1. rész: Az új fiú első "legjobb" napja

Reggel 6.00-kor a telefonom ébresztett. Még álmos voltam. ÁÁÁ!! Miért kell ilyen korán kelni?! Felsóhajtottam és elindultam a fürdőszobába. Elvégeztem a dolgomat, aztán lementem a konyhába. Apa korán felébredt és csinált nekem reggelit, olyat, amilyet én nem szeretek, de majd hozzá vágom az egyik helyes pasihoz, cserébe hátha láthatom a felső testét. De kihez vághatnám? Talán Lysanderhez? Na mindegy. Készítettem szendvicset és eltettem a táskámba. - Amúgy meg nem gondoltam komolyan.

6.47-kor már mindennel elkészültem és elindultam a suliba.

A sulinál a barátnőm, Rosalya várt rám. Boldogan köszöntöttük egymást egy öleléssel.
- Natasha!!! Képzeld, lesz mától egy új osztálytársunk – mondta izgatottan.

- Tényleg? Hmmm.. Remélem egy helyes szexi pasi lesz – kuncogtam.

- Ma melyik fiúról fogod „letépni” a pólóját? – kérdezte, miközben beléptünk a suliba.

- Hááát.. Lysanderre gondoltam..

- Az nem lesz könnyű. De amúgy tudtad, hogy van neki egy tetkója a hátán?

- Tényleg? Húú.. Ez most kíváncsivá tett.

Beléptünk a termünkbe. Az egyik fiú üvölteti a telefonjából a zenét, a másik (Dake) a székeket dobálja, és megállás nélkül röhög. Azt hiszem Amber tett valamit… Mostanában ő és Dake nagyon elvannak egymással. Lysander a füzetébe irkál valamit. Armin meg a psp-vel kockul. Kentin olvas. Nataniel üvölt Dake-kel, hogy kussoljon el. Mi meg Rosalyaval leültünk a helyünkre. - Én leghátul a sarokban ülök egyedül. Rosalya meg előttem.

Becsöngettek, de alig lehetett hallani Dake és Nataniel üvöltése miatt. Bejött az Ofő és helyére parancsolt mindenkit, nagy nehezen. Én lehajtottam a fejem a padra és aludni próbáltam. Nem érdekel az tanár dumája. Álmos vagyok és most alszom!! Zzz... - Nem mindig vagyok ilyen, de most eléggé nyűgös vagyok.

Arra keltem, hogy az osztály hangosan beszél. Mindenki felém néz, de nem értettem miért. Azt hittem akarnak tőlem valamit, de aztán oldalra néztem és egy vörös hajú pasit találtam magam mellett. Hirtelen úgy megijedtem, hogy kiugrottam a padból.

- TE SZENT TEHÉN! KI VAGY TE?! – kérdezem üvöltve a fiútól. De az Ofő rám szólt és visszaültem a helyemre. – Hogy hívnak? – suttogtam, miközben ránéztem. De ő csak a telefonját nyomkodta. – Akarsz válaszolni?

Elővette a fülhallgatóját és benyomott valami zenét.. Azt hallgatva bámulta tovább a mobilját. Mi a baja? Pedig kedvesen beszéltem hozzá.
- Hahó! – böktem meg a vállát. – Hogy hívnak?

Erre ő felhangosította a zenét úgy, hogy még én is hallottam. Most kajak mi baja ennek? Hmm..

- Hé! Ha nem akarsz válaszolni, akkor vöröskének foglak hívni – bökdöstem tovább. – Válaszooolj!! Naaa.. – elkezdtem piszkálni a haját.

Ő lecsukta a szemét és felsóhajtott. Kivette a füléből a fülhallgatót és rám nézett.
- Tetszik a hajad, Vöröske – vigyorogtam rá.

- Vöröske? Te beszélsz? Paradicsom - szólalt meg flegmán, de ugyanakkor a hangjából éreztem, hogy csak gúnyolódik.

- Persze. Illik rád. De mi? Mit mondtál? Én paradicsom??? - Ilyen még senki sem mondott.

- Igen te. Rád is illik.

- Ha te mondod… Te figyi... add nekem a pólódat! - perverz mosolyt villantottam felé, erre Ken meghallotta, amit mondtam és azon nyomban levette a pólóját és felajánlotta nekem. Amúgy nem gondoltam komolyan, csak vicces piszkálni a Vöröskét.

- Ken, mit csinálsz? Most nem téged kértelek! - Kétszer kértem meg, hogy mutassa meg az izmos mellkasát és karját, mert leakartam rajzolni. Eldöntöttem, hogy megtanulok embert rajzolni, de inkább hagytam a fenébe, mert nem volt hozzá türelmem.

- No problem! Csak fotózz, bébi! – vigyorgott rám Ken.

- Hát jó – Lefotóztam, de elég érdekes kép lett. Khm... Ugyanis pont Rosalya véletlenül meglökte Kent és megbotlott egy táskában. A Vöröske padján átesett rá. Együtt hátra estek a székkel. Azonnal elkezdtem fényképezni őket. Nem tudom hogy sikerült így elesniük, minden gyorsan történt, de a nevetést nem bírtam abba hagyni.

- EZ A LEGJOBB!!!! – üvöltöttem és pont kicsengettek. Gyorsan kifutottam a teremből, hogy nehogy a Vöröske elvegye tőlem a telefont és kitörölje a képet.
Berohantam a lány wc-be. Gyorsan feltöltöm a blogomra!! Ez király!! Ott röhögtem, mint egy idióta. Aztán láttam, hogy a Vöröske jön be, én gyorsan beléptem a wc fülkébe és bezártam magam. Próbáltam visszatartani a nevetést, de nem nagyon sikerült.

- Te lány.. Töröld ki azt a képet! - parancsolt rám idegesen.
- Azt nem tehetem..

- Utoljára figyelmeztetlek! Nyisd ki az ajtót!

- Sohaaaa!! Amúgy meg ez a lány wc, neked nem kéne itt lenned. Mi van, ha bejön egy tanár? - Már annyira nevettem, hogy bekönnyeztem.

- Hol érdekel engem. De nem jössz ki?!

- Mondtam, hogy soha! - benyomom a blogomat a telefonomon. Fel kell töltenem!!!

- Ne csinálj semmi őrültséget! Ha nem jössz ki, akkor én megyek be!

- LÁLÁLÁLÁ NEM HALLAK!!!
Most is csak viccelek, a képet nem tölteném fel a beleegyezése nélkül, csak úgy, hogy én lássam. De később úgy is letörölném.

Lenéztem és a Vöröske fejét láttam átdugva az ajtó alatt. Hirtelen ez megijesztett.

- MIT CSINÁLSZ?!- sikítottam meglepődve.

- El sem hiszem, hogy ezt teszem. - húzta be magát a két kezével.

Előttem állt és engem nézett. Összehúzta a szemöldökét, az izmai megfeszültek.

- Akkor sem adom oda! Az a kép elképesztően vicces lett! - dugtam be a telefonom a nadrágom és a bugyim közé a fenekemnél. Innen soha nem veszi ki. HAHAH!!! Én nyertem!! Karba tett kézzel néztem, hogy erre hogy reagál. Félig elmosolyodtam.

- Azt hiszed így nem tudom megszerezni? - felsóhajtott és megrázta a fejét.

- Most mi van? - kérdeztem. Nekem meg lehervadt a mosolyom.

- Nehogy meglepődj ezen.. - Megjelent az arcán egy gödröcske. Ez amolyan perverz félmosoly, de, mint ha lenne benne valami gonoszság is. Gyanús... Tudom, mi akar, vagyis sejtem, de mielőtt bármit is tehetnék, ő megmozdult.

- Mi?? - Ekkor a vöröske nagyon közel hajolt hozzám és az egyik kezével lefogta a kezem, a másikkal meg benyúlt a nadrágomba. Kivette onnan a telefonomat és elengedett. Kiakarta nyitni az ajtót, de én ekkor belemarkoltam a pólójába.

- Add vissza! - szólaltam meg lángoló arccal.

- Előbb kitörlöm. Majd még találkozunk - kilépett a vécéfülkéből én meg próbáltam visszatartani. De aztán elengedtem, mert nem volt esélyem visszaszerezni.

- Á. Mindegy.. Már úgy is feltöltöttem a blogomra. - füllentettem.

- Micsoda?! - nézett rám mérgesen. - Ezt egyenlőre nem kapod vissza! - mutatta felém a mobilomat.

- No problem. Van még egy telefonom! - kuncogtam. - Majd később találkozunk.
A pár perc telt el, amikor az a kínos érzés elmúlt.

Kirohantam a mosdóból és a szekrényemhez mentem. A szekrényemből kivettem a könyveimet, amihez következő órára szükségem lesz és a másik telefonomat. Beléptem a terembe és leültem a helyemre. Aztán észrevettem, hogy a Vöröske dzsekije a székén van. Épp ekkor csöngettek be. Mivel a tanár késik, ezért kinéztem az ablakon és megláttam őt, hogy kint ül a padon és azt hiszem az én telefonom van a kezében. Kinyitottam az ablakot és kiüvöltöttem neki. Rögtön felfigyelt rám, de nem tartott sokáig. Tovább nézte azt a telefont. Ekkor felvettem a kabátját és megint ordítottam.

- HÉ VÖRÖSKE! TETSZIK A DZSEKID! - ugráltam tapsolva és elnevettem magam.

A Vöröske megrázta a fejét. Nem tudtam, hogy mit csinál a következő pillanatban, mert a tanár bejött és rám szólt, hogy csukjam be az ablakot és üljek le a helyemre. Így is tettem. A következő percben a névtelen-telefonlopó lépett be a terembe.

- Már az 1. történelem órán késni, Castiel.. Most az egyszer ezt elnézem. Ülj le a helyedre!

Ó. Szóval Castiel a neve. Figyeltem, ahogy leült mellém, most én ültem belül.

- Szóval Castielnek hívnak – suttogtam neki.

- Miért vetted fel a dzsekim? – kérdezte suttogva.

- Mert megtetszett – vigyorogtam még mindig.

- Vedd le!

- Vissza adod a telefonomat?

- Nem.

- Akkor én sem – farkas szemeztünk, de a tanár ránk szólt

Castiel megfogja a tarkómnál a kabátot. Dühösen rám néz, én meg kinyújtom rá a nyelvem. Aztán meggondolta magát és elengedte és karba tett kézzel dőlt hátra széken.

- Te miféle perverz alak vagy? Láttam a telefonodban azokat a képeket.

- Megnézted mindet? – tettem fel a kérdést.

- Nem. Nem mindegyiket. Nem bírtam végig nézni.

- Ez a hobbim.

- Micsoda? Az, hogy félmeztelen pasikat fotózol? – Engem nézett. Én csak bólintottam. – Amúgy meg kitöröltem a képet. Mivel benyomva hagytad a blogodat, megnéztem, hogy tényleg feltetted e..

Visszafojtottam a nevetést. De úgy mosolyogtam..

- Vicces volt az arckifejezésed, amikor ezt mondtam. Megérte.

A tanár megint ránk szólt, csak már dühösen. Ezt viszont nem hagytuk abba, ezért kiküldött minket a teremből. Nekidőltem a falnak.

A Vöröske elém állt és így szólt..