8. rész: Buli: Túl hamar lettem részeg.. Ajjj!!

Egész héten Castiel kikészített.  Kértem, hogy fejezze be, de mint ha meg se hallotta volna. Miért piszkált?! Nem normális, természetesen ezt még vissza fogja kapni. De viszont most kikapcsolódhatok.  Ma úgy be fogok rúgni, hogy rám se fognak ismerni. És az a legjobb, hogy nincs itt Castiel.

Itt állok Rosalival a klub előtt. Yukiékat várjuk. Ó. Már ott is jönnek.

- Sziasztok!- üvölti nekik Rosaly, miközben integet nekik. Yuki és a két barátnőivel ide szaladtak hozzánk.

- Sziasztok! Végre ez a pillanat is eljött! –mosolygott boldogan Yuki . – ők itt a barátnőim. Fanni és Emily. - Bemutatott minket egymásnak.

Fanni:

Emily:

Rosalia:

Natasha:

Yuki:

Beléptünk az épületbe. A hangos zene üvölt a hangfalakból. Sokan táncolnak, de néhányan arrébb vonultak beszélgetni, vagy a pultnál rendelnek italokat. A színpad üresen áll.

- Hozok italokat. Mit kértek? – Kérdezi Fanni.

- Bloody Mary-t kérek!! – Üvölti boldogan Rosalia.

- Sört. – mondta Emily.

- Blue Arrow!! – Ordítom a hangos zene miatt.

- Jövök veled, Fanni. – mondta Yuki és elmentek..

Mi addig leültünk egy asztalhoz.

- Hú! Ma tuti berúgok! – mondtam

- Azt nem engedhetem. Tudod, hogy nem bírod az alkoholt. – Nézett rám komolyan Rosalia.

- Az.. Jó-Jó. Óvatos leszek, és nem rúgok be. – sóhajtottam fel.

Majd meglátjuk. MUHAHAHAHA! Fel akarok szabadulni, és ezen csak az alkohol segíthet.

Majd Fanni és Yuki megjöttek az italokkal. Elvettük tőlük a sajátunkat és megköszöntük. Én hamar meg is ittam.

Hirtelen elhalkult a zene és a színpad felől szólalt meg egy ismerős hang. Ott álltak Castiel és Lysander. Ezek mit keresnek itt . MIH?! MIÉRT VAN ITT A VÖRÖSKE?! Hggrmm… Nyugi Natasha. De mi.. Ekkor Castiel elkezdett gitározni, Lysander meg énekelni. Jéé.. Castiel tud gitározni? Szerelmes lettem… mi? Mit mondtam? Mindegy.

Elvettem Rosalya italát és egy korttyal megittam az egészet.

- Hé! Natasha! – Nézett rám mérgesen.

- Bocsi – mosolyogtam rá.

- Hozzál magadnak, ha ennyire szomjas vagy, de inkább ne igyál többet!

- Jól van.

Elkezdtem kuncogni. Azt hiszem, ez egy kicsi megártott.

- Én elmegyek táncolni! – üvöltöttem oda nekik. Fanni és Yuki jöttek velem, Rosalia elment másik koktélért, Emily meg egy pasival beszélget.

Elkezdtem ide-oda mozgatni a derekamat és a karjaimat a magasba emeltem. Két hideg kezet éreztem a vállamon, amik lecsúsztak a combomig. Az ajkai a nyakamon van, és mögöttem szorosan hozzám simul. A szemeimet lecsukom és átadom magam a zenének. Vigyorgok, és jól érzem magam. Nagyon jól. Talán túlságosan is jól? Megfordultam és a pasi nyakát átkaroltam és így táncoltunk tovább.

Az idegen szemeit nézem. Szép kék szeme van és emo fazonú fekete haj. Közel hajol az ajkaimhoz, de hirtelen valaki elrántja. Ekkor vettem észre, hogy a zene már befejeződött. Csak pislogtam. Megráztam a fejem. Hova lett a gyönyörű kék szemű fickó?

Castiel megjelent előttem és mérgesen nézett rám. Én a nyakába ugrottam a nevét kiáltva. Ő elkapott és letett.
- Csak azt ne mondd, hogy részeg vagy.

- Nem. Én szerelmes vagyok. – Átöleltem. – De kibe vagyok szerelmes?

- Te a lámpaoszlopba vagy szerelmes. - Szedett le magáról.

- Dehogy iiiis. – Nevettem.

Elkezdtem táncolni, de a Vöröske megragadta a csuklóm, és kivezetett a táncparkettről. Leültem egy asztalhoz.

Ezek történtek ma:

1.) Castieeeeel!! Vegyél nekem pónit! – Erre ő: - Jól van. Majd amikor piros hó esik. – Én elkezdtem örömömben visítozni.

2.) Cuki a pofikád, drága Vöröske. – Castiel erre nem mondott semmit, csak azt, hogy elmegy egy pohár vízért. Közben Rosalia ült le mellém.

- Jézusom! Natasha, tiszta vörös az arcod. Nem kéne szívnod egy kis levegőt? – Kérdezte aggódva.

- Teljesen jól vagyok. Táncolni akarok!

- Részeg vagy?

- Dehoogy! – Végig nyaltam a kiszáradt ajkaimat. – Szomjas vagyok.
- Részeg vagy! – Üvölti, miközben hirtelen felállt.

- Na, drágám! – Álltam fel én is. - Itt ki a részeg? – nevettem, de felcsuklottam.

- Te. – Megjött a Vöröske. Felém nyújtotta a poharat. – Idd meg! – parancsolta. Megittam, mert Castiel olyan csúnyán nézett rám, hogy már megijedtem.

3.) Míg Castiel Lysanderrel beszélget, addig én felálltam és elmentem valami italért. Már épp kortyoltam volna bele a koktélomba, amikor Castiel kivette a kezemből és megitta.

- Hééé!

- Ez finom volt.

- Az az enyém volt.

- Úgy van. Csak volt.

- Chssz… Jól van.

- Kiviszlek levegőzni.

4.) Kint a szabadban. A friss levegőn. A hideg levegőn. FÁZOM! A Vöröske észrevette, hogy vacogok és rám adta a dzsekijét.

- Te. Mondanom kell valamit. – mondtam.

- Hallgatlak. – Közben meggyújtott egy szál cigit.

- Azt hiszem, szeretlek. Idegesít, amikor kikészítesz, mert azt nekem kéne téged. Persze, azért én is elégszer piszkáltalak.. de mindegy, nem ez a lényeg. Szeretlek! Azért, mert.. Nem tudom, csak kib*szottul szeretlek. Oké, nem mutattam ennek jelét, de most kimondom! SZERETLEK!!!!

- Ennyi? – kérdezte, erre nem reagálva semmit.
- Mit jelentsen ez?

- Micsoda?

- Szerelmet vallottam neked! – mondom mérgesen.

- És?

- ÉS?! ÉÉÉS???!!! Mondj valamit arra!

- Oké. Te nem vagy magadnál. Nem tudlak komolyan venni.

- He?

- Tükörbe kéne nézned. A hajad kócos. A sminkedet leizzadtad. Az arcod vörös. Úgy nézel ki, mint, ha most szabadultál volna a –

- Ne fejezd be!

- Figyelj.
- NEM! Te figyelj! Egy gyönyörű lány, aki én vagyok, épp szerelmet vallott, te meg.. Te meg.. – Hirtelen sírhatnékom támadt. A könnyeim végig folytak az arcomon. A levegőt mélyen beszívtam. – Te egy igazi –

- Natasha!

- Mi van?!

- Hazaviszlek.

- Szemét!!! – elkezdtem ütögetni a mellkasát, miközben megállíthatatlanul bőgtem. Majd olyan fél perc múlva befejeztem és ezt mondtam: - Nem érdekelsz! Igazából már másba vagyok szerelmes.

- Igen? Kibe?

Körbenéztem. Csupán csak a zene hallatszik ki az épületből. Egy ember épp hány, a haverja röhög rajta. Mást nem látok.

- Nem mondom meg! – Kinyújtottam rá a nyelvem. Ekkor olyan történt, amire nem számítottam.. Ez.. MEGCSÓKOLT!!!

Tátott szájjal és kipirultan néztem rá, megdermedve.

- Te.. – Nem találom a szavakat. Mit mondjak? Ő meg elkezd röhögni. Jön fel valami a torkomon. Érzem..

- Úgy se fogsz erre emlékezni. Ha még is, akkor –

A mondatát azért nem fejezte be, mert lehánytam a cipőjét. Upsz..

- Ööö.. Én.. – Lenézett a cipőjére, aztán rám, utána le, majd megint rám. Mély levegőt vett. Én próbáltam elmosolyodni olyan szépen, amennyire csak ilyen állapotban lehetséges. – Akkor.. Én.. Most megyek. Szia! – Már rohantam volna el, amikor megfogta a karom.

- Ezek után csak így itt hagysz? – Hangja komoly.

- Izé.. Részeg vagyok. Ez a mentségem.

Megláttam, hogy épp Fanni sétált ki az épületből egyedül.

- Fanni!!! – Kiabálok oda neki. Észre is vett és intett felém. Castiel is meglátta, hogy kihez szóltam. – Most mennem kell! – Kirántom a karom a kezei közül.

- Natasha!

- Fanniii!!!! Ismerjük meg egymást!! – Futok felé, de félúton elesek és ekkor elnyomott az álom.

Álmomban egy sötét szobában voltam. Hideg és félelmetes hely volt. Volt egy olyan érzésem, mint, ha valaki figyelne. Igen, bámult is egy ismerős. Azt hiszem Castiel volt. Emlékszem a vörös hajára. Hirtelen megláttam. Az arca nem árult el semmit. Nem szólalt meg, csak nézett. Próbáltam megszólalni, de nem ment. Az ajkait szétnyitotta és ezt mondta: „Lehánytad a cipőmet! Ezt meg kell bosszulnom!”
Közeledett felém. Levette a pólóját, majd újra megszólalt: „Tudod, most mi következik?”

Már épp le akarta húzni a gatyáját. „Édes bosszú!!!”

Nehogy.. ne, ne, ne, ne! NEEE!!!

Hirtelen felültem sikítva és szaporábban vettem a levegőt. Egy autóban ülök.

- Jól vagy, Natasha? – Kérdezte aggódva Rosalia.

Mellettem Castiel. Rosalia vezet. De megint elnyomott az álom.

- Elaludt. – Hallottam Castiel hangját.

Nem emlékszem, hogy álmodtam-e újra valamit. Legközelebb az ágyamban ébredtem fel.