q

- Hé! Tényleg.. Honnan tudod a nevemet?

- Megsúgta egy kismadár.

- Vagyis? - A tenyerét a fejemre teszi.

- Ne érj hozzám! És válaszolj normálisan! - Leverem a kezét a fejemről és egy lépést hátrálok.

- Oh! Micsoda kis agresszív malac vagy. - Nevet.

- Malac?!

Fúú... Most fogyott el a türelmem.

Tökön rúgom. Ő reflex szerűen megmarkolja és térdre rogy. Fájdalmasan felnyög és meglepődve néz rám. Na, erre nem számított.

Aztán észre veszem, hogy a busz megáll és kinyílik az ajtaja.

- Tudod kit nevez te malacnak! - Kiabálok rá.

Gyorsan felszálltam a buszra, még mielőtt Viktor visszatarthatott volna. Az ajtók becsukódtak. Az emberek néznek, de nem érdekelnek. Leültem hátulra, majd kifújtam az eddig benntartott levegőt. Remegnek a kezeim, de mindjárt megnyugszom.

Két perc múlva elkezdett rezegni a telefonom. Kaptam egy SMS-t Rosaliatól: "Leight lemondta a találkozót. Talizunk?°Δ°"

Visszaírok: "Hol vagy?:D"

Rosalia: "A Sweetben.. Minyont eszek. °^° Siess!!"

10 perc múlva meg is érkeztem abba a cukrászdába, ahol Rosalia vár. Meg is találom. Kint ül egy asztalnál és sütit eszik.

- Te! Nem hiszed el.. - Kezdte.

- Micsodát? - Leülök elé.

- Ez a minyon kibaszott finom. MM!! Ez az 5. - Felém tol egy tányért. - Tessék. - Vigyorog.

- Köszi. Én is imádom ezt. - Beleharapok a sütimbe.

- Leight reggel olyan gyanús volt.. Elment valahova Lysanderrel és Castiellel. Fogalmam sincs hova. Leight nem mondott semmit.

- Én se tudom. Castiel nem mondott nekem se semmit.

...

- Ez finom. - Mondom.

- De, hallod.. Eltudom képzelni, hogy ezek elmentek balettozni.

- Pff.. - Elkezdek nevetni. Elképzeltem őket, ahogy a színpadon elkezdenek együtt táncolni rózsaszín ruhában. - Lehetetlen.

- Deee... Fogalmam sincs mit csinálnak. - Lebiggyeszti a száját édesen, és pislog.

- Majd elmesélik.

Aztán mindketten röhögésbe törünk ki.

...

Este 8 óra van és most jöttem haza. Rosaliaval sétálgattunk, majd felmentünk hozzá. Tök jól elvoltunk. Észre se vettük, hogy így elszaladt az idő. Annyira röhögtünk, hogy a szomszéd ki akarta hívni ránk a mentőket.

Lerajzoltuk a fiúkat.

Ezek a művészi alkotások születtek.. Hahaha... szakadok.

Lezuhanyoztam. Most vacsorázok. Benjamin ül le mellém.

- Szia. - Köszönök.

- Szia. - Harap bele a szendvicsébe.

- Jó étvágyat. - Mosolygok.

- Thanks. Te.. Mivel te nő vagy.. - Fordul felém pirult arccal. - Magyarázd már meg a gondolkodási módotokat. Ti, nőket, egyáltalán nem értelek benneteket.

- Mi történt veled, hogy elkezdtek érdekelni a csajok? - Ugye most álmodom?

- Találkoztam egy lánnyal. Gyönyörű! Meg mondtam neki, hogy úgy néz ki, mint egy majom.

- Idióta! Jézusom! Ilyet hogy mondhattál?

- Még is mit kellett volna mondanom? Az a kedvenc állatom.

- Jó.. Először is mióta ismered?

- Két napja.

- Két napja? - Ekkor ajtócsapódást hallottunk. Apám hazajött.

- Majd később folytatjuk. - Suttogja Benjamin, én meg bólintok.

Apa belép a konyhába. Rám néz, aztán leül mellém.

- Kislányom! - Felsóhajt. - Még mindig azzal a Vöröskével jársz?

- Igen.

- HAH!! Majd nem szívrohamot kaptam tőled!

- Azt hiszem én befejeztem a vacsorát. - Benjamin elrohan.

- Védekeztek?

- Tessék?

- Védekeztek? Tudod.. szex. - Csúnyán néz rám.

- Apa! Komolyan..

- Ne apázz itt nekem!

- Oké.. Figyelj! "Nem vagyok szűz! Terhes vagyok a drágámtól! Análisan is csináljuk!" Ezt akarod hallani?! - Felállok. - Nem vagyok r*b*nc, se k*rv*!!

Apa is feláll.

- Oké. Jól van. Nyugi! De jegyezd meg, hogy az olyan fiúkban, mint a te pasid, sosem bízhatsz meg.

- De apa.. te is ilyen voltál és még is szeretted anyát, vagy tévedek?

- Én más voltam.

- Nem. Te is ilyen voltál, mint Castiel.

- Te nem tudhatod.

- De te mesélted még régebben.

- Mindegy. Vigyázz magadra. Khm. - Kimegy a konyhából.

Hah! Ezt most én nyertem!

A szobámban a gép előtt ülök. Látom, hogy Facebook-on bejelölt Viktor. De most komolyan! Honnan tudja a nevem? Ki ez? Hagy öljem meg! Ghhrrr!!

Castiel rám ír: "Szia, cica!”

Cica?

Visszaírok: "Wow! Itt egy Fantastic Boy."

Castiel Maddox: "És ki ez a "Fantastic Boy";)?"

Nathasa Grey: "A Vöröske."

Castiel Maddox: "Az melyik barom?-.-"

Nathasa Grey: "Te xD"

Castiel Maddox: "Ó. Hát tudom, hogy fantasztikus vagyok."

Nathasa Grey: "Haha.. Na, mizu?"

Castiel Maddox: "Haverokkal elgyakoroltunk 1-2 számot.. Ott?"

Nathasa Grey: "Tökön rúgtam Viktort."

Castiel Maddox: "Az szép! Mi történt?"

Elmeséltem, majd megmutattam neki a rajzokat róla. Kár, hogy nem láthattam a fejét.

Később, amikor készülnék lelépni, rám ír Viktor.

Viktor Carmicheal: "Hello. Bocs, hogy malacnak szólítottalak. Beszéljük meg.;)"

Nem írok vissza, inkább elköszönök Castieltől és lefekszem aludni. Várom, hogy visszaírjon, mikor kopogást hallok az ablakomon. Oda lépek és elhúzom a függönyt. A Vöröske akar bejönni. Kinyitom az ablakot és beengedem.

- Hát te? - Kérdem.

- A csajommal akarok aludni.

Elém áll és megcsókol.