Bevezetés

CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGGEL KEZD EL OLVASNI!

Castiel Maddox. A Vöröske. Ő olyan fiú, aki nem csak menő – az én szememben, mert ugye nem mindenkinek jön be -, hanem egyszerűen olyan édes. Mindig, mikor piszkálom, akár a haját vagy valami tárgyal, mint például egy ecsettel az arcát, olyan jót szoktam rajta szórakozni. Oké, néha ezer százalék, hogy az agyára megyek, de hidd el, hogy ezt ugyan úgy visszaadja nekem.

Mit mondhatnék róla? Hát, hogy ne csak a jó tulajdonságait említsem meg, ő nem olyan jó tanuló, sőt van egy pár tantárgy, amiből bukásra áll. Tanulhatna néha egy kis illemet másokkal szemben. Bár, még nincs egy év, hogy ismerem, de egyre több és több dolgot tudok meg róla, s ez boldogsággal tölti meg a szívemet. Akár jó, akár nem, de akkor is jó érzés.

Ó, azt említettem, hogy kibaszott jó segge van? Bocsánat, de ezt muszáj volt megemlítenem. Alapból én egy perverz csaj vagyok, és üzemeltetek egy blogot, ami olyan helyes fiúkról szól, akik nekem bejönnek. Bár annyira nem szoktam megemlíteni, és nem hiszem, hogy kitartana olyan sokáig. Egyrészt egy nap eljön az a pillanat, amikor már nem tehetek ki olyan képeket, mert már van valakim, másrészt van jobb elfoglaltságom is. Na, de ennyi a béna blogról.

Hmmmm… Mit mesélhetnék még magamról? Tizenhét éves vagyok. Van egy bátyám, akit majd később megismerhettek, és az apámmal élek. Anyukámról később kaphattok információt. Azt még hagy említsem meg, hogy a bátyám meleg. DE! Én szerintem csak megjátssza ezt. Egyszer úgy is rájövök arra, hogy miért (!).

Na, a kinézetem. Hosszú egyenes vörös hajam és szürke szemeim vannak. Bár vörös a hajszínem, de nem ez az eredeti, hanem a fekete. Fekete hajjal születtem, de olyan tizenöt évesen valami újra vágytam. De miért pont a vörös? Hát, mert ez a szín olyan vad és szép. Mivel fekete hajam volt, és a szemeim is sötétek, volt olyan, hogy azt gondolták rólam, hogy valami depressziós visszahúzódó csendes lány vagyok. De ez még az előző sulimban volt. Jó, voltam rosszkedvű, de visszahúzódó sosem. Voltak szörnyű pillanataim, de itt voltak nekem a barátaim, akik nem engedték, hogy bezárkózzak a négy fal közé.

De ki is vagyok én? Natasha Greynek hívnak.

S ki a legjobb barátom? Rosalia Delacroix. Elsősorban ő, mert olyan kapcsolat alakult ki kettőnk között, amelyet csak azok értenek, akiknek van legjobb barátjuk, akire bármikor lehet számítani, és ha rossz a kedved, ő akkor is megvigasztal, még ha saját maga se érzi olyan pompásan magát. Bár Rosalia egy vidám csajszi, szóval ő amúgy sem szokott szomorkodni. Ő olyan pozitív, és optimista, hogy még irigylem is. De felnézek rá, és büszke vagyok arra, hogy lehet egy ilyen barátom.

Aztán ott van még Alexy, akit szintén ugyan úgy kedvelek, mint Rosaliát. Hihetetlen, hogy tud valaki ennyire vidám lenni, főleg, ha vásárlásról van szó.

Persze nekik is, mint mindenki másnak is szokott komoly, vagy esetleg rossz pillanatai lenni.

Tulajdonképpen Castielről még nem is mondtam olyan sokat. Inkább mutatok róla egy képet.

Megjegyzés: Hát, tulajdonképpen ennyi. Ha gondolod, kezd el olvasni a történetem. De azt muszáj elmondanom, hogy ezt a történetet 2013. december 4-én kezdtem el, szóval a helyesírásom nem volt a legjobb, a word persze kijavított, de leginkább a kidolgozatlanság figyelhető meg. Persze igyekeztem fejlődni, és most, 2015. 10. 15-e van, és azt mondom, megérte elkezdeni ezt a blogot. Fejlődött a helyesírásom; jobban meg tudom fogalmazni azt, amit akarok; megtanultam, hogyan írjak úgy, mint az írók. Igaz, van még mit fejlődnöm. S annak is nagyon örülök, hogy ennyien olvasták/olvassák a blogom.

Gondoltam már arra, hogy felújíthatnám a részeket, de szerintem inkább hagyom, ahogy van, így is láthatom, mennyit fejlődtem. Meg ugye az időbe is telne. De nekem így tetszik, és imádom. Nem csak a történetet, hanem az olvasóimat is. <3 Köszönöm ezt a sok oldalmegjelenítést.

Facebookon ha van hírem, akkor általában ki szoktam posztolni.

Nem szeretném tovább húzni az időt. Jó olvasást kívánok, és aki még csak most kezdi el, remélem tetszeni fog. :3

Módosítva: 2015. 10. 15. Csütörtök