4. rész: A vöröskével

- TE MEG MIT KERESEL ITT??!! – esett le a vállamról a táskám.

Castiel az ágyamon hátradőlve ült. Kényelmesen elhelyezkedett. Rám nézett és intett felém.

- Kizártak. – vonta meg a vállát és nyomkodta tovább a telefonját. Oda mentem hozzá és kivettem a kezéből.

- Nálad van az én telefonom. Igaz?!

- Igen. – Röhögött fel.

- Add vissza!

Kivette a nadrágja zsebéből a mobilt és oda adta.

- Mi vagy te?! Egyáltalán miért ide jöttél? Miért nem az egyik haverodhoz?!

- Mert te vagy a legközelebb hozzám. – Nézett a szemembe.

- És honnan tudtad meg, hogy hol lakom? – kérdezem mérgesen.

- Valamelyik nap láttalak innen kijönni. Nem is egyszer.

- KUKKOLÓ!!!!! – ordítottam rá és ráhúzom gyorsan a testére a takarót, rá akarom tenni a fejére. Felmászok az ágyra és ráülök, hogy könnyebben sikerüljön. MEGAKAROM FOLYTANI!!!!!!!!!! De mivel nem bírtam, ezért kihúztam alóla a párnát és elkezdtem azzal ütögetni és egy kicsit káromkodtam.

- Hé! – Elvette tőlem a párnát és lefogta a kezem.

- PERVERZ!!! – Le akartam fejelni, de ő gyorsabban átfordított minket, így ő került felülre.

- Lenyugodsz? – Nézett a szemembe, miközben nyitotta a száját. – Amúgy meg a szomszédban lakom és nem bámultalak meg, csupán csak véletlenül vettelek észre.

- T-te a szomszédban laksz??? – lepődtem meg. Bólintott. – HÉ! Túl közel vagy hozzám! Szállj le rólam!

Elengedett és tőlem távolabb csúszott az ágyon. Elkezdett röhögni.

- Most meg min nevetsz?

- Vicces vagy.

- Te.. Hogy jutottál ide be? Apa nem szólt, hogy vendégem van.

- Bemásztam az ablakon.

- Te nem vagy normális.

- Még is ki lenne az ebben a világban?

- Például én!

- Te??? – elkezd hangosan röhögni. – Azt kétlem.

- Ch.. – összefontam a karom. – Nem maradhatsz itt! Menj haza!

- Mondtam, hogy kizártak – vakarta meg a tarkóját. – Nincs otthon senki, a kulcsom meg Lysandernél van.

- Akkor menj hozzá!

- Ő messze lakik.

Na persze..

- Lusta.. – mondtam unottan.

- Azt akarod, hogy az utcán csövezzek?

- Igen! – füllentettem.

- Hú, de kedves vagy.. De nem megyek sehova. – Feküdt vissza az ágyamra.

- Tudod mit.. – kezdtem és fülig ért a szám. – Itt maradhatsz, ha készíthetek rólad félmeztelen képeket.

- Azt felejtsd el!

- Az apám rendőr.

- Azt hiszed ezzel meg tudtál ijeszteni?

- Chhh… Maradj.. DE a földön alszol.

- Oké. – vigyorog.

Kirohantam a szobámból, Castielt magára hagyva. Bementem a fürdőszobába és magamra zártam.

- CASTIEL! MEGHALSZ!!! – üvöltöttem.

Megmostam az arcom és visszamentem a szobába.

- Miért nem jelentél meg a büntetésen?! Segítened kellett volna!

- Úgy se árultál be.

- És ha még is?! – kérdeztem idegesen.

- Akkor eltemetnélek élve.

- Mi?? – H*lyének néztem. Ő csak kiröhögött, úgy hogy egyedül hagytam. Lementem a konyhába és belenéztem a hűtőbe. Felsóhajtottam és lenyugodtam. Kivettem a hűtőből a vajat és a párizsit. Becsuktam és mellettem a Vöröske állt. Felsikítottam.

- NE IJESZTEGESS!!!!

- Miért ne?

A fenti szekrényből kivettem egy poharat és a csap elé álltam. Teletöltöttem hideg vízzel, aztán Castiel elé álltam. Ő kérdőn nézett rám, mire én leöntöttem.

- HÉ! Miért kell ilyen szadistának lenned?! – Ekkor levette a pólóját. – Azt akarod, hogy megfázzam?

- Miért nincs itt ilyenkor a telefonom? Fent hagytam a szobámban.. – motyogtam. – Hé! Maradj itt. Meg ne mozdulj! – Megindultam a szobám felé, de Castiel elkapta a csuklómat.

- És még én vagyok a perverz? Nem fogsz lefotózni. – Kirántottam a kezéből a csuklómat.

– Csak megyek zuhanyozni. Hozok neked is valami ruhát. – Már nem is vagyok éhes..

- Persze.. Itt megvárlak. – mosolygott el.

Felmentem az emeletre. Beléptem a bátyám szobájába és a szekrényében kerestem valami ruhát. Amikor találtam valami jót, visszamentem a konyhába. Ő ott ette jóízűen a párizsit.

- Kenyérrel egyed! – Oda adtam neki a ruhát. – Enyém a fenti fürdőszoba. Te használd azt. – Mutattam egy ajtóra, amely pont a konyha ajtaja előtt van.

Felmentem a szobámba. A szekrényemből kivettem a pizsamámat. Belépve a fürdőszobába rögtön levetkőztem, de előtte bezártam az ajtót. Teletöltöm a kádat meleg, habos vízzel. Jól elfekszem benne és élvezem a csendet. Most már tényleg lenyugodtam. De.. Nem vittem egy kicsit túlzásba, hogy Castielt még le is öntöttem? De miért pont hozzám jött? Tényleg azért, mert a szomszédban lakik? És sok ilyen kérdés merült fel bennem..

Körülbelül fél óráig ott ültem.

Felvettem a ruhámat és visszamentem a szobámba.

A Vöröske az ágyon ülve nézte a falamat bokszerben.

Elállt a lélegzetem és megálltam az ajtóban. 

- Vedd fel a ruhádat! – kiabálok rá.

- Az büdös és b*zis.

- Nem otthon vagy, nem maradhatsz így.

- Egyszer végre befognád a szád?

- Te meg lehetnél segítőkészebb és kedvesebb!

- Utálom az ilyen lányokat – mondta unottan.

- Igen? Akkor még is mit keresel itt?

- Mondtam…

- Mindegy. Ne veszekedjünk.. Azt utálom. – Ott hagytam a szobámba. Lementem a konyhában és ettem valamit… Majd átmentem a nappaliba és sokáig csak tv-ztem, míg végül ott aludtam be. Amikor már felébredtem az ágyamban találtam magam és sötét volt. Csak a holdfény világít be az ablakon. Oldalra néztem és Castielt láttam meg magam mellett. Hirtelen le akartam rúgni az ágyról, de aztán meggondoltam magam. Az ágyam melletti kisasztalon megláttam a telefonomat, megnéztem mennyi az idő. Éjfél múlt..

Ismét ránézek. Megint érezni akartam az illatát. Miért akarom megszagolni? Közel hajolok az arcához és megszagolom. Áh.. De jó szaga van. Éreztem, hogy tiszta vörös lesz a fejem és magamhoz térek.

- MIT CSINÁLOK?! – Gondoltam magamban nyugtalanul. Gyors lendülettel visszafekszem a helyemre, de azzal a lendülettel sikerült legurulnom az ágyról a takaróval együtt. Felnyögtem és befogtam a számat az egyik tenyeremmel. Remélem nem ébredt fel.

- Perverz. – Suttogja Castiel.

- Ha? – Ez most ébren van? A szívem a torkomban dobog. ÁÁÁ!!

- Perverz vagy.

- Láttad? – Nyeltem egy nagyot.

- Ja.

NEEEE!! Ez annyira kínos. Begurultam az ágy alá a takaróval együtt. Összeszorítottam a fogam és nézek bele a sötétbe..

- A-alva jártam. – A két tenyeremmel fogom az arcomat.

- Nem hiszek neked.

- Nem is kell.

Ekkor Castiel felkapcsolta a villanyt és benézett hozzám.

- Mi van?

- Gyere ki onnan.

- Nem mindegy neked hol vagyok?

- Nem. Meg fogsz fázni.

- Itt kényelmes.

- Biztos?

- Igen.

- Te tudod. – Lekapcsolja a villanyt és visszafekszik az ágyra.

Nyöszörgök. Igazából nem is akarok itt aludni, de ezek után, hogy lebuktam nem merek mellé visszafeküdni. Miért tettem? Ajjjj… Amikor megérzem az illatát, olyankor érzek belül valami melegséget. Jó érzés.. Felsóhajtok némán.

Ekkor két kezet érzek a lábamon. Ez mit csinál?!

-Ca-Castiel! – Elkezd kifelé húzni. Ő nem szól semmit.

Megfogja a csuklóm.

- Azt mondod magadra, hogy normális vagy, de még is a földön akarsz aludni, mert megszagoltál..

- Csak felejtsd el!

- Nem fogom.

- Miért?

Erre nem válaszolt, hanem felkapott a földről és visszatett az ágyra. Befeküdt mellém. Halkan felnevetett én meg kínosan fordultam neki háttal.

Legalább tudom, hogy holnap már nem fogom kínosan érezni magam. Ezért holnap, vagyis ma duplán ki fogom készíteni! Bár most nincs elég önbizalmam, hogy sikerülne is. Hmmm.. Később rápillantok a Vöröskére. Már alszik. Én is megpróbálok..

Sikerült álmodnom is. Álmomban Castiellel találkoztam.. De elég fura volt. Csak annyira emlékszem, hogy este volt és vele szemben álltam. Cigizett és hulla fehér volt. Horror... Brr.. Valahogy így nézhetett ki: