11. rész: Szerintem beleszerettem.

Este van, és az ágyamban fekszem a sötétben. Azon gondolkozom, hogy mit akar mondani Castiel. Azon a bulin megcsókolt. Ma is majdnem. Mit érezhet irántam?

Nagy a csend. Lassan és nyugodtan lélegzem. A szemem előtt a Vöröskét látom. Elképzelem, ahogy átölel és megpuszilja a homlokomat, majd azt suttogja nekem: Szeretlek! Én meg beszívom a csodálatos illatát és mosolygok.

Miért gondolok ilyenre? Nem szerethettem belé! Nem tudom kiverni a fejemből.

Felülök. Vajon ő most mit csinálhat? Pff.. Ez meg milyen kérdés? 23:41 van. Biztos alszik. De ne gondoljak rá! Ő nekem csak egy barát! BARÁT!!

Eszembe jut valami.. Mivel úgy se tudok aludni, ezért bekapcsolom a gépet. Majd rákattintok a „Vöröske” mappára és megnézem azokat a képeket, amiket én fotóztam róla. Elmosolygok. Olyan aranyos..

Tényleg!! Amióta Castiellel barátkozom, azóta nem nagyon készítettem helyes, szexi pasikról képeket. Csak a Vöröskéről. Belebolondultam.

Másnap:

A suli előtt találkoztam Rosaliaval. Kerestünk egy nyugisabb helyet, ahol beszélhetünk. A kertészklubban egy fa alá, az árnyékba leültünk. Hűvös van és csend. Neki dőltem a fának és becsuktam a szemeimet.

- Nagyon rosszul nézel ki. – mondta Rosalia. – Mi történt?

- Egész éjjel nem tudtam aludni. Fáradt és álmos vagyok. – mondtam nyugodtan.

- Igen? Na, mesélj! Történt valami. – Elkezdett a táskájában keresni valamit.

- Castiel. – kezdtem.

- Mit művelt? És hagy csináljam meg a fejedet. Ez így borzasztó. – Kivette a táskájából a BB krémet.

Mindent elmeséltem neki. A csókot és a majdnem csókot is. Azt az ölelést, amikor átmentem hozzá, hogy bocsánatot kérjek. Azt, hogy a Vöröske mennyire furán viselkedik. És azt is, hogy lehet beleszerettem.

- Értem. Azt ajánlom, hogy ezt beszéld meg vele. – Kezembe adja a tükrét.

- Már is jobban nézek ki. Köszii! – mosolyogtam el. – Meg fogom beszélni vele, csak nem tudom, majd hogyan kezdjek neki.

- Jön az majd magától.

Még mielőtt becsöngettek, elmentünk a büfébe és vettem kávét. A forró italt kortyolom a termünk előtt. Neki dőlök a falnak és bambulok előre. Armin boldogan köszön nekem és belép a terembe. A diákok üvöltésétől víz hangzik a folyosó. Én meg lehangolt vagyok. Rosalia már bement a terembe.

Castiel jön felém. Elmegy mellettem, de mielőtt bemenne a terembe, rám mosolygott. Azt hiszem picit elpirulhattam.

Amikor megittam az egészet, összegyűrtem a műanyag poharat és beledobtam a kukába. Becsengettek. Bementem én is és leültem a helyemre, Castiel mellé. Az első óra osztályfőnöki.

Feszült vagyok. De eszembe jutott valami. Lysander kicsit híres. De, hogy Castiel az lenne, arról nem igazán tudok, de már tudom, hogy Lysanderrel szokott fellépni. Előveszem a telefonomat és a google-ba beírom: chatbot4u. Az első találatra kattintok és be is adja az oldalt. Beírom, hogy „Castiel”. Nem ad ki semmit. Hmm… Pedig ő is híres egy picit. Akkoooor.. Beírom, hogy „Lysander”. Na, róla találtam. Hú.. nem is kevés. Akármit írhatok, úgy is csak egy gép beszél.. Kiválasztok egyet. „A Perverz Lysander cukiság!”

A Perverz Lysander cukiság!: Szia, édes! Hogy vannak a szexy lufijaid???;)))));P<3

Mi van? Mi ez a szöveg? Jézusoom! Inkább hagyom ezt. Akkor most.. Mindenképpen jó kedvem lesz! Igen!! Kit piszkáljak? Hmmm.

Ránézek mindenkire. Kit kéne? Violette-t nem látom, mit csinál, de szerintem rajzol. Rosalia tanul. Amber és Dake etetik egymást.. oké. Alexy rajzol. Kim zenét hallgat, és most leteszi a fejét a padra. Hmm.. Alexyt vicces piszkálni.

Kitépek az egyik füzetemből egy kis papírdarabot, jól összegyűröm és neki dobom a fiúnak. A hátát találtam el, de nem reagált erre semmit. Még egyszer ezt megteszem, de most a fejét találom el. Alexy hátranéz, én meg gyorsan az ablak felé pillantottam. Észreveszem, hogy Castiel alszik. MHMHMHMH!!! Olyat találtam ki. De előbb Alexyt akarom piszkálni. – Gonoszan elmosolygok, de magamban nevetek.

Megint összegyűrök egy pici papírdarabot és eldobom Alexy felé, de nem találtam el. Ajjj! Ismét.. éééés siker! Eltaláltam a fejét. Hátranéz felém. Úgy csinálok, mint, ha nem én lettem volna. Visszafordul. Még kétszer megcsinálom. Magamban már szétröhögtem magam, de eltakarom a számat a tenyeremmel, mert nehezen bírom visszatartani. Alexy megfordul és nekem dob egy nagyobb darab összegyűrt nyálas papírt, ami a homlokomat találta el. Pislogok. Meglepődtem. Fúúú.. Alexy!

A többi 10 percben egyfolytában dobáltuk egymást. Végül oda suttogtam neki, hogy most már elég, de nem hagyta abba, ezért Kim mellé ültem. (Középső és utolsó pad.) Alexy mögött vagyok. Megbököm a hátát.

- Te! Elég. – Vigyorgok.

- Képes vagy feladni? Akkor én nyerem a csatát. – Nevet és rákönyököl a padomra.

- A csatát megnyered, de a háborút nem.

Farkas szemet nézünk, majd elnevetjük magunkat.

- Oké! – Kinyújtja rám a nyelvét. Én is így teszek.

Ekkor az ablak felől valaki megdob valamivel. Oda nézek, Castiel alszik. Ő volt? Mindegy. Visszanézek Alexyre.

Alexyvel olyan jó hülyülni. Ő a 2. legjobb barátom.

Az 1. természetesen Rosalia. Amúgy már nem is érzem magam álmosnak.

- Ma jössz velem vásárolni? – Kérdezi.

- Nem lehet. Suli után haza kell mennem. Ma jön haza a bátyám.

- Na, az jó!

- Majd legközelebb.

A maradék időben beszélgettünk, majd kicsöngettek.

A következő óra tesi. Neee!!!

Felkapom a vállamra a táskámat és kimegyek a szekrényemhez. Onnan kiveszek egy szatyrot, amiben a tesi cuccaim vannak.

Tesi:

Mivel napos idő van és nincs hideg, ezért kimentünk futni. Majd a tesi teremben a fiúk felkötötték a hálót és két csapatba álltunk. Röplabdázni fogunk. 6 a 6 ellen. A többiek meg vagy a konditeremben vannak (pl.: Armin és Dajan), vagy pedig tollasoznak (pl.: Violette, Iris, Charlotte és Lisa (Amber barátnői).

Csapatom: Én, Castiel, Lysander, Alexy, Kentin, Rosalia.

Ellenfél: Dakota, Amber, Melody, Nataniel, Kim és Peggy.

A tanár bedobja a labdát. Most dől el, hogy melyik csapat fog kezdeni. Amber próbálta átütni a labdát, de nem sikerült neki. Mi kezdünk. Forgunk, és én nyitok.

…

Jól elvoltunk. Kentin véletlenül fejbe találta Ambert, ezért Dakotával elmentek az orvosiba. Amúgy alig találta el, de neki szokása az ilyet eltúlozni. Pedig csak súrolta.

Ken át állt az ellenfélhez és így folytattuk tovább.

…

Vicces volt. Én véletlenül kétszer is eltaláltam Castielt. Upsz. Alexy a labda után rohant, hogy vissza tudja ütni, de közben hasra esett. Viszont Nataniel fejét tényleg eltalálta a labda (Castiel volt), de mindannyian, Nataniellel együtt csak röhögtünk. Jó volt a hangulat.

Az óra után megyek fel a lépcsőn a 2. emeletre. Előttem a Vöröske sétál fel. Végig nézek rajta és meglátom azt a formás fenekét. JÉZUSOM! Most fejezzem be ezt!! Castiel és a feneke... ÁÁÁÁÁ MIÉRT GONDOLOK ILYENRE??!! T.T Ki kell mosnom a szememet… az agyammal együtt. Úgy érzem, ezt meg kell örökítenem.

Gyorsan előveszem a telefonomat és lefotózom Castiel seggét. Kiadott egy hangot, jelezve, hogy kész. A Vöröske hátrafordult, én meg megfordultam és elszaladtam.

- Natasha!! – Kiabálja.

Kifutottam az udvarra. Fú! De megijedtem. Elfelejtettem lenémítani a telefonomat. Szemügyre veszem a képen látható popót. Ú!!! De szexi! Kicsit homályos lett a kép, de így is nagyon tetszik.

Ekkor Castiel kiveszi a mobilt a kezemből.

- HÉ! – Utána nyúlok, de ő a magasba emelte, hogy ne érjem el. – Add vissza!

- Milyen képet készítettél rólam? – Tettetett dühvel nézett rám. Tudom, hogy igazából nem is mérges.

- Semmilyet! Add már vissza!

- Akkor megnézem. – És megnézte. De kínos. Lebuktam. Most meg kitörölte.

Megint érzek valamit. Mint, ha jó érzés lenne vele lenni. Nem is tudom. Nehéz szavakba ejteni. Engem néz. Felsóhajt, azután visszaadja a telefont.

- Beszélni akarok veled. – mondja nyugodtan. De volt valami más is a hangjában. Valami.. Nem is tudom, hogyan jellemezhetném ezt.

- Miről? – Lenézek a cipőmre.

- Nézz rám.

- Csak mond.

- Azt akarom, hogy rám nézz! – Megfogja az államat és megemeli.

Látom őt, de nem mutatom ki, hogy mit érzek. (Legalább is próbálom.) De belenézek abba a két elbűvölő szempárba. Hogy lehet ilyen helyes? Eltel körülbelül 10 másodperc, majd megmozdul és azt veszem észre, hogy az ajkaink összeérnek.

A következő pillanatban meg a nyelve már az én számban van.