Egész héten Castiel kikészített. Kértem, hogy fejezze be, de mint ha meg se
hallotta volna. Miért piszkált?! Nem normális, természetesen ezt még vissza
fogja kapni. De viszont most kikapcsolódhatok.
Ma úgy be fogok rúgni, hogy rám se fognak ismerni. És az a legjobb, hogy
nincs itt Castiel.
Itt állok Rosalival a klub előtt. Yukiékat várjuk. Ó. Már
ott is jönnek.
- Sziasztok!- üvölti nekik Rosaly, miközben integet nekik.
Yuki és a két barátnőivel ide szaladtak hozzánk.
- Sziasztok! Végre ez a pillanat is eljött! –mosolygott
boldogan Yuki . – ők itt a barátnőim. Fanni és Emily. - Bemutatott minket
egymásnak.
Fanni:
Emily:
Rosalia:
Natasha:
Yuki:
- Hozok italokat. Mit kértek? – Kérdezi Fanni.
- Bloody Mary-t kérek!! – Üvölti boldogan Rosalia.
- Sört. – mondta Emily.
- Blue Arrow!! – Ordítom a hangos zene miatt.
- Jövök veled, Fanni. – mondta Yuki és elmentek..
Mi addig leültünk egy asztalhoz.
- Hú! Ma tuti berúgok! – mondtam
- Azt nem engedhetem. Tudod, hogy nem bírod az alkoholt. –
Nézett rám komolyan Rosalia.
- Az.. Jó-Jó. Óvatos leszek, és nem rúgok be. – sóhajtottam
fel.
Majd meglátjuk. MUHAHAHAHA! Fel akarok szabadulni, és ezen
csak az alkohol segíthet.
Majd Fanni és Yuki megjöttek az italokkal. Elvettük tőlük a
sajátunkat és megköszöntük. Én hamar meg is ittam.
Hirtelen elhalkult a zene és a színpad felől szólalt meg egy
ismerős hang. Ott álltak Castiel és Lysander. Ezek mit keresnek itt . MIH?!
MIÉRT VAN ITT A VÖRÖSKE?! Hggrmm… Nyugi Natasha. De mi.. Ekkor Castiel
elkezdett gitározni, Lysander meg énekelni. Jéé.. Castiel tud gitározni?
Szerelmes lettem… mi? Mit mondtam? Mindegy.
Elvettem Rosalya italát és egy korttyal megittam az egészet.
- Hé! Natasha! – Nézett rám mérgesen.
- Bocsi – mosolyogtam rá.
- Hozzál magadnak, ha ennyire szomjas vagy, de inkább ne
igyál többet!
- Jól van.
Elkezdtem kuncogni. Azt hiszem, ez egy kicsi megártott.
- Én elmegyek táncolni! – üvöltöttem oda nekik. Fanni és
Yuki jöttek velem, Rosalia elment másik koktélért, Emily meg egy pasival
beszélget.
Elkezdtem ide-oda mozgatni a derekamat és a karjaimat a
magasba emeltem. Két hideg kezet éreztem a vállamon, amik lecsúsztak a combomig.
Az ajkai a nyakamon van, és mögöttem szorosan hozzám simul. A szemeimet lecsukom
és átadom magam a zenének. Vigyorgok, és jól érzem magam. Nagyon jól. Talán
túlságosan is jól? Megfordultam és a pasi nyakát átkaroltam és így táncoltunk
tovább.
Az idegen szemeit nézem. Szép kék szeme van és emo fazonú
fekete haj. Közel hajol az ajkaimhoz, de hirtelen valaki elrántja. Ekkor vettem
észre, hogy a zene már befejeződött. Csak pislogtam. Megráztam a fejem. Hova
lett a gyönyörű kék szemű fickó?
Castiel megjelent előttem és mérgesen nézett rám. Én a
nyakába ugrottam a nevét kiáltva. Ő elkapott és letett.
- Csak azt ne mondd, hogy részeg vagy.
- Csak azt ne mondd, hogy részeg vagy.
- Nem. Én szerelmes vagyok. – Átöleltem. – De kibe vagyok
szerelmes?
- Te a lámpaoszlopba vagy szerelmes. - Szedett le magáról.
- Dehogy iiiis. – Nevettem.
Elkezdtem táncolni, de a Vöröske megragadta a csuklóm, és
kivezetett a táncparkettről. Leültem egy asztalhoz.
Ezek történtek ma:
1.) Castieeeeel!! Vegyél
nekem pónit! – Erre ő: - Jól van. Majd amikor piros hó esik. – Én elkezdtem
örömömben visítozni.
2.) Cuki a pofikád, drága Vöröske. – Castiel erre nem mondott semmit, csak azt,
hogy elmegy egy pohár vízért. Közben Rosalia ült le mellém.
- Jézusom! Natasha, tiszta
vörös az arcod. Nem kéne szívnod egy kis levegőt? – Kérdezte aggódva.
- Teljesen jól vagyok.
Táncolni akarok!
- Részeg vagy?
- Dehoogy! – Végig nyaltam a
kiszáradt ajkaimat. – Szomjas vagyok.
- Részeg vagy! – Üvölti, miközben hirtelen felállt.
- Részeg vagy! – Üvölti, miközben hirtelen felállt.
- Na, drágám! – Álltam fel én
is. - Itt ki a részeg? – nevettem, de felcsuklottam.
- Te. – Megjött a Vöröske.
Felém nyújtotta a poharat. – Idd meg! – parancsolta. Megittam, mert Castiel
olyan csúnyán nézett rám, hogy már megijedtem.
3.) Míg Castiel Lysanderrel
beszélget, addig én felálltam és elmentem valami italért. Már épp kortyoltam
volna bele a koktélomba, amikor Castiel kivette a kezemből és megitta.
- Hééé!
- Ez finom volt.
- Az az enyém volt.
- Úgy van. Csak volt.
- Chssz… Jól van.
- Kiviszlek levegőzni.
4.) Kint a szabadban. A friss
levegőn. A hideg levegőn. FÁZOM! A Vöröske észrevette, hogy vacogok és rám adta
a dzsekijét.
- Te. Mondanom kell valamit. –
mondtam.
- Hallgatlak. – Közben
meggyújtott egy szál cigit.
- Azt hiszem, szeretlek.
Idegesít, amikor kikészítesz, mert azt nekem kéne téged. Persze, azért én is
elégszer piszkáltalak.. de mindegy, nem ez a lényeg. Szeretlek! Azért, mert..
Nem tudom, csak kib*szottul szeretlek. Oké, nem mutattam ennek jelét, de most
kimondom! SZERETLEK!!!!
- Ennyi? – kérdezte, erre nem
reagálva semmit.
- Mit jelentsen ez?
- Mit jelentsen ez?
- Micsoda?
- Szerelmet vallottam neked! –
mondom mérgesen.
- És?
- ÉS?! ÉÉÉS???!!! Mondj valamit
arra!
- Oké. Te nem vagy magadnál. Nem
tudlak komolyan venni.
- He?
- Tükörbe kéne nézned. A hajad
kócos. A sminkedet leizzadtad. Az arcod vörös. Úgy nézel ki, mint, ha most
szabadultál volna a –
- Ne fejezd be!
- Figyelj.
- NEM! Te figyelj! Egy gyönyörű lány, aki én vagyok, épp szerelmet vallott, te meg.. Te meg.. – Hirtelen sírhatnékom támadt. A könnyeim végig folytak az arcomon. A levegőt mélyen beszívtam. – Te egy igazi –
- NEM! Te figyelj! Egy gyönyörű lány, aki én vagyok, épp szerelmet vallott, te meg.. Te meg.. – Hirtelen sírhatnékom támadt. A könnyeim végig folytak az arcomon. A levegőt mélyen beszívtam. – Te egy igazi –
- Natasha!
- Mi van?!
- Hazaviszlek.
- Szemét!!! – elkezdtem ütögetni
a mellkasát, miközben megállíthatatlanul bőgtem. Majd olyan fél perc múlva
befejeztem és ezt mondtam: - Nem érdekelsz! Igazából már másba vagyok
szerelmes.
- Igen? Kibe?
Körbenéztem. Csupán csak a zene
hallatszik ki az épületből. Egy ember épp hány, a haverja röhög rajta. Mást nem
látok.
- Nem mondom meg! – Kinyújtottam rá
a nyelvem. Ekkor olyan történt, amire nem számítottam.. Ez.. MEGCSÓKOLT!!!
Tátott szájjal és kipirultan
néztem rá, megdermedve.
- Te.. – Nem találom a szavakat.
Mit mondjak? Ő meg elkezd röhögni. Jön fel valami a torkomon. Érzem..
- Úgy se fogsz erre emlékezni. Ha
még is, akkor –
A mondatát azért nem fejezte be,
mert lehánytam a cipőjét. Upsz..
- Ööö.. Én.. – Lenézett a
cipőjére, aztán rám, utána le, majd megint rám. Mély levegőt vett. Én próbáltam
elmosolyodni olyan szépen, amennyire csak ilyen állapotban lehetséges. – Akkor..
Én.. Most megyek. Szia! – Már rohantam volna el, amikor megfogta a karom.
- Ezek után csak így itt hagysz? –
Hangja komoly.
- Izé.. Részeg vagyok. Ez a
mentségem.
Megláttam, hogy épp Fanni sétált
ki az épületből egyedül.
- Fanni!!! – Kiabálok oda neki. Észre
is vett és intett felém. Castiel is meglátta, hogy kihez szóltam. – Most mennem
kell! – Kirántom a karom a kezei közül.
- Natasha!
- Fanniii!!!! Ismerjük meg
egymást!! – Futok felé, de félúton elesek és ekkor elnyomott az álom.
Álmomban egy sötét szobában
voltam. Hideg és félelmetes hely volt. Volt egy olyan érzésem, mint, ha valaki
figyelne. Igen, bámult is egy ismerős. Azt hiszem Castiel volt. Emlékszem a
vörös hajára. Hirtelen megláttam. Az arca nem árult el semmit. Nem szólalt meg,
csak nézett. Próbáltam megszólalni, de nem ment. Az ajkait szétnyitotta és ezt
mondta: „Lehánytad a cipőmet! Ezt meg
kell bosszulnom!”
Közeledett felém. Levette a pólóját, majd újra megszólalt: „Tudod, most mi következik?”
Közeledett felém. Levette a pólóját, majd újra megszólalt: „Tudod, most mi következik?”
Már épp le akarta húzni a
gatyáját. „Édes bosszú!!!”
Nehogy.. ne, ne, ne, ne! NEEE!!!
Hirtelen felültem sikítva és
szaporábban vettem a levegőt. Egy autóban ülök.
- Jól vagy, Natasha? – Kérdezte aggódva
Rosalia.
Mellettem Castiel. Rosalia vezet.
De megint elnyomott az álom.
- Elaludt. – Hallottam Castiel
hangját.
Nem emlékszem, hogy álmodtam-e
újra valamit. Legközelebb az ágyamban ébredtem fel.