21. rész: Viktor: "Ez csak a kezdet. Édes Natasha!"

Az utolsó óra végén Rosaliaval megyek ki az épületből. Mi előre mentünk, és kint meg akartuk várni Lysandert és Castielt, amikor váratlanul Viktor állt elém. Megfogta a csuklómat és elkezdett húzni.

- Hé! Engedj el!

- Kussolj. Beszélnünk kell! – Nem áll meg.

- Engedd el! – Rosalia ráugrott Viktorra és a fiúval együtt eldőltek, engem meg Viktor magával rántott, mert nem engedett el.

Hamar megérkeztek a fiúk. Lysander leszedte a barátnőmet a fiúról. Viktor elengedte a kezemet és mind a ketten felálltunk. Én hátrébb álltam tőle.

- Nyugi! - Üvölti. - Csak beszélni akartam Natashaval! Mi a f*szért kell letámadni?!

- Te velem ne akarjál semmit se csinálni! Szállj már le rólam! – Kiabálom.

- Ezt nem te döntöd el! – Dühösen néz.

- Mer ki?!! - Ekkor tökön rúgtam. Ha így folytassa, elveszem a lehetőségét, hogy bárkit is felcsináljon!

Viktor a földön összerogyott, közben meg hallom, hogy Castiellel együtt néhány ember felröhög.

- Figyelmeztetlek, hogy hagyd békén a csajomat. Ez most véresen komoly. Nem hagyom, hogy vele is azt tedd, mint a többi 100 szerencsétlennel! - Most már a Vöröske teljesen komoly, a hangja fenyegető.

Viktor vicsorít. Basszus, de ijesztő.

- Amit teszel, az nem helyes. Menj el egy csendes helyre és gondold végig ezt a dolgot. - Lysander még folytatná, de Viktor félbeszakítja.

- Mer mi lesz?! Ki rúgsz a bandából? - Felsóhajt. - Sz*rom le! - Aztán elment, de előtte rám nézett. Éreztem, mint, ha azt akarta volna mondani, hogy "Majd találkozunk!" vagy "Még dumálunk, és ne számíts semmi jóra!". Brrrr...

- Ez szívás! - Mondja Rosalia.

Lysander és Rosalia elmentek egy másik irányba, mi meg hazafelé indultunk.

- Gyere át hozzám. – Mondja Castiel.

- Miért? Hogy összemelegedjünk? – Perverzen vigyorgok, de aztán elröhögöm magam.

- Nem. Azért, hogy elhidegüljünk. Túl meleg itt a hangulat. – Nevet. – Vigyük el sétáltatni Démont.

- Oké.

Castiel házában vagyunk. Démon azonnal rohan hozzánk. A Vöröske leguggol és kinyújtja a karjait, hogy elkaphassa, de azt veszem észre, hogy nem Castielhez rohan a kutya, hanem hozzám. Rám ugrik, és hátra esek vele, miközben felsikítok. Jézusom!!! Elkezdi össze-vissza nyalni a képemet. A pasim felröhög. Leszedi rólam.

- Figyeld már! A kutyám rád gerjedt.

Mi a.. Ennek a kutyának.. Ez.. Na jó.. Ez már sok.. Még sose akart egy kutya megdugni.

Felállok.

- Megmosom az arcom. – Ott hagyom és beléptem a fürdőszobájába.

Húú.. Castiel fürdőszobája. A kádra nézek. A Vöröske abban szokott fürödni.. pucéran. Oh, jajj!! Ha csak elképzelem, úgy elpirulok. Gyorsan megmosom az arcomat. Megpillantom Castiel fogkeféjét. Megfogom. Tudom, nagyon hülye vagyok, de ezt muszáj megtennem.  Megmosom ezzel a fogamat, közben ott ugrándozom és magamban visítozok. Picit később kopognak az ajtón.

- Kész vagy már? – Kérdezi a Vöröske.

- Egy pillanat!

Fogmosás után tisztán visszatettem a helyére a fogkefét. Aztán meglátom a wc-t. Castiel… ÁÁÁ!! Gyorsan kilépek a fürdőszobából, mielőtt újabb perverz gondolat jut az eszembe. A pasim ott áll mellettem és figyel, én meg rá vigyorgok.

- Kipirultál. – Mondja.

- Dehogy is.. – Hihihi!! – Menjünk. – Előre szaladok. Démon már az ajtóban vár minket pórázban.