3. rész: A büntetés 2/2

Reggel fáradtan keltem ki az ágyból, még mielőtt megcsörrent volna az ébresztő. 5 perccel előbb ébredtem, de nem akartam tovább aludni. Kicsit izgatott voltam, hogy ma igazán kikészíthetem Castielt.

Megindultam a fürdőszoba felé, ledobtam magamról a ruháimat és beálltam a zuhany alá és magamra engedtem a hideg vizet. Felsikítottam és rögtön elzártam. Áh! Ez nagyon nem volt jó! Még szerencse, hogy apa már nincs itthon. (Állandóan dolgozik rendőrként.) Nem akartam volna, hogy meghallja a sikításomat.

Most már langyos vízzel lezuhanyoztam. A törölközőt magam köré tekertem, majd a csap elé álltam. Megmostam a fogam és egy picit kisminkeltem magam. Megfésültem a vörös hajamat, miközben a tükörben magamat néztem. Ma is kiengedve fogom hagyni.

Visszamentem a szobámba és kerestem valami csinos ruhát. Direkt felvettem Castiel dzsekijét. Hmm.. Castiel illatja van a kabátnak. Egy kicsit elkalandoztak a gondolataim, de hamar észbe kaptam.

Lementem a konyhába és készítettem szendvicset, meg teát. Felmentem a szobámba a táskámért és a telefonomért.

A telefonom kijelzőjén megjelent egy név, Rosalya. Elfogadtam a hívását és a fülemhez tartottam.

- Szia. Hát te?

- Szia, Natasha. Figyi.. - a hangja rekedt és felköhögött.

- Jól vagy? - kérdeztem aggódva, miközben a táskámat a vállamra tettem.

- Nem. Rosszul vagyok. Ma nem megyek iskolába. Gondoltam szólok – mondta.

- Ó. Gyógyulj meg.

- Köszi. De most leteszem, mert anya nem hagy békén.

- Oké, de ma nem tudok átmenni a büntetés miatt.
- Nem baj. Majd átjössz máskor. Szia.

- Szia.

Szegény Rosalya. Pedig tegnap még nem volt semmi baja. Küldtem neki egy sms-t.

„Nagyon gyorsan gyógyulj meg!! Majd elmesélem, hogy hogyan sikerült kikészítenem az új fiút. (Most képzeld el, ahogyan gonoszan.. ÖRDÖGIEN felnevettem. MUHAHAHAHAH!!!!!!!!)”

Amikor beértem az iskolába (7:51-kor), rögtön az osztályterembe indultam. Castiel még nem volt a helyén. Köszöntem a többieknek, aztán letettem a táskámat a padomra. Levettem Castiel dzsekijét és rátettem a székére. Kinéztem az ablakon, hogy megnézzem, hátha meglátom valahol az új fiút. Egy másik fiúval, Lysanderrel beszélget. Miközben néztem őket, valaki mögém állt, megfogta a vállam és így szólt:

- Natasha – megfordultam, hogy lássam az arcát, közben elengedte a vállam. Kentin áll előttem. Kíváncsian nézek rá. – Van kekszem, kérsz? – nyújtja felém a zacskót.
- Köszi – kivettem egy darab kekszet. Kedvesen mosolyogtam rá.

Megkérdezte, hogy hogy vagyok. Barátságosan válaszoltam.

Ekkor a drága vöröske lépett be a terembe és pont becsöngettek. Mindenki leült a helyére, amikor bejött a tanár. Dake megállás nélkül kiabált Amberrel. Viszont Amber elkezdte dobálni ceruzákkal. Hoppá! Most vajon min vesztek össze? Ezt folytatták legalább 15 percig, közben a tanár meg kikészült tőlük, úgy hogy kiküldte őket a teremből.

Matek óra van. Unalmas egyenleteket ír fel a tanár a táblára. Ásítok egyet, aztán kiveszek a tolltartómból egy ecsetet. Ránézek Castielre. Alszik.. Legalább is próbál. De nem hagyom. MHMHMHM!
Az ecset végével, a sűrű, vékony szálakkal megérintem az arcát. Végig simítom a szájáig. Megmozdult, ezért gyorsan elrejtettem. Mikor már mozdulatlan, akkor újra megteszem ugyan úgy. Felnyögött egyet, én meg visszafojtom a nevetést, de viszont vigyorgok. Most az orrán simítom végig a puha, sűrű szálakkal. Ismét elrejtem az ecsetet a combom közé. Megdörzsölte az orrát. Megfordította a fejét, így a haját látom.

A tanár észre se vette. (Azokkal foglalkozik, akik az első két sorban ülnek.)

Viszont kíváncsi voltam valamire.. Közel hajoltam hozzá és beszippantottam a finom illatját. Hmmm… Jó illata van.. Erre Castiel visszafordul, nekem meg vörös lesz a fejem. Közel vagyok így az arcához, de azonnal elrántom onnan a fejem.

Jajj.. Szerencsére csukva volt a szeme, így nem látta mit csinálok. Nagyon kínos lett volna. Betemetem az arcomat a két tenyeremmel és megvárom, hogy elmúljon ez a nyugtalanító érzés.

Alig 5 perc alatt el is múlt. Arra gondoltam, hogy a Vöröskét agyonverem. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel némán. Rápillantok és folytatom, amit elkezdtem.

Benyálazom a vékony szálakat, azután megérintem az ecsettel és végig húzom az arcán. Castiel erre elkapja a csuklómat. Hirtelen úgy megijedtem!!

- Mit csinálsz? – motyogja, miközben kinyitja a szemeit.

- É-én? Semmit – suttogom.
- Akkor mi az ott a kezedben?

- Ó – elengedi a csuklóm. – Az csak..

- Fejezd be! – mondja flegmán.

Kinéztem az ablakon. Lebuktam. No problem.. Ez még semmi sem volt.

Két perc múlva kicsengettek. Elsétáltam a szekrényemig, és onnan kivettem a tesi cuccomat. Rohantam a tesi öltözőbe. Gyorsan átöltöztem, majd berohantam a fiú öltözőbe. Még senki sem volt itt, viszont sietnem kell, mert már hallom a fiúk hangjait. Bemásztam az egyik szekrénybe. Elővettem a zsebemből a telefonomat és kinéztem. Pontosan Castielt láttam meg.. Hmmm Micsoda véletlen! A szekrény réséhez tartottam a telefon lencséjét, hogy letudjam fotózni a meztelen felső testét.

- Húú! De szexi.. – Gondolom magamban, erre kinyílik a szekrény és a Vöröskére esek. Ő elkap és mérgesen néz rám.

- Te meg mit csináltál a szekrényemben?! – kérdezte dühösen.

- Ez a te szekrényed? Nem tudtam! – megállok a két lábamon és elenged. Észre veszi a kezemben a telefont.

- Te.. Megint lefotóztál?!

- Deeehogy is – rázom meg a fejem.

- Add ide!

- Soha!

- Natasha!

- Mi van? Be fogsz árulni anyucinak?

- Olyannak nézek ki, aki az anyjának árulkodik?!

- Nem..

- Gondoltam – a telefonomért nyúl, de gyorsan mögém rántottam a kezem. A másik kezemmel előveszem a kekszet a zsebemből, amit Kentintől kaptam és belenyomom Castiel szájába. Gyorsan elszaladok.

Hallom, ahogy kiköpi és rám kiabál. Visszafutok a lány öltözőbe és leülök a padra. Kifújom a levegőt, amit eddig bent tartottam. Ekkor Castiel ront be az öltözőbe. A lányok elkezdenek sikítozni és elkezdik dobálni a cipőjükkel.

- TE PERVERZ DISZNÓ!! – kiabálja Kim, (a barna bőrű és fekete hajú lány), aztán hozzá vágja az egyik cipőjét. Castiel ezt elkapta, de a többit nem és a fejét védi a kezeivel.

- MENJ MÁR KI!! – üvölti Amber, miközben eltakarja a pólójával a felső testét.

- Jól van! Kimegyek, csak hagyjátok már abba! – A lányok abba hagyták és a Vöröske bosszúsan rám pillantott, kinyújtottam rá a nyelvem, majd kiment.

El kell dugnom valahova a telefonomat. De hova? Á! Gyorsan felteszem a blogomra. Fel is töltöttem, még mielőtt becsöngettek. Elégedetten elmosolyogtam. Amúgy a kép alá ezt írtam: „Meg akartam szívatni egy fiút, de nem úgy sült el, ahogy én azt elterveztem. Viszont le tudtam fotózni ezt a csodás férfias testet. Hmm.. *----*”

Elkezdődött a tesi. Kiléptem az öltözőből és Castiel várt kint. A tanár bezárta az ajtót. Az új fiú engem figyel.
- Kimegyünk futni! – jelenti ki a tanár.

- NEMÁÁÁR! – mondják kórusban a lányok. Én csak Castielt figyeltem, miközben elindul kifelé.

Az iskola előtt megvártunk mindenkit, bemelegítettünk, majd a tanár elindította a stopper óráját. De előtte ezt mondta:

- Két iskola kört kell lefutnotok. Lányoknak 5:30, fiúknak 5 perc! Jegyre megy! Indulás!

Elkezdtünk futni. Utálok futni!!!
Castiel mellettem futott.

- Túl közel vagy hozzám!
- Ennyire tetszem neked? – mosolyog el.

- MI?! Dehogy is!

- Akkor minek fotóztál le?

- Nem fényképeztem.

- Aha. Higgyem is el?

- Igen! – begyorsítottam. Castiel követtett.

- Lassú vagy – röhögött ki. Megráztam a fejem és majd nem előre estem, de szerencsére a Vöröske elkapott. - És béna – fejezte be a mondatát.

Eszembe jutott valami. Hirtelen megállok, és úgy csinálok, mint ha fájna a lábam. De látta rajtam, hogy csak színészkedek. Azt akartam, hogy felkapjon, és újra érezhessem az illatát. Hmm.. De nem így történt.. Futottam tovább, de most Castiel lehagyott. Hátranéztem. Amber és a barátnői sétálnak. Kim már előrébb van. Iris és Melody mögöttem fut. Violette könnyítettet kért, így ő csak sétál. Az összes fiú meg már lehagyott minket. Az első kört lefutottam megállás nélkül, de a másodiknál elkezdtem sétálni, mert már nem bírtam tovább. 5:05 perc, mire lefutottam.

Fogtam a mellkasomat és gyorsabban vettem a levegőt, miközben visszamentünk az épületbe. A teremben leültem egy padra. Mindenki bejött és a tanárra néztem. Épp Castiellel beszélgetett és oda adta neki a kulcsot. Azután a lányokra néztem. Violette mellém ült.
- Jól vagy? – kérdezte aggódva.

- Nem, de mindjárt jobban leszek – fújtam ki a levegőt.

Amberék is leültek a padra, csak ők egy kicsit távolabb tőlünk.
Jött oda hozzánk a tanár.

- Mit játszotok?

- Tollasozunk? – kérdezte Iris, miközben elém állt. Bólintottam és kiment. Két ütővel és egy tollaslabdával tért vissza. Az egyik ütőt felém nyújtotta.

Megláttam Castiel, hogy az asztalon ül, amely a függöny mellett van, a bordásfal előtt. Épp a telefonját nyomkodja. Mi.. A lusta…

A tesi óra után:

Amikor beléptem az öltözőbe, rögtön bementem a kis szobába (vittem magammal a fésűmet), ahol kezet tudtam mosni és megfésülködtem.

Gyorsan átöltöztem és befújtam magam. A ruháimat bepakoltam a szatyorba és felmentem az emeletre és rögtön a szekrényemhez léptem. Oda betettem a szatyrot és kivettem a Töri könyvemet és füzetemet.

Beléptem az osztályterembe. Alexy épp kinyitotta az ablakot. Violette a helyén ült. Lassan a többiek is megérkeztek. Leültem a helyemre és belenyúltam a zsebembe, hogy elővegyem a telefonomat, de nem volt ott. Rögtön elkezdtem keresgélni. Kicsit megijedtem, nem akarom elveszíteni.. Nem találtam a táskámban.. Bár tudtam, hogy nincs ott, de még is megnéztem, hogy hát ha..

Gyorsan lerohantam a lány öltözőbe, hogy megnézzem, hátha ott megtalálom, de nem így lett. Megkérdeztem a lányokat, hogy nem láttak itt egy telefont. Nemet mondtak.

Szomorúan visszamentem a terembe még mielőtt becsöngettek volna. Ajj ne már!!! Biztos Castielnél van.. Egy pillanat.. Amikor a tesiteremben megpillantottam, épp egy telefont nyomkodott. Lehet, hogy az az enyém volt??

Az új fiú nem jött be az utolsó 3 órára, így beszélni se tudtam vele.

Büntetés. Le kell szednem a padok alól a rágógumit. Kértem valami lapátféleséget meg egy vödröt..

Castiel nem jelent meg segíteni. Még ki se tudtam készíteni igazán, mert nem jött be a többi órára. Na, majd holnap.. Holnap sikerülni fog! Még jó, hogy csak a saját termünkben kellet, így hamar végeztem. Holnap már nincs büntetés.

Leültem az egyik székre és hátra dőltem. Át kéne mennem Rosalyahoz. Hamarabb végeztem, mint amire számítottam. Fel akartam hívni, de eszembe jutott, hogy nincs meg a mobilom. Kimentem a szekrényemhez és kivettem a másik telefonomat. Felhívtam a barátnőmet.

- Sziiaaa – kiabáltam bele.

- Csss… Halkabban..

- Bocsi – nevettem.

- Na mi történt? Megkaptam az sms-edet.

- Majd személyesen elmesélem. Te jobban vagy már?

- Nem. Ezen a héten nem jövök suliba – köhögött.

- Értem. Hát akkor gyorsan gyógyulj meg, mert ha nem, akkor viszem a kaszámat és kinyírlak, és újra élesztelek egészségesen!

- Rendben – nevette el magát. Majd ismét köhögött. – Ne röhögtess. Úgy fáj a mellkasom.

- Jól van – mosolyogtam. – Most átmehetek hozzád, vagy inkább ne?

- Megőrültél? Képes lennél átjönni hozzám, mikor beteg vagyok? Semmiképp se gyere át! Nem akarom, hogy te is elkapd.

- Jó, nem megyek át. De majd hívj, ha jobban leszel és jöhetek. Átviszem majd a leckét.

- Oké!

Ennyi. Majd amikor hazaértem, beléptem a lakásba és apa jelent meg előttem.

- Elmentem dolgozni. Szia – köszönt el és sietve lépett ki az ajtón.

Oké.. Úgy látszik el is felejtette, hogy büntetésben voltam. Remélem, eszébe se jut.

Felmentem a szobámba és egy nem várt vendég fogadott.

- TE MEG MIT KERESEL ITT??!! – esett le a vállamról a táskám.