13. rész: Randi 1/2

Castiel szemszögéből:

A mosolyom lehervadt. Az izmaim megfeszültek. Ökölbe szorítom a két kezem. A szívverésem felgyorsult. A pulzusom az egekbe szökött. Haragot érzek. Miért? Magam sem tudom az okát. Csak azt tudom, amit látok. Natasha és az a férfi. Az a férfi, akire azt mondta, hogy helyes.

A nyakába tesz valami nyakláncot. Közben Natasha észrevesz. Kinyújtja rám a nyelvét. Ez most vicc?! Amúgy hirtelen a tekintetétől elszállt a haragom, de amikor elhúzta a függönyt, újra rám tört a féltékenység. Nem lehetek féltékeny. Még csak nem is járunk.

Leültem az ágyamra. Benyitott a szobámba Lysander.

- Kopogni luxus? – kérdezem idegesen.

- Ó! Bocs. Elfelejtettem. – Mondja. Kimegy és becsukja az ajtót. Kopog.

- Gyere.

- Csá, haver! – mosolyog.

- Erre nem volt szükség.

Leült mellém.

- Na, mi a baj? Nem szoktál ilyen lenni.

- Semmiség.

- Ha semmiség lenne, akkor nem lennél ilyen hangulatban.

Felsóhajtok.

- Natasha? – Gyanakvóan néz rám.

Bólintok.

- Egy másik pasival. – mondom.

- Pff.. – És véletlenül leköpött, amikor próbálta visszatartani a röhögést, de nem megy neki. Szóval most.. Kinevet. Én meg letörlöm a nyálát az arcomról. – Te szerencsétlen!

- Köszönöm. Nagyon vicces vagy. – Az ablak felé pillantok sértődötten.

- Komolyan ez a bajod? Nem ismerlek. – Már a hasát fogja.

- Miért ilyen meglepő?

- A nagy Castiel Maddox féltékenykedik. Ez nem olyan nagy probléma. Az a fura, hogy te ahelyett, hogy elcsábítanád azt a csajt, vagy tennél valamit, inkább itt üldögélsz és idegeskedsz. – Mondja komolyan. – Ha szeretnéd végignézni, ahogy lenyúlják előled Natasha-t, akkor maradj csak tovább itt és ne csinálj semmit. De akkor később meg ne rinyálj! – Feláll. – Te vagy a férfi.. Hívd el egy randira.

- Húha.. Jól beszélsz.

Ez meglepett. Végül is igaza van.

- Nehogy elpuhulj! – Elővesz egy papírt és felém nyújtja.

- Nem fogok.. Ez mi? – Elveszem tőle és megnézem.

- Dalszövegünk. Olvasd el és mondj róla véleményt.

- Oké.

Másnap reggel:

Beszívom mélyen a friss hideg levegőt. 7:30 van és Natasha háza előtt állok. Megvárom, míg kijön.. de inkább becsöngetek, mert hideg van és unatkozom. Az ajtó kinyílik és azzal a zöld hajú pasassal találom szemben magam, akit tegnap láttam Natashaval. Ugyan olyan magas, mint én. A ruhái.. Mi a.. Egy szál boxerben áll előttem. Fúúúúú…

- Te ki vagy? – Felcsillant a szeme. A hangja fura, de vidám.

- Natasha pasija! – Ó. Ez csak úgy ki jött belőlem. Összefonom a karom és fenyegetően nézek rá, de mint ha ezt ő észre se venné.

- Tényleg? A húgom barátja vagy? – Vigyorog, közben végig mér. Pfőj!

- Igen.

Várj. Mi van? Húga? Vagyis ez a...

- Nagyon szerencsés a drágám. – Beenged. Bent halk zene szól. Valami klasszikus zene.. – Drágám! Egy szépfiú téged keres. – Kiabálja.

Szépfiú?! Remélem rosszul hallottam. Ez a fickó.. Á. Mindegy. Natasha jön le a lépcsőn, még nem láttam ilyen szépnek. Vörös hajában egy fonás van, vörös pulcsija majd leesik róla - mázlija, hogy nem villant -, fekete harisnyája szakadt, sportcipőt visel. Mindig így szokott öltözni, de valamiért most más.

- Hát te? – Mondja, amikor leért. Boldogan elém áll.

- Gondoltam mehetnénk együtt. – Hirtelen megjelent előttem egy kép. Elképzeltem, hogy Natasha-t átölelem gyengéden és a nyakába harapok, miközben a kezem egyre lejjebb halad. Beletúrok a hajamba és elhessegetem azokat a gondolatokat.

- Oké. Menjünk. – A zöld hajúhoz fordul. Átöleli és elköszön és felveszi a táskáját a földről.

Elsétáltunk a buszmegállóba.

Natasha szemszögéből:

 Némán haladunk egymás mellett. Érzem, hogy a tekintete végig rajtam van. Kínos ez.. De a Vöröske megtöri a csendet.

- Az a zöld hajú.. – kezdte.

- Ő a bátyám. Benjaminnak hívják.

- Ja. Amúgy szépfiúnak hívott. – mondja undorral.

- Milyen jó ízlése van. – nevetek.

- Mi van? – Megáll és kérdőn néz rám.

- Majd rájössz! – Megérkeztünk a buszmegállóba. Pont jön egy busz.

- Mond már!

Felszálltunk. Végül elmondtam a Vöröskének, hogy a bátyám meleg. Figyelmeztettem, hogy jobb, ha elkerüli, mert biztosan már kiszemelte magának.

A busz végében állunk. Kapaszkodok és nézek ki az ablakon. Azon gondolkozom, hogy ma miből fogunk írni. Azt hiszem csak felelések lesznek. Megáll a busz, kinyílik az ajtó és hirtelen elkezd kifelé húzni Castiel. Mit művel? Még nem vagyunk ott. Kint megáll, felém fordul és rám néz gyengéden.

- Castiel. Miért szálltunk le? – Kérdezem.

- Randizzunk.

- Tessék? – Micsoda? Jól értettem? Ledermedtem.

- Lógjuk el a mai napot és randizzunk. – Még mindig nem engedte el a kezem.

- Castiel.. – Jézusom.. Ez most komoly? Szeretnék igent mondani, de.. A francba! Csak ne bánjam meg! – Jól van. Randizzunk. – Elpirulok. Ez most tényleg megtörténik? Húú..

Körbe nézek. A főtéren vagyunk.

- Mit csináljunk?

- Először is együnk. Éhen halok.

Elmentünk egy közeli pizzériázóba. Még zárva van, de Castiel ismeri a tulajt, aki már az épületben van – hogy mit keres ott ilyenkor, nem tudom. -, ezért mi bemehettünk. Belépve megcsap egy finom illat. Halk zene szól egy hangfalból. Egy megterített asztalhoz leülünk. Az asztal közepén van egy átlátszó váza, amiben egy szál rózsa áll. Ez furcsa. Jön egy pincér, kedvesen köszönt minket és felénk nyújt egy-egy étlapot. Belenézek. De muszáj látnom, hogy Castiel milyen arcot vág. Ő elégedetten mosolyog. Gyanús. Van egy olyan érzésem, hogy ez már el volt tervezve.

Újra az étlapra pillantok. Mi van? Hah. Ez mi?!!

Mai menü: A párjával:

1. Csók:

·         Hajló csók

·         Francia csók

·         Nyelves csók

·         Szívó csók

·         Tükörcsók

·         Felsőajak-csók

·         Vágygerjesztő csók

·         Vándorcsók

2. Ölelés:

·         Barátságos

·         Kezeket a derékra

·         Kezeket a fenékre

Nem is olvasom tovább.. Ez.. Hallom, hogy Castiel röhög. Ránézek. Én meg úgy elpirulok..

- Ez mi?! – Felállok és oda nyomom elé.

- Oda van írva. Mai menü… a párjával. – Vigyorog.

Kiakadtam. Ez előre el volt tervezve. Most már 100%-ig biztos vagyok ebben.

- Ülj le. Csak vicc volt.

- Vicc.. – Suttogom. Nagyon vicces. Kacagnom kell. – Ezzel most valamire célozni akartál? – Kérdem.

- Nem. – Vágta rá rögtön. De még sem volt őszinte.

Hirtelen eszembe jutott valaki.. Rosalia. Basszus!

- Öö.. Ki kell mennem a mosdóba! – Megfogom a táskám és ott hagyom.

Beléptem a mosdóba és elővettem a táskámból a telefonomat. Fel kell hívnom Rosaliat.

- HOL VAGY?! – Üvölt le.

- Elfelejtettem szólni, hogy ma nem tudok veled suliba menni.

- MICSODA?! ÉS MÉG CSAK MOST SZÓLSZ?! TUDOD, MILYEN HIDEG VAN?!!! ITT VÁRLAK, TE MEG MEGFELEDKEZEL RÓLAM!

- Ne haragudj! – Ú. Nagyot sóhajt.

- De mi a baj? Rosszul vagy? – Kérdezi aggódva. – És bocs, hogy leordítottalak.

- Semmi baj. Ne aggódj, nincs semmi bajom.. Izé.. Castiellel randizunk..

- MICSODA?!

- Mai napot ellógjuk és randizunk.

- Aztaaa! Gratulálok!

A derekamon két kezet éreztem meg, amik átkaroltak. Megijedtem, de visszatartottam a sikolyt. A tükörben Castielt pillantottam meg. Megnyugodtam. Már azt hittem, hogy valami idegen kezd el fogdosni. A Vöröske felé fordulok.

- Mit művelsz? Megijesztettél.

Váratlanul az ajkai az enyémhez tapadtak. A telefon kiesik a kezemből, ami a földön landol. A kezeimet a mellkasára teszem. El akarom lökni magamtól, de ő megfogja az egyik kezével a fejem és szorosan tart magához.

- Natasha! Ott vagy? Hahóó!! – Hallom Rosalia hangját.

Az ajkai a nyakamra vándorolnak.

- Castiel.. – Suttogom. Most szorosan átölel. – Miért?

- Natasha! Én.. Szeretlek! – Suttogja a fülembe.

Elhúzódik tőlem annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. Újra megcsókol, azután a homlokát az enyémre teszi. A két keze a karomon van és érzem az illatát.

- Tudom, hogy te is érzel irántam valamit. - Nem mondok semmit. Félek és ideges vagyok. Nem tudom, hogy az érzéseim iránta valósak e, vagy csak fellángolás. De egy hang megtöri a csendet.

- HŰŰŰŰŰŰŰ! CASTIEL!! NATASHA SZERELMES BELÉD, EGYFOLYTÁBAN RÓLAD BESZÉL!! ÖSSZE KELL JÖNNETEK!! HALLOOD?!!!! – Üvölti. JÉZUSOM!!! EZ MEG! ÁÁÁ! Már így is full vörös vagyok..

Az ajkamba harapok. Castiel lepillant a földön heverő telefonomra. Felveszi, és a füléhez emeli.

- Ismételd meg. – Mondja Rosalianak.

Remegek. A szívem őrülten dobog. Úgy érzem, el kell futnom. Meg is próbálok, de Castiel elkapja a csuklóm. Rosalia elmondja neki az érzéseimet. Ő nagyon jól ismer engem. De nem neki kéne ezt tennie, hanem nekem. Én szerettem volna elmesélni ennek a fiúnak az érzéseimet. De végülis akkor… Mit mond neki Rosalia?

A Vöröske kinyomja Rosaliat és zsebre dugja a mobilt.

Közelebb jön, én meg hátrálok. Végül a falhoz szorít. A mellem a mellkasához ér és mélyen a szemembe néz. Nyelek egy nagyot.

- Mit érzel irántam? – Kérdezi.