29. rész:

(December 2. Hétfő)

...

Még csak 8 óra van.. Fú, de nem volt kedvem felkelni. Most itt ülök leghátul az ablaknál és épp a tanár jön be a terembe. Castielt megbököm, jelezve, hogy vége a szünetnek. Álmosan felemeli a fejét és pislog egy párat. Elmosolygok, de aranyos.

Mrs. Fortuna, az osztályfőnökünk:

- Tanárnő! – Jelentkezik Dakota. – Ma a k*rvákról fogunk felelni?

- Nem k*rva, hanem örömlány, és nem belőlük…

Mrs. Fortuna bekapcsolja a laptopját, majd az e-naplóban megnézi a jegyeket, hogy ki feleljen.

- Castiel. – Mondja, majd rá néz.

- Ó! Basszus, de szívás! – Motyogja.

- Nem tanultál? – Kérdezem suttogva. Na jó, ez hülye kérdés volt..

- Nem beszél! – Kiáltja a tanár. Nem csak miattam, hanem mert mások is elkezdtek beszélni.

A Vöröske kiment előre.

- Hajrá! Ne add fel, Castiel! – Ordítja be Dakota, majd elneveti magát.

- Te leszel a következő felelő! – Szúrós szemekkel néz a tanár Dakotára.

- Francba! Castiel, húzd az időt, mentsd meg a haverod!

Majd elnémult a fiú, mert a tanár megdobta a cipőjével, ami el is találta. Mindannyian felnevettünk. Alexy meg visszavitte Mrs Fortunának. Hehe!

Nos, a gazdasági tanárunk néha picit agresszív, mert néhány nem normális diák felidegesíti. Ilyenkor jobb nem beszólni neki. De amikor nem ilyen a kedve, akkor egész jól el lehet vele hülyülni. Valamikor jó fej, valamikor viszont nem.

- Na, de tanárnő! Ne legyen agresszív, nem illik magához!

- Még egy szó és leküldelek az igazgatóiba.

- Jó-jó! Csöndben leszek.

Iskola után:

Sulihoz nem messze leültünk egy padra Castiellel.

- Végre egy kis nyugalom.. – Fújom ki a levegőt.

Visszaemlékszik:

- Ó! Natasha, megtennéd, hogy a magnót levinnéd a tanáriba? – Mosolyog kedvesen az angol tanárom.

- Persze.

Elveszem tőle és lesietek a tanáriba, azután meg a büfébe akarok sietni.. Persze nem így lett, mert..

- De jó, hogy itt vagy, Natasha. – Megfordulok, és Nataniellel találom szemben magam.

- Kerestél?

- Igen. – A táskájában elkezd kutatni, majd elővesz egy papírt. – Ezt oda kellett adnom.

Elveszem tőle és megnézem. Dolgozat lap, ami 5-ös. Azta!

- És.. Megtennél nekem egy szívességet?

- Mit?

- Ezt a mappát oda kéne adni Mr. Faraize-nek. Nekem haza kell mennem családi okok miatt, ezért nincs rá időm. Már nagyon várja, fontos.

- Persze.. Majd én elviszem.

- Köszönöm. Kedves vagy. – Elmosolyodik, majd elmegy.

De jó.. Éhen halok.

Mi lehet a mappában? Nem lesz baj, ha egy kicsit belekukkantok. Kinyitom a mappát, és fúú mit találok! A következő dolgozatok kérdését töriből.. Rajta a dátum. Mit keresett ez Natanielnél? Ez jól jön Castielnek, úgy is bukásra áll belőle.

Visszacsukom a mappát és berohanok a mosdóba. Bezárkózom a wc fülkébe és ott lefotózom a papírt. Mikor nyitni szeretném az ajtót, rájövök, hogy nem nyílik. Mi a.. Rángatom, rugdosom az ajtót, de akkor se akar kinyílni. Beragadtam! Úgy döntöttem, hogy kibújok az ajtó alatt. Szerencsére senki se látta.

Elkezdem keresni a töri tanárt, de sehol se találom. Összevissza rohangáltam, mire rájöttem, hogy az udvaron ügyel.

És még egy pár tanár meg kértek egyéb dolgokra.. Fárasztó volt és korgott a pocim. Nemet kellett volna mondanom. Na mindegy.

Jelenben:

Ó! Tényleg, a kérdések..

Előveszem a telefonomat a zsebemből és megmutatom Castielnek a következő dolgozat kérdéseket.

- Tessék. – Nyújtom felé a mobilom.

- Mi ez?

- Jól fog jönni. Ezek lesznek a következő témazáróban.

Megnézi.

- Honnan szerezted? – Mosolyog el.

- Vannak kapcsolataim… - Büszke fejjel nézek félre.

Felnevet.

- Majd küld el facebook-on. – Visszaadja.

Viktor szemszögéből:

Nem bírom. Megőrülök!

Az ágyamon fekszem összekuporodva a hajamat tépve. Esküszöm, ezt a vágyat nem bírom legyőzni. Az egyik felem bántani akarja, de a másik meg nem. Natasha… Bár sose találkoztunk volna.

Mélyen hangosan felsóhajtok. Ordítanék… Zene.. Zenére van szükségem! Telefon.. Kint hagytam a konyhába.

Nehezen felállok. Lépek pár lépést és megtámasztom magam a fal mellett, mert hirtelen minden elsötétült előttem és forgott körülöttem a szoba. Zenét.. Az megnyugtat. Végig erre gondoltam.

Nem emlékszem hogyan, de csak sikerült kijutnom a konyhába. A konyhapulton meg is találtam a telefonomat. Azonnal felkaptam és benyomtam a „Thousand Foot Krutch - Fly on the wall”.

Nincs rá szükségem. Meggyógyulok. Ha hiszek benne, akkor meg fog történni és minden rendben lesz.

Mélyeket sóhajtva hunyom le a szemem, aztán visszamegyek a szobámba és ledőlök az ágyamra. Élvezem, hogy a nap sugarai az arcomat sütik, amelyek áthatolnak a függönyön. A zene a lelkemig hatol, ami szó szerint nyugodttá tesz. Már nem érzem azt az égető fájdalmat a szívemben, amit az előbb tapasztaltam meg újra.

Másnap reggel:

Nagy nehezen kibotorkáltam a szobámból. A fürdőszobába indultam meg, hogy lemossam magamról a mocskot. Büdösnek és izzadtnak érzem magam.

Mai célom: Beszélek Natashaval.

Natasha szemszögéből:

Mindenki bejött az 1-2. órára álmosan.. hullán, amikor kiderült, hogy lebetegedett az egyik tanárunk. Amúgy az e-naplóban vettük észre, hogy kihúzták. Nos, ő tartotta volna ezt, a két Irodalmat. Ilyenkor nem szoktak helyettesíteni, mert nem szólunk senkinek. Örülök neki, csak az a baj, hogy ÁLMOS VAGYOK! Majd mindjárt jobb lesz, mert épp forró tejeskávét iszok, miközben a tanári asztalon ülök és nézem, ahogyan Amber és Dakota veszekszik az ajtóban.

- Add már vissza a füzetemet! – Kiabálja Amber.

- Nyugi már! Mindjárt visszakapod. – Dakota jobb kezében egy kék tollat fog. Amber füzetét olvassa, majd beleír valamit.

- Ne firkáld! – Visítja. Már nyúl érte, de Dakota gyorsan a magasba emelte. - Sírni fogok!

- Dehogy fogsz. – Nevet.

Közben Rosalia ül le mellém. Ásít egyet, majd megszólal.

- Olyan unalmas az a fal.. – Mondja nekem, miközben a tábla melletti falra mutat.

- Rajzoljunk rá. – Vágom rá rögtön az ötletemet.

Hirtelen felvidul és felordít.

- Írjuk rá mindenki nevét!! Hozok ceruzát! – Vidáman siet a helyére, hogy a tolltartójából kivegyen pár ceruzát.

- Ez jó ötlet.  – Szólal meg mellettem Alexy.

- Mi a jó ötlet? – Ül le mellém a Vöröskem oda, ahol az előbb Rosalia volt. – Nem hallottam, mert zenét hallgattam.

- Kidíszítjük a falat. – Válaszolom.

Mindenki nevét a barátnőm írta fel a falra. A nevemhez Rosalia és Alexy rajzolt 1-1 szívet, a nevem alá meg a Vöröske írta oda, hogy „cica”. Le akartam radírozni, de Castiel nem engedte. Felkapott a vállára és hátra vitt. Én meg sehogy se tudtam szabadulni tőle. Végül feladtam és ott maradt. Viszont oda írtam Castiel nevéhez, hogy „Vöröske”. Nevetett mindenki rajta. Tudtam, hogy le akarja törölni, de nem tette. Ha marad a „cica”, akkor marad a „Vöröske” szó is.

Én is rajzoltam Rosalia nevéhez egy szívet. Dakota meg felírta saját magának.

- Mint, ha hiányozna róla még valami. – Szólal meg Amber.

- Micsoda? – Kérdezi Rosalia. - Szerintem mindenkit felírtam.

Amber felkap egy grafitot az egyik asztalról, oda megy a falhoz, rááll a székre. Már majdnem elkezdett valamit írni Dakota nevéhez, amikor Dake elkapta a karját és hátrarántotta magához. Ő elkapta és Amber akkorát felsikoltot, a ceruza meg kiesett a kezéből.

- Mi a fenét művelsz? Eressz már el! – Visítja.

- Hagyd a nevemet, nem írsz oda semmit.

- Nem akartam semmi rosszat.

- Hazug!

Ekkor elengedte a csajt és Amber leesett a földre. Felsikoltott, azonnal felállt és meglökte Dakotat.

- Te nem vagy normális, vadállat!

- Szakítok veled.

- Mi van? – Megdermedt egy pillanatra Amber, majd aztán dühösen pislogott párat.

- Mást szeretek, ennyi. – Dakota hangja komoly volt, majd felnevetett és leült hátra, az ajtó felöli oldalra.

- Majd meglátjuk! – Összefontja a karját és a barátnőivel kimentek a teremből.

Húha! Ez tényleg durva volt..

- Szép volt, Dake! – Castiel oda megy Dakotához és pacsiznak egyet, meg nevetnek.

Höh! Pasik…

A fiúk összegyűlnek hátul és dumálnak valami értelmetlenről.

- Huhúú! – Nevet fel Rosalia. – Nem utálom Ambert, de az, amikor Dake leejtette az nagyon vicces volt. – Suttogja nekem.

- Aha. – Nem tudom, én nem tartom viccesnek, szerintem kicsit durva volt. Én együtt érző típus vagyok. Szip szip.. -(QwO)-

Viktor szemszögéből:

A 3. szünetben megláttam a folyosón Natashat, hogy a barátnőjével beszélget. Ő is észrevett. Mint, ha egy pillanatra a félelem kapta volna el, láttam a szemében. De hamar visszapillantott a fehér hajú csajhoz és úgy tett, mint ha mi sem történt volna.

Retteg tőlem, igaz?

Valami megint fojtogat. Nem bírom… El kell tűnnöm egy ideig.