20. rész: Mi a… No comment.

Viktor szemszögéből:

A suli előtt állok a haverokkal a hidegben. Szívok egyet a cigimből, aztán kifújom a füstöt. Ez olyan nyugtató.

Őszintén.. Tegnap jól felb*szta az agyam a Vörös drágaság, Natasha. Nem hagyhatom büntetés nélkül. Elég kínos, hogy az egyik haverom látta.

- Te, haver. – Szól hozzám a csöves Dániel.

- Mi van?

- Hallom, elvert téged egy csaj. – El kezd nevetni.

- Azt’ honnan? – Na, tessék.

- Attól a b*romtól. – Mutat egy irányba.

Jön felénk a pletykás.. *káromkodás*. De mögötte megláttam Natashat. A vörös haja ki van engedve. Mosolyog, miközben a barátnőjét hallgatja. R*hadt jól néz ki. De a pletykás haver, Toby hozzám szól, így kénytelen vagyok ránézni.

- Császtok! – Vigyorog a h*lye gyerek. – Ó, Viktor. Hogy van a nagymellű, bombázó csajszika, aki tegnap jól ellátta a bajod? Kajak, még sose láttam veled egy vöröst. Meguntad a szőkéket?

- Fogd be. – Újra visszapillantok Natashara, aki már alig van tőlem 3-4 lépésre.

- Kit nézel? – Hátra néz a pletykás, és észreveszi azt a csajt, amelyiket néztem.

- Senkit.

- DIK!!! – Ordít fel. – Ez az a csaj. – Röhög, miközben a vörösre mutat. A többiek is elkezdenek nevetni.

- Kussolj! – De mint, ha meg se hallotta volna.

Natasha ránk néz csúnyán. Én megmutatom az ellenállhatatlan féloldalas vigyoromat, erre kaptam tőle egy középső ujjat. Höh! Hogy bemutatott..

- Óóóó.. – Kiabálják a barmok.

Natasha és a barátnője beléptek az épületbe.

- Nincs hozzá semmi közöm. Még. – Mondom.

- Még.. Hé! Ennek nem Castiel a pasia? – Kérdezi Daniel.

- Nem sokáig. – Felkacagok ördögien.

- Haver.. Te aztán kib*szott gonosz vagy.

Natasha szemszögéből:

Whoááá!!! Már reggel felidegesít Viktor. Legszívesebben kinyírtam volna ott helyben, ha nem lettek volna ott a barátjai. Húú.. Na mindegy.

Rosaliaval belépek az osztályterembe, de meg is állunk az ajtóban. Nem hiszem el, itt mindig történik valami. Egyszer se volt eddig olyan, hogy normálisan viselkedik az osztályban mindenki.

Armin a tanári asztalon ül és nézi Alexy-t ahogy táncol neki. Alexy leveszi a pulcsiját és a feje fölött elkezdi pörgetni.

- Sálálálálálááááhhh!!!! – Sikítja.

- Oké. Elég. Ne szívass már, add vissza a PSP-met!

- Csss! Nyugika!

Oda állok Alexy mellé.

- Mit csinálsz? – Kérdezem.

- Ó! Szia Natasha! – Elkapja a csuklóm és magához ránt. – Táncolj velem! – Hátradönt és megtart.

- Nem akarok.

- Jajj, ne már! Többet nem ihatsz kávét! – Kiabál rá Armin.

Alexy elenged és paff.. a földön landoltam. Rosalia kiröhög, Alexy meg felsegít.

- Bocsi. – Mosolyog.

- Ugyan. Nem fájt, csak-- - Félbe szakít Alexy.

- Akkor jó! – Nevet. Elfut a helyére.

- Ezzel meg mi történt?

- Túl sok kávét ivott. – Mondja Armin. – Hé! Add vissza a PSP-met! – Megy a testvére után.

Órán: (Történelem)

Elérkezett az első óra is. Mindenki itt van, és mindenki helyén ül. Alexy-re nézek, látom, alig bír a helyén maradni.

- Akkor jöhet a felelés. – Mondja a tanár, miközben a laptopján nézi a jegyeket és az átlagokat.

- Neeee. – Visítja Dakota.

- Csönd! Legyen egy fiú. – A lányok kifújták az eddig benntartott levegőt, a fiúk meg feszülten figyelték a tanárt. Na, igen.. Nem tanultak. Látszik rajtuk. – Castiel. – A tanár a pasimra néz.

Castiel feje a padon van és a szeme csukva van. Belecsípek a karjába, ő meg hirtelen felül és visszatartja a hangját.

- Ki jössz ma még? – Szól hozzá Mr. Faraize. Castiel rám néz, oda súgom neki, hogy ő felel.

A Vöröske kisétál a táblához, ott nyújtózkodik egy jót. A tanár meg nem szól semmit, de látszik rajta, hogy akar mondani valamit. Elmondja, hogy miből feleljen, de mielőtt Castiel belekezd, ásít egy nagyot.

- Szóval.. – kezdi. Gondolkodik. – Á! Tudom!

- Tényleg? Nem veszem észre. – Mondja a tanár.

- Adolf Hitler 1458.január 24-én királlyá választották, a legenda szerint a Duna jegén. A zsidók ellen volt és megalakította a fekete sereget, hogy elüldözze őket. Első felesége, Podjebrád Katalin …

- Állj, Castiel! Hitlert nagyon kevered Mátyás királlyal, csak a neve és a zsidók ellenes…

- Tanci bá, ne szóljon be felelés közben! Na, szóval Hitlernek volt egy hadserege a hopliták.

- Hopliták?

- Igen! Ők nehéz fegyverzetű, lándzsával és kerek pajzzsal felszerelt gyalogosok. A hoplita harcmodor lényege, hogy sűrű alakzatba, úgynevezett falanxba tömörültek. Kb. 50 hoplita állt egymás mellett, egymás mögött 7-8 sorban, de előfordult, hogy akár 16 soros falanxok is felálltak. Minden katona bal karjára pajzs van felfűzve, amellyel félig saját testét, félig a mellette álló jobbját védi. A falanx jobb szélén álló gyalogos ebben a felállásban védtelen maradt, ezért erre a helyre mindig a legbátrabbakat állították. A jobb oldalon harcolni mindig dicsőségnek számított!

- Örülök, hogy ezt tudod, de ez a spártai harcmodor.

- Nem ezt kérdezte, Tanci bá?

- Hitlerről kértem eddig is felelést…

- Mé’ nem ezzel kezdte?

- Ülj le, egyes! – Megdörzsöli az orrnyergét.

- De tanár úr kérem! Adjon még egy esélyt és mesélek Hitler isteneiről… Ré a nap isten, Thot a bölcsesség és a hold istene… - A tanár félbeszakítja.

- Castiel örülök, hogy tudod a történelmet, de nem Egyiptomnál tartunk.

Végül a Vöröske feladta és visszasétál a helyére, de mikor ide ér, pont úgy van a lábam, hogy el tudjon benne esni. Nos.. Megbotlott a lábamban. Neki esett a falnak.

Az osztály felröhögött hangosan. Én sem bírtam abba hagyni a nevetést, de amikor Castiel rám nézett, még jobban rám tört.. Leült mellém.

- Véh-letlen volt. – Mondom két nevetés között.

A tanár kérte, hogy maradjunk csendben, de elsőre se hallottuk meg.

- Szünetben! Mi ketten! – Mutat ki az ablakon. Nyeltem egy nagyot és elfordítottam a fejem a tábla felé. Vigyorogtam, mint egy idióta. Szegény Vöröske..

Szünetben: Castiellel kimentem az udvarra. Nem sokan vannak kint, mert hideg van és csöpög az eső, ezért én felvettem egy dzsekit. Leültem egy padra, a Vöröske meg elém állt.

- Tényleg véletlen volt. – Mondom.

- Akkor se bocsájtok meg neked. - Picit haragosan néz rám. - Mit szólnál, ha ezt mondanám? - Aztán elmosolyodik.

- Csak mond azt komolyan, és megverlek. – Kinyújtom rá a nyelvem. A Vöröske felnevet.

Viktor szemszögéből:

Épp a „pletykással”, Tobyval sétálok le a lépcsőn, a büfébe mennénk, de szemünk elé kerül Natasha és a pasija. Kimennek az ajtón, ami az udvarra vezet. Hirtelen elkapott a kíváncsiság, hogy miért mehetnek ki ilyen időben. Dohányozni?

- Te! Az.. – Megálltunk a lépcsőn.

- Kuss. – Mondom.

- Jó, de.. Haver! – Rám néz. – Mikor mozdulsz rá a csajra komolyan?

- Ez nem rád tartozik.

Toby felsóhajt.

- Olyan rossz vagy. Na, mindegy. – Megyünk tovább a büfé felé. - Suli után menjünk már el sörözni a többiekkel.

Natasha szemszögéből:

Következő órán: (Rajz)

A feladat, hogy lerajzoljuk a padtársunkat. Nos.. Olyan profi vagyok. Ez a rajz.. csodálatos! Na jó.. ez valójában borzalmas.. Nem volt kedvem rajzolni. Viszont a Vöröske nem mutatta meg a sajátját. Azt mondta, hogy majd otthon befejezi, ezért eltette a táskájába a papírt. Grr!

Körbenézek a teremben, hogy a többiek mit csinálnak. A tanár olvas. Van, aki rajzol, de van, aki csak mással beszélget, de például Carla, az ajtó felöli, első padban alszik. Armin már visszakapta a Psp-jét és azzal játszik. Alexy firkálja a padot, miközben zenét hallgat. Dakota hirtelen felordít.

- Tanárnő! Ez a nő belép az aurámba! – Nyávogja.

- Fogjátok meg egymás kezét, azt menjetek ki! Hetek óta megy itt a cirkusz! Fogjátok már be!– Üvölt rájuk Nataniel.

- Tehetek róla, hogy szerelmes belém? – Röhög Dakota. Amber meg, meglöki a barátját, aki kiesik a padból. Dakota a földön fekve nevet tovább. Nataniel a fejét fogja. Úúú..

- Halkabban! – Szól rájuk a tanárnő.

Az utolsó óra végén Rosaliaval megyek ki az épületből. Mi előre mentünk, és kint meg akartuk várni Lysandert és Castielt, amikor váratlanul Viktor állt elém. Megfogta a csuklómat és elkezdett húzni.

- Hé! Engedj el!

- Kussolj. Beszélnünk kell! – Nem áll meg.

- Engedd el! – Rosalia ráugrott Viktorra és a fiúval együtt eldőltek, engem meg Viktor magával rántott, mert nem engedett el.